Döbbenetes állapotok a kecskeméti nagypostán
Semmi jóra ne számítson, aki úgy jár, hogy miközben otthon volt és várta a postást, az mégis értesítőt hagyott a levélszekrényében. Ha bemegy a kecskeméti 1-es számú postahivatalba a küldeményért, elképesztő tömeget, hosszú sorokat talál, amelyben beteg emberek, kerekesszékes rokkantak, és síró gyermekeiket a karjukban tartó édesanyák állnak. Szék, vagy hívószám nincs. Az átlagos várakozási idő 55-70 perc.
Nincs jobb kifejezés: döbbenetes. Hétfőn 10 óra 5 perckor halvány mosollyal az arcomon, a postai értesítővel a kezemben lépek be a postára azzal a tudattal, hogy a reggeli rohamnak már biztosan vége. Hát nem kicsit tévedtem..., lefagy a mosoly.
Tömve a posta, és közel húsz ember áll előttem egyetlen ablaknál, ahol több percig tart egy-egy ügyfél kiszolgálása.
10:25 - Egy férfi a sorból előremegy, és viszonylag udvariasan érdeklődik, hogy nem lehetne-e egy másik ablakot is kinyitni. A válasz szintén viszonylag udvarias, de elutasító: nem.
10:30 - Sorra került a rokkant kocsival sorban álló idős ember.
10:32 - Az előttem álló idős hölgy szemmel láthatóan szenved. A fal melletti polcokba kapaszkodik. Kiderül, hogy nemrég esett át egy gerincsérv műtéten és nagyon fáj a háta. Felajánlom, hogy maradjon itt a falnál - a terem közepén ugyanis már nem tud majd mibe kapaszkodni, szék pedig nincs -, majd ha sorra kerül, magam elé engedem. Nem fogadja el.
10:38 - Most egy hölgy megy előre az ablakhoz a sorból és ő is viszonylag udvariasan (ezen egyébként nagyon csodálkozom, mert én már ölni tudnék) érdeklődik, hogy nem lehetne-e mégis csak egy másik ablakot is kinyitni. A válasz az előzővel azonos: nem.
10:42 - Az előttem álló hölgy összegörnyed.
10:45 - Az előttem álló hölgy közli, hogy feladja. Ki kell mennie a parkolóba, mert lejárt a félórás parkolójegye. Nyugodtan jöjjön vissza - mondom - magam elé engedem. Ezt elfogadja, megköszöni, és kimegy.
10:50 - Visszaér a gerincsérv műtétes hölgy. Boldog, mert még nem büntették meg a városrendészek. Még egy félórát vett a parkolóban. Egy perc múlva még boldogabb lesz: sorra kerül az ablaknál.
10:51 - Egy postáshölgy helyet foglal a működő ablak melletti ablaknál. Felkészül a függöny mögött.
10:56 - Elhúzza a függönyt: kinyitott egy újabb ablak.
10:57 - Végzett az előttem álló hölgy és meggörnyedve elhagyja a postát. Én következem.
10:58 Kisebb vita, mert a meghatalmazásom egyik sorát - azt, hogy visszavonásig érvényes a posta által kiállított dokumentum - nem olvasta el a postáshölgy. Konzultál a kolléganőjével. Szerencsémre az utóbbi tud olvasni...
11:08 Több percig keresték ugyan a leveleimet - közben leizzadtam -, de végül megtalálták. (Köszönöm Istenem!) Végeztem és boldogan kilépek a postáról.
Összegzés: mindezért a levelek feladói nem kevés összeget fizettek. Nem azért, hogy sorban állhassunk egy órát, hanem azért, hogy kivigyék a leveleinket. Így viszont - mivel a posta a jelek szerint nem változtat - egyszerűbb lenne, ha telefonon felhívná az ügyfelét a levél feladója és megkérné arra, hogy ugyan fáradjon már be hozzá a leveléért. Mindenki jobban járna... Ráadásul a posta minden évben "természetesen" emeli a postai szolgáltatások díjait. Már, ha ezt egyáltalán szolgáltatásnak lehet nevezni.
És még egy összegzés: hiába is hívja valaki telefonon, a kecskeméti postán a levélkézbesítők vezetőjét. A telefonközpontos rezignáltan közli majd, hogy megpróbálja kapcsolni. Ő ugyanis már tudja, amire mi csak 2-3 nap múlva, 4-5 hívás után döbbenünk rá: nem veszi fel a telefont a kapcsolt szám.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Panaszözön a kecskeméti postai levélkézbesítésről
Külterületi levélkézbesítős-gondok Kecskeméten: a postás egyszer sem csenget
