Hölgyek titkos nyelve a Bozsó Gyűjteményben - Legyezők a korok tükrében
A kecskeméti Bozsó Gyűjtemény „Magángyűjtemények" sorozatában június 17-én nyílik meg a „Hölgyek titkos nyelve, legyezők a korok tükrében" a BÁV ART-tal közösen rendezett kiállítás az országos hírű zenész és műgyűjtő, Németh Zoltán gyűjteményéből. A tárlatot Fertőszögi Péter, a TV2 Kincsvadászok című műsorának szakértője, a BÁV ART művészeti igazgatója nyitja majd meg 2026. június 17-én, szerdán 17 órakor.
Németh Zoltán, az Apostol együttes alapítójának először egy londoni bolhapiacon nyílt ki a legyezők rejtélyes világa. A jól ismert, hétköznapi használati tárgy helyett egy valódi, 17. századi műalkotással találta magát szemben, a legyezők iránt ott helyben támadt érdeklődése pedig az évtizedek során szenvedéllyé nőtt. Az azóta több száz példánnyal bővült gyűjteményének legkiemelkedőbb darabjaiból állította össze a kiállítást a BÁV ART Aukciósház és Galéria. A különleges tárlaton betekintést nyerhetünk a 17-18. századi udvari kultúrába és megismerhetjük ennek a képző- és iparművészet határvidékeként létrejött műfajnak az egyedülálló esztétikáját, a korai barokktól egészen a 19. század végének historizmusáig.
Az eleinte praktikus célokat (legyek elhajtása, tűz élesztése) szolgáló legyezők az ókori Egyiptomban fokozatosan váltak státuszszimbólummá. Az ókori Kínában ennél lényegesen elterjedtebb volt a legyezőhasználat, a világnak ezen a részén különösen jelentőssé váltak azok a selyem- és papírlegyezők, amelyeket már kalligráfiák és festészeti alkotások is díszítettek. A reneszánsz kultúra az egyre erősödő keleti kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően felfigyelt erre a tárgytípusra, a következő évszázadokban betöltött szerepét pedig jól jelzi I. Erzsébet királynő mintegy 30 darabos legyezőgyűjteménye.
A legyezők európai fénykora a 17-18. századra tehető, amikor a társadalmi státusz és az udvari kultúra fontos kellékeivé váltak. Akkoriban már elfogadott nézet volt, hogy a legyezők nem csupán divatos kiegészítői a női viseletnek, hanem műalkotások is, gyakran olyan összetett ikonográfiai rendszert alkotva, amelynek felfejtése felért egy korabeli műveltségi vetélkedővel. A mitológiai eseményeket, idilli szerelmi képeket, pásztorjeleneteket vagy allegorikus természeti képeket ábrázoló díszítmények legtöbbször selyem- vagy pergamenlapokra kerültek, a legyezők küllői pedig gyakran elefántcsontból, gyöngyházból vagy teknőcpáncélból készültek, tovább erősítve luxustárgy jellegüket. Ebben az időszakban alakult ki az úgynevezett legyezőnyelv is: egy szavak nélküli, gesztusokra épülő kommunikációs forma, amely főként Franciaországban és Spanyolországban terjedt el az udvari és városi elit körében. Bár nem egységesen kodifikált rendszerként működött, alkalmanként rejtett üzenetek közvetítésére szolgált, heves lázban tartva ezzel még évszázadokkal később is a polgári világot és a folklórt.
A legyezők nagy aranykorának a végét a 19. század és a fokozatosan erősödő tömegtermelés hozta el, használata pedig ezzel párhuzamosan egyre elterjedtebbé vált a polgárság körében is - immár újra csak egy praktikus, hétköznapi tárgyként. A század második felében ugyan a historizmusnak köszönhetően több alkotó ismét meglátta a legyezőkben rejlő lehetőséget, ám mindez csak egy szép, de annál rövidebb átmeneti időszak volt, ami a 20. század elejére fokozatosan átvezetett a mai reklámlegyezők és vásári szuvenírek világába.
A Németh Zoltán páratlanul gazdag legyezőgyűjteményét bemutató tárlat augusztus 23-ig tekinthető meg a Bozsó Gyűjteményben, Kecskemét, Klapka utca 34. szám alatt csütörtöktől vasárnapig 10 és 18 óra között.
KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK:
