Virág Éva: „Az a legszebb, amikor valaki újra elkezdi élni az életét”

Vissza a címlapra
Virág Éva: „Az a legszebb, amikor valaki újra elkezdi élni az életét”

A biológiai terápiák megjelenése alapvetően új lehetőséget hozott a gyulladásos reumatológiai betegségek kezelésében. A Bács-Kiskun Vármegyei Oktatókórház kecskeméti Reumatológiai Osztályának Arthritis Centrumában 2012 óta három, erre a feladatra specializálódott ápoló segíti a betegek kezelését. Virág Éva vezető ápoló szerint a munka jóval többről szól annál, mint hogy valaki megkapjon egy gyógyszert.

Hogyan jut el egy beteg a biológiai terápiáig?

- Minden esetben gyógyszeres kezeléssel indul a folyamat. Ha a betegség a terápia ellenére továbbra is aktív marad, a hagyományos gyógyszeres kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt, a kezelőorvos dönthet terápiaváltásról és a biológiai kezelés megkezdéséről. A biológiai kezelés pontos szakmai szabályok szerint történik, melyek meghatározzák, hogy milyen készítmény alkalmazható első, majd szükség esetén további terápiás vonalban.

lehet kezdeni rögtön a kezelést?

- Előtte alapos kivizsgálás szükséges. Ezek a terápiák az immunrendszer működését befolyásolják, ezért ki kell zárni például bizonyos fertőzéseket. Tüdőgyógyászati, belgyógyászati és szükség szerint más szakvizsgálatok is történnek. Ha minden eredmény megfelelő, megkezdődhet a terápia.

Milyen formában kapják meg a betegek ezeket a készítményeket?

- Többféle lehetőség létezik. Vannak bőr alá adott injekciós készítmények, amelyeket a beteg megfelelő betanítás után saját magának is beadhat, vannak infúziós kezelések, és ma már tablettás terápiák is rendelkezésre állnak. A választásnál mindig az adott beteg állapotát is figyelembe kell venni. Egy reumatoid artritiszes páciensnek például lehet olyan mértékű kézérintettsége, hogy egyszerűen nem tudja biztonságosan beadni magának az injekciót. Itt kezdődik igazán a biológiai terápiás nővér szerepe.

Mi minden tartozik ehhez a szerephez?

- Megtanítjuk a beteget a készítmény használatára, végigkísérjük a kezelés során, és rendszeresen beszélgetünk vele arról, hogyan érzi magát, milyen változást tapasztal, van-e valamilyen problémája. Az ápoló feladatai közé tartozik a betegek felvilágosítása, életmódbeli tanácsokkal való ellátása és lelki vezetése is. Megbeszéljük mi az, amin érdemes változtatnia, mit tud ő maga hozzátenni ahhoz, hogy minél jobb állapotba kerüljön. Az ápoló nagyon közel kerülhet a betegekhez. Sokszor olyan dolgokat is elmondanak nekünk, amelyek első hallásra nem kapcsolódnak szorosan az ízületi betegségükhöz: családi nehézségeket, félelmeket, veszteségeket. Ezeket is fontos meghallani, mert egy krónikus betegség mindig az egész ember életében van jelen.

Félnek a betegek a biológiai terápiától?

- Van, aki igen. Egy új kezelés mindig bizonytalanságot jelenthet. Ilyenkor nagyon fontos az információ, a bizalom és az, hogy legyen kitől kérdezni. Mi igyekszünk elmondani a páciensek számára, hogy mire számíthatnak, hogyan történik a kezelés, mire kell figyelniük. Sokszor már az is megnyugtató számukra, hogy tudják: mi itt vagyunk, és bármilyen kérdésük merül fel, van kihez fordulniuk. A lelki támogatás ezért is része a munkánknak. A betegnek el kell fogadnia, hogy krónikus betegséggel él, és meg kell találnia azt az életet, amelyben a betegsége mellett is vannak céljai, kapcsolatai és örömei.

Milyen változást lát, amikor jól működik a kezelés?

- Talán az a legszebb, amikor azt látjuk, hogy valaki újra elkezdi élni az életét. Csökkenhet az ízületek merevsége, duzzanata, fájdalma, javulhat a mozgásképesség. Reumatoid artritiszben különösen fontos, hogy minél előbb megfékezzük azt a folyamatot, amely később súlyos ízületi károsodáshoz, deformitásokhoz és akár az önellátási képesség teljes hiányához vezethet. Ha a beteg érzi, hogy jobban mozog, könnyebben visszatérhet a munkába és újra programokat szervezhet, kapcsolatokat építhet. Ez pedig visszahat a lelkiállapotára is.

Mi tehát a biológiai terápia legnagyobb eredménye?

- Számunkra az, hogy egyre több ember kapja vissza a saját életét. Falusi Éva biológiai terápiás ápolónk szerint mi utakat és lehetőségeket tudunk mutatni, szakmailag és emberileg is kísérni tudjuk őket. A betegnek is aktív szerepe van ebben a folyamatban. Amikor pedig egyszer csak azt látjuk rajta, hogy jobban van, újra tervez, és már nem a betegsége tölti ki az egész életét, az nagyon sokat jelent számunkra is. Talán ezt úgy lehetne legjobban megfogalmazni: a betegnek nemcsak az ízületei mozognak könnyebben, hanem a lelkével is újra tud örülni. K