Beethoven: Hármasverseny, VII. szimfónia – Barenboim, Mutter, Yo Yo Ma
Nem mindennapi sztárparádét felvonultatva, két népszerű művel jelent meg a Deutsche Grammophon új Beethoven CD-je.
Beethoven év van - és abban a ritka szerencsében van része a komolyzene szerelmeseinek, hogy egymás után jelennek meg az ígéretesebbnél ígéretesebb vadonatúj felvételek a kétszázötven éve született géniusz műveiből.
A DG óriáscég újdonságán a népszerű Hármasversenyben rögtön három legenda, igazi komolyzenei előadó-óriás találkozik: a karmesterként és zongoristaként is kiemelkedő életművet alkotó - és itt is mindkét minőségében közreműködő Daniel Barenboim oldalán két hasonló kaliber: Anne-Sophie Mutter játssza a hegedű, Yo-Yo Ma pedig a gordonkaszólamot.
Nyilvánvaló tény, hogy az e felvételen is brillírozó három sztár neve hivatott eladni az új produkciót, mely egyébiránt tavaly készült két koncerthelyszínen. Merthogy a Beethoven évfordulóra rákapcsolódik a közreműködő zenekar: a West-Eastern Divan Orchestra fennállásának húszéves jubileuma is.
A West-Eastern Divan Orchestrát egyébként Daniel Barenboim alapította anno az Arab-Izraeli konfliktus idején, kimondottan izraeli és arab zenészeket összehozva a megbékélés jegyében. A gyaníthatóan erősebben politikai, mint művészeti célzattal létrejött társulat összetétele mára tovább bővült - a kultúrák és a népek közötti közeledésének jegyében. A kétségkívül szép, nemzetek fölött átívelő gondolat túlélte az idők próbáját, és a Sevillában székelő együttes ma is működik, zömében a közel-kelet főképpen fiatal zenészeit összegyűjtve zenél együtt egyiptomi, szír, iráni, jordán, palesztin, libanoni, izraeli és spanyol.
A Barenboim, Mutter, Yo Yo Ma sztárparádé mellé a komolyzenében jártas inkább elképzelne egy hozzájuk mérhető elsőrangú nagyzenekart - de hát, mint fentebb írtam, ez a lemez kimondottan a kettős jubileum jegyében született meg: a Hármasversenyt a hírneves Berlini Filharmóniában, a VII. szimfóniát pedig egy Buenos Aires-i kulturális központban rögzítették koncerteken.
Bár alapvetően mind a két koncertfelvétel jól szól: mentes a zavaró zajoktól - de attól még koncertfelvétel. A hangkép túl visszhangos és matt, a dinamikus részekben összefolynak a nagyzenekari tónusok, így aztán a különböző hangszercsoportok szólamairól, zenészeiről nehéz lenne véleményt mondani. Lehet, hogy ez lett volna a cél? Nem tudom.
Mindenesetre ezek miatt, meg hát annak fényében is, hogy a Hármasversenyt is Barenboim vezényli - mint az egyik szólista, amondó vagyok, hogy egy stúdióban finoman kimunkált zenei anyag megjelentetése szerencsésebb lett volna. Ugyan így is érdekes, sőt zeneileg is élvezetes dokumentum ugyan ez a lemez - főképpen a Hármasverseny kapcsán; de mégis azt kell mondanom, hogy ha már nem is egy világverő zenekarral eresztették össze a három sztárt, akkor is egy valószínűleg megismételhetetlen alkalmat puskáztak el.
Esetlegesen egy időtálló és szerencsés esetben a legendás nagy nevek által hátrahagyott lemezekkel (mondjuk Karajan - Ojsztrakh, Richter és Rosztropovics szólóival pontosan fél évszázada, vagy éppen a Mutter és Yo Yo Ma, valamint Zeltser közreműködésével negyven esztendeje felvett klasszikusaival) is összemérhető felvétel elkészítésének lehetőségét szalasztották el - kiadó és készítők egyaránt.
Komlós József JR