Vásárlói nagyroham és ábrándos romantika, egy békebeli drogériában

Vissza a címlapra
Vásárlói nagyroham és ábrándos romantika, egy békebeli drogériában

Romantikus komédia, az Illatszertár lesz a következő bemutató a kecskeméti Katona József Színházban. Január 3-án, a Nagyszínházban lesz a hivatalos bemutatója, de szilveszter estéjén is játssza a társulat. A készülő előadásról Mohácsi János rendezővel beszélgettünk. (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

- László Miklós eredeti színdarabja önmagában egy jó alapanyag. Ebből készítettek átiratot testvérével, Mohácsi István dramaturggal. Milyen irányba formálták a darabot? - kérdeztük Mohácsi János Jászai Mari-díjas rendezőt.

- A szerző valóban tisztességes munkát végzett, ugyanakkor egy-két dolgot elkövetett, ami a legnagyobbaknál is előfordul. Például, hogy az első felvonásban bemutatott szereplők közül néhány eltűnik a folytatásban. A mi változatunkban a főbb szereplők mind visszatérnek az összes felvonásban. Amiről viszont nem tehet a szerző, hogy a darab nyelvezete ott maradt 1937-ben. Így a szöveget is frissítettük, igyekeztünk változtatni az elavult, unalmas részeken. A végleges szövegkönyv a kecskeméti próbák során is folyamatosan alakult.

- A békebeli drogéria mint helyszín, és az eredeti miliő ugye megmaradt?

- Igen, ezen nem változtattam. Kimondottan tetszik, hogy a történt egy kicsi buborékban van megfogalmazva. Nagyon furcsa, és érdekes, hogy valaki 1937-ben ír egy szinte társalgási vígjátékot, és a történelem sehol nem ordít be, még az érzések szintjén sem. Nem foglalkozik azzal, hogy a történelem hogyan szól bele a szereplők sorsába.

- Legutóbb 2017 őszén, Nyíregyházán rendezte az Illatszertárt, amely elnyerte a Legjobb előadás díját a Városmajori Színházi Szemlén. Mennyi maradt abból a változatból a most készülő produkcióban?

- A történet természetesen megmaradt, a munka nagyját akkor már elvégeztük. Egy előadás mindenhol a színészekre van szabva. Hiszen, ami Nyíregyházán jól áll István Istvánnak, az nem feltétlenül áll jól Kecskeméten, Kőszegi Ákosnak. A kecskeméti próbák során is folyamatosan változik a szöveg, kicsivel rövidebb is lesz ez az előadás, mint a nyíregyházi. Ugyanakkor sokkal több szereplőnk van, mivel a Kecskeméten gyakorlatozó kaposvári egyetemi színészosztály is feladatot kapott az előadásban. Zömében ők alakítják a drogéria vásárlóközönségét, és egy-egy pillanatra életet lehelnek az egyedi karakterekbe.

- Érdekes játék lehet, ahogy a próbákon újabb és újabb poénok születnek...

- Ez valóban érdekes, ugyanakkor nem veszélytelen. A mostani próbákon feltűnnek olyan dolgok, amik először nem, nyilván azért, mert az első alkalommal még nagyon benne voltam a történetben. Ezeket a színészekkel közösen átbeszéljük, és javítjuk.

- A két főszereplő, Asztalos úr (Adorján Bálint) és Balázs kisasszony (Decsi Edit) vágyálma, hogy párra leljenek. Milyen mumusokkal kell szembenézniük?

- Amilyenekkel mindenkinek. Aki volt tizenéves, tudja, micsoda nyomasztó teherrel jár a párválasztás. Ha valakit nem vesznek el feleségül vagy nem nősül meg, annak ez komoly görcsöket okoz a lekében, az életében. Az Illatszertárban nem a miértekkel foglalkozunk, inkább azzal, hogy ezek a görcsök hogyan alakítják a figurákat és a sorsukat.

- László Miklós eredeti művéből készült mozifilm, színdarab, musical is. A kecskeméti előadás táncos-zenés vagy inkább a prózai vonalat képviseli?

Kifejezetten a prózánál maradtunk. Az általunk megálmodott drogéria atmoszférájához, hangulatához nem is illene az élő zenekar. Emiatt most nem Kovács Mártont, hanem Zságer Varga Ákost kértem fel a zeneszerzésre.

Az Illatszertárt előszeretettel játsszák amatőr társulatok. Előadásukban ez a darab lehet szórakoztató, ott és akkor élményszerű, de valahogy mégsem igazi színház. Mi az a megfoghatatlan többlet, amivel egy profi társulat, profi színház képes megajándékozni a közönséget?

- Vannak csodás amatőr színészek, akik valami miatt nem kerültek profi színházba. De egy amatőr színházi előadás mindig más, mint egy hivatásos társulaté. Rendezőként én a kontúrokat rakom fel a színpadra, bizonyos cölöpöket szurkálok le, de egy-egy jelenetet a profi színészek töltenek meg élettel, színekkel. Persze, igyekszem mindenben a segítségükre lenni. Például, Hammerschmidt (Kocsis Pál) alakját eljátszani - aki sikeres üzletet vezet 1937-ben a Váci utcán, és egyszer csak összeomlik az élete - nagy színészi feldatat, akkora, mint Lear királyt alakítani. Színészileg, energiában sem különbözik egymástól a kettő. Ilyen fegyvertára nincs egy amatőr előadásnak, sem a rendezőnek, sem a színészeknek. Ugyanakkor, még a professzionális színészek is gyakran összekeverik az írott anyagot magával az előadással. Szoktam mondani a színészeknek, hogy ne bízzanak csak a szövegben, mert azt bárki el tudná mondani, ha elhinnénk, hogy nem kell hozzá színészi többlet, az a plusz, amit ők jelentenek. Ezt megmozgatni bennük, és belesűríteni a darabba, amitől izgalmas, nevetséges és megható lesz, az kemény munkát igényel, és ehhez nagyon otthon kell lenni a színházban.

Popovics Zsuzsanna