Utolsó útjára kisérték Dr. Svébis Mihály főigazgatót (KÉPGALÉRIA)

A 15 órakor kezdődő temetésen - melyet megelőzött a Kecskeméti Piarista Templomban 13 órakor a gyászmise - 14.30-tól díszőrséget adtak 6 fős csoportokban, váltásban a főigazgató koporsója mellett a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház osztályvezetői, részlegvezető főorvosok, és a sebész kollégák. A szertartáson a családon, a rokonokon, a barátokon, a munkatársakon, Dr. Svébis Mihály egykori betegein, tisztelőin kívül részt vettek a közélet szereplői, politikusok, a Magyar Kórházszövetség tagjai, intézményvezetők, Kecskemét, Újhartyán, Dunapataj képviselői.

A temetési liturgiát a ravatalozóban Görbe László piarista szerzetes, a kecskeméti Szentháromság Plébánia plébánosa és Varga Nándor református elnöklelkész végezték. A világi búcsúztatók pedig Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter (EMMI), Szemereyné Pataki Klaudia polgármester (KMJV), és Dr. Horváth Zsolt orvosigazgató (KMK) voltak. A beszédek között a kórház kórusa énekelt.

- Mi mindnyájan, akik átmenetileg a földön tartózkodunk, megrendülünk közös sorsunkon, az elmúláson - mondta Prof. Dr. Kásler Miklós. - Különösen így van, ha olyan ember távozik közülünk, akit szeretünk vagy tisztelünk. Úgy érezzük, hogy az idők folyamatossága megszakad, űr támad, amelyet nem lehet se kitölteni, sem áthidalni. Pedig mindnyájan hagyunk magunk után nyomokat, amelyre embertársaink emlékeznek, sok esetben féltően őriznek, hogy belőlük erőt nyerjenek, példát vehessenek, elmélyedhessenek.

Kiváló kollégám, akinek haláláról megrendülve értesültem, számtalan ilyen nyomot hagyott maga után. Mi, akik ma eljöttünk, hogy ezen a világon végső búcsút vegyünk tőle, jól tudjuk, hogy milyen páratlan életutat járt be Svébis Mihály, milyen szorgalommal és alázattal végezte rendületlenül szolgálatát, mennyit köszönhet neki az egész magyar nemzet. Nem szeretném ezt az életutat sokadszorra ismételve bemutatni. El kell mondani azonban azt, ami nincs benne a hivatalos életrajzokban, mégis olyannyira jellemezte szeretett barátunkat, kollégánkat, rokonunkat. Ez pedig a méltóság és az alázat. Svébis Mihály hosszú ideje küzdött betegséggel. De betegsége egészen az utolsó pillanatokig nem tudott erőt venni rajta, mert pontosan tudta, hogy neki küldetése van ezen a világon, és töretlenül hitte, hogy a Teremtő annyi időt ad neki, hogy ezt a küldetést - férjként, édesapaként, intézményvezetőként, - teljesíteni tudja. Mivel töretlenül hitt, az utolsó időkig végezte szolgálatát, mindig alázattal, szorgalmasan, ezzel példát állítva mindannyiunk számára.

Tisztelt Gyászoló Család! Pótolhatatlan a veszteség, a gyász mérhetetlenül nehéz az itt maradók számára, de nem feledjük, hogy a földi elmúlás csak az örök élet kezdete. Emléke mindörökre közöttünk marad.

Prof. Dr. Kásler Miklós hangsúlyozta, hogy Dr. Svébis Mihály szerető családapa, férj, kiváló orvos volt, példaképe tanítványainak, kollégáinak, intézetvezető, akinek igazgatósága alatt az intézmény töretlenül fejlődött.

Klasszikus orvos volt: nemcsak az állami orvosi eskühöz volt hű, hanem a hippokratészi klasszikus orvosi szemléletet képviselte. Azt, amikor egy orvos nemcsak jó szakember, hanem jó ember is - közölte Prof. Dr. Kásler Miklós.

Dr. Svébis Mihály azt vallotta, amit nagyon sokan vallanak most is, és ami a magyar egészségügy jövője szempontjából alapvető: csak akkor újulhat meg, ha szem előtt tartják, hogy "salus aegroti, suprema lex esto", azaz legyen a beteg java a legfőbb törvény - fogalmazott a miniszter.

Prof. Dr. Kásler Miklós az elhunyt barátjaként felidézte, hogy Svébis Mihály betegsége kezdetén felkereste, kitüntette bizalmával, elmondta panaszait, végigbeszélték a terápia lehetőségeit, a betegség lefolyását, a várható prognózist. "Mindketten tisztában voltunk az akkori helyzettel" - mondta a miniszter, hozzátéve, a főigazgató méltósággal és alázattal viszonyult a betegséghez.

Szemereyné Pataki Klaudia is megrendülten búcszúzott Dr. Svébis Mihálytól:

- A halál ténye előtt értetlenül állunk. Felfoghatatlan és érthetetlen. Amikor elvesztünk valakit, akiről úgy gondoltuk, hogy mindig velünk lesz. Főorvos úr! Életutadon becsülettel végigmentél! Tanultál, tanítottál, gyógyítottál, utat mutattál. Mellettünk álltál, segítettél, mindig számíthattunk rád. Az őrangyalunkat veszítettük el a haláloddal.

Dr. Svébis Mihály egykori kollégája, barátja, Dr. Horváth Zsolt pedig így emlékezett:

- Búcsúzni valakitől az élet legnehezebb dolga. Földi pályafutását befejezve megtért teremtőjéhez Dr. Svébis Mihály, a Bács-Kiskun Megyei Oktatókórház főigazgatója, akit ma fájó szívvel kísérünk el együtt utolsó útjára. Egy intézmény gyászol: munkatársak betegek. Mind, akik ismertük, akik szerettük, mind, akik életünket, gyógyulásunkat neki köszönhetjük. A legkiválóbb, legjobb főigazgatót, főnököt, orvost, sebészt, barátot, embert veszítettük el.

A család kérése volt, hogy az elhunyt kívánságára és életéért hálát adva, virág és koszorú helyett a gyászolók az adományaikat a ravatalozóban kihelyezett perselyekbe helyezzék, vagy a „Sebészet Haladása Alapítvány" javára fizessék be.

(Képgaléria később!)