Jótékonysági műsort adott a Pótszék Társulat
Erről beszélgetünk a társulat művészeti titkárával, Pekár-Bapcsán Botonddal.
Kiknek játszottatok?
A SION Nyugdíjasház és Gondozási Központ lakóinak játszottuk a Karády Katalin életéről szóló „Titkaim" című sanzondarabot.
Miért ezt a darabot választottátok a repertoárotokról, ha most éppen a Márió és a Varázslót játszátok?
Egyrészt azért választottuk a „Titkaim"-at, mert a lakóknak örömet szerettünk volna szerezni. Biztosra veszem, hogy a Mario és a Varázslónak is nagyon örültek volna, de az ő fiatalkorukhoz talán Karády Katalin sanzonjai sokkal közelebb állnak, zenés darab lévén pedig könnyen érthető és élvezhető. Másrészt ez az előadás nem színházi körülmények között zajlott, hanem a Nyugdíjasház egyik termében, így a technikai igények ennek a darabnak feleltek meg.
Milyen apropóból történet ez a jótékonysági műsor? Eddig nem nagyon mozogtatok ilyen területen.
A Pótszék Társulat mindig nagy hangsúlyt fektet a jótékonysági műsorokra legyen szó akár a Me-gyei Kórházról, vagy a Bács-Vakok Egyesületéről. Több oka is van annak, hogy év elején most egy jótékonysági műsorral készültünk. Az egyik az az eszmény ami mentén működik a társulat: A színházat minél több helyre és emberhez eljuttatni. Ez az oka annak is, hogy a kecskeméti előadások között olyan településekre is járunk, ahová más, színházi produkció nem jut el különböző okok miatt. A másik célunk természetesen az örömszerzés.
Milyen volt a fogadtatása az előadásnak? Nem okoz problémát az élményben, hogy nem rendes színházi körülmények között történt az előadás?
Természetesen nem okoz gondot, hogy nem egy klasszikus színházteremben adtuk elő a „Titkaim"-at, mivel a színház nem csak ott van, ahol a szép, klasszikus, Fellner és Helmer által épített színházépületek vannak. Erre az egyik bizonyíték a még most is működő szoba vagy lakásszínházak vagy az olyan független társulatok, mint mi is, akik nem mindig színházi körülmények között játszanak. A másik bizonyíték az pedig a hatalmas tapsvihar, amelyet kaptunk az előadás végén, de nem csak a végén, minden színész belépésekor és minden elénekelt sanzon után is! Ilyennel mostanában ritkán találkozik az ember még a kőszínházakban is, természetesen ide nem értve a musical vagy operett műfaját, ahol a közönség minden zeneszám után tapsol. De azt hiszem az is a színházélmény sikerességéről árulkodik, hogy Karády legkedveltebb zenéit a közönség közül páran az énekesnővel együtt énekelték. Az előadás után a Nyugdíjasház vezetője a közösség nevében meghívott minket az otthon szomszédságában lévő étterembe. Ez és természetesen a tapsvihar is nagyon jól esett mindenkinek a társulatból.
Még egy utolsó kérdést felennék. Jól tudom, hogy szereplőválogatást tart a Pótszék?
Igen. Február másodikán tartjuk az első meghallgatást, amiben az új darabunkba és a társulatba keresünk fiatal színészeket és táncosokat. Bár a másodikai időpont nagyon közel van már, de még lehet jelentkezni, mivel a sok érdeklődő miatt egész februárban tartunk meghallgatásokat a próba-napjainkon. A jelentkezéseket a potszek@gmail.com címre várjuk egy rövid bemutatkozással.
