Ügynökkartonok miatt tiltakoznak a családok: hozzátartozóik ártatlanságát szeretnék bizonyítani
Három különböző történet is rávilágít arra, milyen súlyos következményekkel járhat, ha valaki az egykori állambiztonsági iratokban szereplő nevek alapján válik megbélyegzetté. Egy nyugalmazott református lelkész, egy már elhunyt férfi lánya, valamint egy idős férfi is nyilvánosan próbálja tisztázni a hozzátartozója, illetve saját maga becsületét. Utóbbi egy videóban, könnyeivel küszködve beszélt arról, hogy ugyanúgy hívják, mint az egyik állítólagos ügynököt, ám a születési évük és az édesanyjuk neve eltér. A falujában azonban sokan nem ellenőrzik ezeket az adatokat, és őt is azzal bélyegzik meg, hogy besúgó volt. (AI által generált illusztráció)
A videót Deák Dániel okleveles politológus, kormányfüggetlen politikai kommentátor publikálta. Deák Dániel oldalán további károsultakat is találnak. Kattintsanak IDE!
Második történet
Édesapám, Balajthy József, nyugalmazott református lelkész neve is szerepel egy 6-os kartonon. Amikor megtudta, hogy szerepel az ügynöklistán, először nevetett, annyira abszurdnak érezte a felvetést is, hiszen soha semmilyen beszervezési papírt nem írt alá. Azóta természetesen már nem nevet, hanem porig van sújtva: próbálja megfejteni, hogy mi történhetett.
A kartonján a tartótiszt neve Szűcsként van megadva. Erre a Szűcsre apám pontosan emlékezett: '86-ban valóban többször megjelent nála a kistokaji parókián (egy falusi parókia a nyolcvanas években nyitott volt, bárki bejöhetett), főhadnagyként mutatkozott be, és azt mondta, hogy „barátkozni", „kvaterkázni" szeretne. Apám azt mondta, hogy neki ez kellemetlen, nincs ilyesmihez kedve, de a szintén Kistokajban élő főhadnagy még többször besétált hozzá az udvarra, és megszólította. Egy alkalommal apa mínusz 18 fokban szerelte a Trabantot a ház előtt, Szűcs pedig kitartóan álldogált mellette, és „beszélgetni" próbált. Az ötödik ilyen próbálkozása után Apa szó szerint elkergette a parókiáról - a rendszer végét élték már, Szűcs nem volt félelmetes, csak irritáló, a trabantos történet pedig családi anekdotává vált a hülye komcsikról.
Édesapám nemhogy semmit nem írt neki alá, de papírok elő sem kerültek - kizárólag élőszóban próbálta őt faggatni az illető, sikertelenül. (Beer Miklós ugyanerről a jelenségről számolt be tegnapi posztjában.) Egy következménye talán mégis lett a dolognak: apámat ugyanis meghívta a montreali magyar gyülekezet, hogy helyettesítse a lelkészüket. 1986-ban, friss házasként még lelkesen készültek erre a hatalmas lehetőségre édesanyámmal, a következő évben azonban kiderült, hogy mégsem őket küldik ki Kanadába. A másik következményről egész idáig nem tudtunk: habár édesapámnak fogalma sem volt erről, Szűcs mégis csinált róla egy kartont (nyilván fűződött hozzá valamilyen anyagi vagy „szakmai" érdeke.)
A kartonon tévesen szerepel Apa akkori lakcíme (a mágnesszalagon is), a „klerikális" szót „krekirális"-nak írta a nyilván nem túl felkészült tartótiszt, de mégis létezik: és emiatt apámnak most vadidegen emberek osztják meg az interneten a személyes adatait, és azt kell éreznie, hogy hiába ártatlan, mégis örökre besározták a nevét. Azonnal kikérte az összes rá vonatkozó dokumentumot, abban bízva, hogy ezekből nyilvánvalóan kiderül az igazság - de ezekre még hónapokat kell várni, és addig csak ő maga tehet tanúságot a saját igazáról. (Mágnesszalagok is vannak, tehát őt megfigyelték - ezt persze eddig is tudtuk.)
Aki ismeri az életútját és a korabeli viszonyokat, annak számára persze már az állítólagos beszervezés '86-os évszáma sem tűnik hihetőnek: apámat érettségi után politikai okokból háromszor sem vették fel egyetemre (ezután gondolta újra az életét, és jelentkezett teológiára), ekkor lett volna értelme őt beszervezni.
A '80-as évek elején úgynevezett exmisszus diákként dolgozott a miskolci püspöki hivatalban - akkor is értékes informátor lehetett volna. De ha ezeket az esztendőket beszervezés nélkül csinálta végig, akkor miért éppen '86-ban, a rendszer végóráiban, immár harminc éves falusi lelkészként döntött volna úgy, hogy röpke másfél évig mégis csak jelentget? (És még csak egy külföldi utat sem kapott jutalmul.) Persze a szkeptikus értelmező számára mindez akár magyarázkodásnak is tűnhet, és lehet ironizálni azon, hogy „itt akkor nem is jelentett senki". Egyelőre azonban a történet elmondásán kívül más eszközünk nincsen. (Azok pedig, akik felbontották a leveleiket, és minden külföldi vendég érkezésekor fontos dolguk lett a parókián, nincsenek néven nevezve.)
Mélységesen elkeserítő, hogy a rendszert kiszolgáló tartótiszteknek idáig elér a hatalma, hogy a valódi bűnösök akár a síron túlról is képesek ismét megnyomorítani azokat az embereket, akiket egykor zaklattak. Mélységesen elkeserítő, hogy a hitelesnek vélt információ forrása egy korrupt tartótiszt által odafirkantott kartonlap - édesapám, aki még a közösségi médiát sem használja, jobb híján csak itt, rajtam keresztül tud kiállni a saját ártatlansága mellett. És az is elkeserítő, hogy a kegyes református lelkészkollégák egy része csípőből, elszörnyülködve osztja meg apám kartonját, ahelyett, hogy felhívná őt, és megkérdezné tőle, hogy: „Jóska, ez tényleg igaz?"
Édesapám szeretne az ügyről nyíltan beszélni, és minden lehetőséget meg fog ragadni arra, hogy bizonyítsa az ártatlanságát. De nem fogja olyasmi miatt szégyellni magát, amit soha nem követett el.
Balajthy Ágnes
Harmadik történet
Németh Balázs, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés jegyzője, frakciószóvivő, frakcióvezető-helyettes a következő levelet kapta:
Kedves Balázs!
Ugyanaz a helyzet az én édesapámmal is mint sok másikkal. Csakhogy ő már nincs közöttünk, nem tudja megvédeni magát, nem tud kiállni a saját becsületéért. Ott van a neve az iratokban, miközben mindenki, aki ismerte, tudta és tudja róla, hogy nem volt besúgó.
1977-ben letartóztatták őt és a barátját .... ügyével összefüggésben. Édesapám ... dolgozott. Egy Leninről készült képen kikaparták a szemét. Ezután megfélemlítették, zsarolták és kényszerítették.
1986-ban, az éj leple alatt disszidáltunk Németországba, ahol nagycsaládosként éltünk egészen a rendszerváltásig.
Borzasztóan igazságtalannak és méltatlannak tartom, hogy ma úgy szerepelhet a neve ezekben az iratokban, hogy közben az egész életét és a történetét nem ismerik. Ezzel besározzák egy olyan ember emlékét, aki egész életében gyűlölte azt a rendszert.
Úgy nőttem fel mellette, hogy a kommunistákat mocskos komcsiknak, az ország elárulóit pedig hazaárulóknak nevezte. A rendszerrel szembeni gyűlölete és az elvei meghatározták az egész életét.
Én nem szeretném, ha az édesapám neve úgy maradna fenn, mint egy besúgóé, miközben a valóság ennél sokkal összetettebb, és az ő története egészen másról szól.
Ő már nem tudja elmondani az igazságot. Én viszont a lányaként kötelességemnek érzem, hogy kiálljak érte, édesapám becsületét szeretném megvédeni.
Mert neki is jár az igazság. És nekünk, a családjának is jár, hogy ne egy félreértelmezett karton alapján ítéljék meg azt az embert, akit mi ismertünk és szerettünk.
Miatta lettem ilyen hazafi ő adott nekem át minden érzést, nem voltunk gazdagok, nem lépett feljebb pozícióban. Egyszerű hazáját szerető patrióta volt, mint mi!
Büszke vagyok és hálás Apukámnak Szívében mindig is a haza iránti szeretete dobbant.
Az üzenetet küldő hölgy felvette a kapcsolatot az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával, és kéri édesapja nevének tisztázását!
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:
Lezsák Sándor: Kikérem magamnak, hogy kommunista ügynöki múlttal bélyegezzenek meg engem
Péterfalvi Attila: Vizsgálatot indít a hatóság a tiszás ügynökbotrány miatt
