Végh – a kamarazenész

Vissza a címlapra

Végh Sándor hangzó hagyatéka impozáns - mennyiségét és alkotói minőségét tekintve egyaránt. Ezzel együtt, kiadatlan kincseket is találunk benne, melyek felfedezésében - és felfedeztetésében - az utóbbi években élen jár a BMC Records magyar hanglemezkiadó. Karmesteri minősége után most kamarazenészként kapunk portrét a BMC Records két új, dupla kiadványán Végh Sándorról: a XX. század kiemelkedő kamarazenészéről.

A két dupla album: a Végh The Chamber Musician - Végh a kamarazenész; illetve a Végh and his Quartet - Végh és vonósnégyese címet viseli, és a hangszeres apparátus tekintetében némi átfedés van közöttük: a két dupla albumon egyaránt találhatók Végh-kvartett felvételek. A kiadó bevallott célja szerint ezek válogatásakor ugyanis elsősorban az a szándék volt irányadó, hogy minél több, a Végh- kvartett előadásában még soha ki nem adott mű váljék hozzáférhetővé. Hasonlóan fontos cél volt azonban az is, hogy a darabok kiválasztása tükrözze a tradíciók és a modernitás egyidejű jelenlétét Végh művészetében.

A fentiek szellemében, a Végh a kamarazenész című album két CD-jén Ludwig van Beethoven: G-dúr hegedűszonátája és C-dúr "Razumovszkij" vonósnégyese; Franz Schubert: C-dúr vonósötöse - valamint Arnold Schoenberg: Pierrot lunaire dalciklusa csendül fel a legendás Végh Quartet (Végh Sándor - hegedű, Zöldy Sándor - hegedű, Janzer György - brácsa, Szabó Pál - cselló), továbbá Paul Baumgartner és Pietro Scarpini - zongora; Jeanne Héricard - ének, Hans-Jürgen Möhring - fuvola, Paul Blöcher - klarinét, és Czakó Éva - cselló közreműködésével.

A Végh és vonósnégyese című dupla CD-n Beethoven c-moll vonósnégyesével társítva csupa ritkaságszámba menő, kevesebbet játszott XX. századi modern mű kapott helyet: Ernest Blochtól, Arthur Honeggertől, és Hanns Jelinektól egyaránt a II. vonósnégyes; mellettük pedig Samuel Barber Vonósnégyese, valamint Alban Berg híres Lírai szvitje. A főszereplő itt természetesen a nagyszerű Végh kvartett - akiket külön érdekesség olyan darabokban is meghallgatni, melyeknek szerzői valóban kortársaik voltak.

Mindkét album anyagát Végh Sándor előadói képességeinek teljében, negyvenes éveinek elején: 1952 és 1956 között, Nyugat-Németországban és Svájcban rögzítette; a szalagok restaurálása igen jó hangzást biztosítva sikerült.

„Sok kiváló kamarazenésszel játszottam együtt. Pablo Casalsszal 10 éven át, Rudolf Serkinnel, Mieczysław Horszowskival, és kapcsolatom ezekkel a nagy előadókkal formált engem. Nem azt mondom, hogy ezeket a nagy mestereket utánoztam volna. De sikerült megragadnom interpretációjuk szellemét és értelmét, és ez engem gazdagított. A ‚mindig tanulni vágyás', a ‚mindig nyitottnak lenni' hozzáállás az egész életemet végigkíséri." - vallotta Végh Sándor, aki kamarazenélésében hozta létre azt a logikus, színtiszta formálást, melyet aztán karmesterként zenekarával is mindig követett. Plaszticitás, áttekinthető zenei szövet jelenik meg ezeken a lemezeken is - a legmagasabb minőségű hangszeres játékkal és együttmuzsikálással tálalva.

Végh Sándor, a XX. század egyik legnagyobb kamarazenésze, hegedűművésze és karmestere - és ezekkel együtt nagy hatású pedagógusa - éppen száz esztendeje: hatévesen kezdett hegedűtanulmányaihoz szülővárosában: Kolozsvárott - de már tizenkét évesen a Zeneakadémia növendéke lett, ahol Zsolt Nándor. Hubay Jenő és Kodály Zoltán tanítványa volt.

1933-tól kezdődően érdeklődésének fókuszába a kamarazenélés került: 1935-ben részt vett a később világhírű Új Magyar Vonósnégyes megalapításában, hogy aztán 1940-ben létrehozza saját együttesét: az ugyancsak világhírűvé váló Végh Kvartettet.

A háborút követően: 1946-ban a komplett Végh Kvartett Baselbe menekült, és egészen 1978-ig változatlan felállással zenéltek és készítették lemezeiket. Nagyszerű felvételeket adtak ki: Bartók illetve Beethoven összes vonósnégyesét felvették, ezek elvitathatatlan kvalitását a mai napig a legjobbak közé emelve tartja számon a kritika.

A BMC Records vállalkozása, hogy közkinccsé teszik Végh Sándor és alkotótársai rádióarchívumokban őrzött, de az adott kor legmagasabb technikai színvonalán rögzített kamara-felvételeit - nem csak történeti, de magas esztétikai értéket is hordoz.

Komlós József JR