Tóth Attila elérte, hogy bekerült a tankönyvekbe Kecskemét

Tóth Attila 1967-ben született egyik ágról tősgyökeres kecskeméti család első gyermekeként: az édesanyja műszaki rajzoló, az édesapja pedig faipari technikus volt.

- Egy iskolaigazgatónál azonnal adódik a kérdés. Jó tanuló volt?

- Általános iskolában igen, azonban a Katona József Gimnáziumban már voltak kisebb problémáim matematikából és a nyelvekből. A történelmet és a földrajzot viszont nagyon szerettem. Nagyon jó pedagógusaim voltak, akik meghatározóak lettek a későbbi pályafutásomban.

- Érettségi után már tudta, hogy tanár akar lenni?

- Én ezt már az általános iskolában elhatároztam, mert már ott beleszerettem a történelembe. Az akkori igazgatóm, Kádasi László volt a történelemtanárom, aki megragadóan, rendkívül szenvedélyesen beszélt a történelemről. Ez is közrejátszott abban, hogy én már akkoriban nagyon szerettem történelmi regényeket olvasni. Sokszor még a napköziben, a pad alatt is, illetve a kedvenc helyemen, kint a kertben, a fa tetején is olvastam.

- Akkor így egyenes út vezetett a tanári pályára?

- Kis kitérővel, mert az érettségi után ugyan jelentkeztem a József Attila Tudományegyetemre, Szegedre, de sajnos nem vettek fel. Ugye akkoriban nem lehetett „közveszélyesen munkát kerülni", volt egy ilyen büntetőfogalom, így muszáj volt dolgozni. Egy évig segédmunkásként, illetve műszaki rajzolóként helyezkedtem el. Raktárban voltam árukiadó az Izsáki úti Fémmunkásban. Érdekesség, hogy a dédnagyapám volt a Fémmunkás Vállalat egyik alapítója. Mégpedig úgy, hogy akkor a Fémmunkás még csak lakatosipari szövetkezet volt, a dédnagyapám műhelyét is szocializálták, akkor került oda. Az ő és társainak munkáit számos középületen csodálhatjuk Kecskeméten, de még a fővárosban is.

- Mi történt az egy év munka leteltével?

- Másodjára sikerült a felvételim Szegedre, és földrajz-történelem szakon végeztem. Szerencsére itt matematikával csak érintőlegesen találkoztam, például földrajznál, csillagászati számításoknál, de ezeket az akadályokat akkor már simán vettem. A diploma után pedig egy évet voltam katona Nagykanizsán, egy gépesített lövészdandár harckocsizó zászlóaljánál lettem írnok.

- Ezt követték már a tanári munkahelyek!

- Nem munkahelyek, hanem munkahely. Egyetlen munkahelyen dolgoztam, illetve dolgozok jelenleg is. A Kecskeméti Református Egyházközség által fenntartott gimnáziumban kezdtem 1992-ben. Majd 2018-tól az általános iskola igazgatója lettem. Azt lehet mondani, hogy a munkáltatóm és az épület is maradt, bár először még az Ókollégiumban kezdtem, most pedig az Újkollégiumban vagyunk.

- A református iskola tanáraként került kapcsolatba a református egyházzal?

- Igen. A családom, a szüleim ugyanis nem voltak igazán vallásosak. Amikor viszont én kezdő tanárként ide kerültem, akkor megérintett Isten igéje. Késöbbi apósom, hatására, aki súlyos betegségében is szolgálva, készített fel rá, konfirmáltam, és rövidesen bekerültem a presbiterek közé is, ennek a szolgálatnak jövőre lesz harminc éve. Az előző hat évben a Kecskeméti Református Egyházközség egyházrészi gondnoka voltam. A gyülekezetemnek, illetve a munkahelyemnek köszönhetem azt is, hogy megismerkedhettem a feleségemmel. Szabó Gábor református lelkész lányával, Zsuzsannával, akinek társául szegődhettem az idén éppen harminc éve ennek is. Ő szintén tanár: matematikát és akkor még németet is tanított. Három gyermekünk van, 28, 26 és 24 évesek. Zsófia, Sebestyén és Benedek. Zsófia HR végzettséggel projektmenedzser Budapesten, Sebestyén református lelkész Pomáz-Csobánkán, ahol kis gyülekezete van, és az Északpesti Református Egyházmegye esperese mellett is szolgál beosztott lelkészként. Benedek pedig asztalos lett, édesapámat követve.

- Amikor 2018-ban a Kecskeméti Református Általános Iskola igazgatója lett, bizonyára nem számolt azzal, hogy nehéz évek következnek.

- Igazgatóvá választásom után már a kezdetektől elég sok kihívásnak kellett megfelelnem. A legnagyobb a Covid volt, meg a Covid alatti digitális átállás. Azt gondolom, hogy ezt végül elég sikeresen megoldottuk, és tantestületünk sokat fejlődött ezen a területen. Majd következett az energiaválság, ami szintén nem volt egyszerű. De átvészeltük. Igazgatóságom jelentős része valóban válság alatti volt ilyen szempontból. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy vezetőtársaim és tanártársaim áldozatos munkájának köszönhetően iskolánk megőrizte a Kecskeméten, illetve az országban betöltött szerepét. Élen jár a tehetséggondozásban, kéttannyelvű, angol és német iskola. Évről évre 4, sőt az igazgatóságom alatt volt egy év, amikor 5 osztályt indítottunk. Ez egy kiemelkedő szám Kecskeméten. Nagyon nagy az érdeklődés iskolánk iránt, most is 100 felett van a hozzánk beiratkozni kívánkozók száma, így 4 osztályt biztosan el tudunk indítani idén is. Az átlagos tanulói létszám 730 körül van, amivel Kecskeméten, és országosan is a nagy iskolák között vagyunk. Az iskolánkban 78 munkatárs dolgozik összesen: tanítók, tanárok, az informatikus, a pedagógiai asszisztensek, gyógypedagógus, pszichológus, és még a titkárság is.

- Mi az, amit szeretni lehet a pedagógusi pályán?

- Én nagyon szeretem mindkét tantárgyamat, bár talán a történelem kicsit közelebb áll hozzám. Élvezem magát a tanítást, és nagyon szeretem emelt szinten az érettségi felkészítést is. Ugyanakkor elég sikeres vagyok a tehetséggondozás területén is. Pályafutásom során eddig 4 tanítványom került be az országos 10 legjobb közé történelemből, az OKTV-n. Ők a 2, 3, 4 és 7 helyen végeztek, de több más versenyen is sikereket értek el a diákjaim.

Az igazgatói tevékenység szerteágazó, de a tanítás szenvedély, így emellett még tanítok történelmet is. Itt az általános iskolában két hatodikos osztályt, a gimnáziumban pedig egy érettségire felkészítő emelt csoportot. Az elmúlt években részt vettem a Nemzeti Alaptanterv és a Kerettanterv megírásában történelem tantárgyból. Négy hivatalos általános iskolás történelem tankönyvben, és egy atlaszban tankönyvfejlesztő szerző, illetve társszerző vagyok. A 6-7-8. osztályos, illetve a 6. hatosztályos gimnazistáknak készített tankönyvbe is írtam egy fejezetet, a II. világháború történetéről. Megkaptam témaként a Horthy rendszert is, ami nehéz téma, de szívesen megcsináltam. Egyébként a NAT bizottságban egyedül kerültem be vidékiként, mindenki más budapesti volt. Viszont kecskemétiként azt is elértem, hogy a 6. osztályos tankönyvben, a kerettantervben egy teljes témát sikerüljön szentelni Kecskemétnek. Így került be városunk helytörténete, a török korban a hatodikos tankönyvbe, bemutatva egy mezőváros korabeli történetét, ez a helytörténeti rész újításnak számít a történelem tanításában.

- Szenvedélyesen beszél a történelemről! Van kedvenc korszaka?

- Én már úgy vagyok a történelemmel, hogy mindent szeretek benne. Régen voltak favoritjaim, de mára már összeért az egész, a hosszú évek alatt. Nem tudnék választani, minden kort szeretek. Ha rajtam múlik, csak történelmi filmeket, vagy dokumentumfilmeket nézek. Szerencsére elég nagy a választék mostanában.

- Akkor ezzel ki is töltődik a szabadideje?

- Nem mondanám. A szabadidőnkben sokat kirándulunk a feleségemmel, most éppen próbáljuk teljesíteni a Kék túrát. Jó lenne körbemenni a Kék körön, de egyelőre még csak a klasszikus Országos Kéktúrát járjuk. A felén már túl vagyunk. Vértestől, Szárligettől meg van egészen Mályinkáig, a Bükk lábáig. Ebben az a jó, hogy nincs határidő, akkor megyünk, amikor az időnk engedi. A feleségemmel kettesben járunk, de néha csatlakozik hozzánk a család többi tagja is. Egy-egy nap átlagosan 15-25 kilométert teszünk meg. Barátommal pedig kerékpárral ugyan, de teljesítettük az Alföldi kéktúra jó 600 kilométerét is. A kiránduláson kívül olvasni is nagyon szeretek, amennyit az időm enged, illetve a Vacsi közben, a házunk kertjében is nagyon szeretek dolgozgatni. Viszonylag nagy a kertünk, díszkert, egy kisebb arborétum, így ott is van dolog folyamatosan. Virágok, bokrok, fák, három kis tó, szökőkút. Mind magam készítettem. Itt szeretünk a családdal, barátokkal főzni, sütögetni. Bográcsban pörkölteket, tárcsán és sparhelten pedig sülteket.

Noszlopy Nagy Miklós