Dolce Duello – Bartoli, Gabetta

Vissza a címlapra
Dolce Duello – Bartoli, Gabetta

Ha két nagyszerű komolyzenész, két világsztár közös albumot készít, akkor - bármilyen jó barátok és bármilyen jól dolgoznak is össze - mégis kikerülhetetlen egyfajta vetélkedés a szereplők között. Persze mindez csak egy „dolce duello" - egy édes párbaj - a nyertes pedig minden esetben a lemezhallgató.

A XVIII. század a párbajok korszaka volt: a közrendűek késsel - az arisztokraták pedig szigorú szabályok szerint megrendezett kardvívással rendezték le vitás ügyeiket. A nézeteltérések, sértések a becsület eme barbár és erőszakos megvédését kívánták meg a kor emberétől. A párbaj - a duello - a zenében is teret nyert: emlékezzünk csak Bach és Marchand tervezett drezdai csembaló-összecsapására, vagy éppen később Mozart és Clementi billentyűs vetélkedéseire.

A zenekari kompozíciókban és az operákban pedig hangszeresek és közkedvelt énekesek vetélkedtek - de itt végeredményben a szépséget szolgálták ki a szerzők édes dallamai - és édes párbajai. A concerto grosso meghonosodása után jöttek a sinfonia concertanték majd a konkrét versenyművek; az operaszínpadokon pedig ókori hősöket és mitológiai személyeket megformáló riválisok feszültek egymásnak szerepeik szerint - melyeket direkt rájuk formáztak a szerzők.

A legkiválóbb énekesek szívesen csillogtatták tehetségüket hangszerekkel és virtuóz hangszeresekkel összemérve hangjuk erejét, rugalmasságát és szépségét: ismert, hogy Farinelli a trombitásokat is képes volt túlénekelni; de még kedveltebb volt a korban az oboával, majd a gordonkával való játékos párbajt éneklés. Mindez egyébként nagyon komoly kihívás volt, ahol mind a hangszeresnek, mint az énekesnek legjobb tehetsége módján, teljes erővel oda kellett tennie magát. Hogy milyen komolyan vették, arra elég egy példa: Lipcsében, Bach egyik kantátájának előadása után közvetlenül, az egyik kiváló trombitása szélütést kapott az erőlködéstől és meghalt.

A zseniális mezzoszoprán: Cecilia Bartoli és az ugyancsak kivételes gordonkaművésznő: Sol Gabetta most kiadott közös Decca-albumán azért ilyesmitől nem kell tartani. Az igazi kis albumként megjelenő kiadványban ez az olasz-argentin vetélkedés valóban csak egy Dolce Duello - egy Édes Párbaj, mely nagyon élvezetes egy és egy negyed órányi zenehallgatást jelent a hallgatónak. Izgalmak, kitörések, erő, és váratlan fordulatok itt is vannak: hiszen barokk szerzők kevéssé ismert operáiból adnak elő közösen áriákat - Sol testvére: Andrés Gabetta vezette barokk zenekar: a Capella Gabetta kíséretében.

Az egyetlen ismertebb darab itt Handel Szent Cecília napjára komponált ódájának egy részlete - mellé pedig a szász mester egy kevéssé ismert londoni operarészlete csatlakozik. A Caldara, Vivaldi, Albinoni, Gabrielli, és Porpora operáiból vett áriák ugyancsak az énekhang és a hasonlóan szépen kidolgozott cselló-szólam párosára - ha tetszik: vetélkedésére - épülnek. Csupa ritkaság, a nyolc áriából hármat még soha nem vettek lemezre. Az album programja Boccherini gordonkaversenyével zárul - ekképpen majd száz esztendőt átfogva.

Cecilia Bartoli és Sol Gabetta kimondottan érdekes, élvezetes lemezt készítettek, melyen egymás után sorakoznak a bravúrdarabok és a felfedezések élményét tartogató részletek. Bartoli nagyszerű, mint mindig - Sol Gabetta pedig édes, de testes csellózásával nyeri meg a hallgatót ezen a lüktetőn eleven előadásokat kínáló lemezen.

(Komlós József JR)