Pintér Gábor: Itt megnyugvást tanulnak az állandóan pörgő gyerekek

- Az imént gyönyörű, régi baltákkal a kezedben jöttél fel az udvarról a hatodikosokkal. Baltával dolgoztatok?

- Fát hasogattunk a következő munkákhoz. Azt szeretném, hogy a gyerekek az egész folyamatot megtapasztalhassák: a rönkfától az elkészült tárgyig.

- A gyerekek is baltával dolgoztak?

- Természetesen. Nagyon ügyesek! Felügyelet mellett, elmagyarázva, mire és hogyan figyeljenek, nem lehet baj.

- Szülőként nagyon szeretem, hogy a Waldorfban már az óvodások is igazi tűvel varrnak, rendes ollóval vágnak és kalapáccsal törnek diót. De ez a balta-dolog szintlépést jelent...

- Ne gondold! A gyerekek pontosan értik, hogy óvatosan kell vele bánni. Itt minden életkorban olyan eszközökkel dolgoznak, aminek a felelősségét képesek viselni. Ez oda-vissza igaz: a felelősségérzet akkor alakul ki, ha lehetőséget teremtünk rá. Ha egy gyerek 18 éves koráig távol van tartva az úgymond veszélyes eszközöktől, akkor a 18. születésnapján sem lesz képes bánni velük. Hiszen nem volt alkalma megtanulni. A félegyházi műhelyemben berendeztem egy játszóházat saját készítésű fajátékokkal: szivárvány, sziklaépítő, kirakó, hangszerek. Óvodás csoportok járnak hozzám játszani és fafaragást tanulni. Most kezdtük, még a csiszolásnál tartanak, de hamarosan kapnak reszelőt, ráspolyt.

- Mit tanulnak a gyerekek az iskolai fafaragás órán?

- Kitartást, kreativitást, türelmet és - nem mellékesen - a fa megmunkálásának tudományát. A „hiper-szuper", állandóan pörgő gyerekek pedig megnyugvást. Sokszor hallom, hogy a mai gyerekeket nehéz rábírni, hogy elmélyülten foglalkozzanak valamivel. Én ezt nem tapasztalom. Bejönnek hozzám órára, és átszellemülten dolgoznak. Fejlődik a kézügyességük, a finommotorika - de nem ez a lényeg. Hanem a kitartás. Annak a megértése és elfogadása, hogy nem varázsütésre terem ott a tárgy, hanem meg kell dolgozni érte. Hogy képesek legyenek türelemmel végigcsinálni a folyamatot a fa hasításától addig, hogy kézbe veszik a kész művet.

- Mennyi idő alatt készül el egy-egy munka?

- Az 5-esekkel kanalat faragtunk. Három alkalommal foglalkoztunk vele, tehát 6 órán át. Egyébként éppen ma érkeztünk el a fordulóponthoz: az első 5 kanalat be tudtunk fejezni, és láttam rajtuk a felfedezés örömét, hogy akár a karácsonyi vásáron értékesíteni lehetne. A két kezükkel létrehoztak valamit, aminek értéke van.

- Az internet és televíziózás előtti világban a legtöbb férfinek a barkácsolás, a nőknek a hímzés, kötés olyan mindennapos tevékenység volt, ami egyszerre kreatív és praktikus, ugyanakkor észrevétlenül pihentette az idegrendszert. Ma pihenésként pörgetjük a netet, és az egyébként is rommá terhelt idegrendszerünkre rázúdítunk még egy csomó új ingert. Tévedés lenne összefüggést keresni eközött és a nyugtatók/antidepresszánsok forgalmának meghatványozódása között?

- Aligha... Tavaly az egyik felnőtt fafaragás csoportomban, ahova szinte kivétel nélkül értelmiségi foglalkozású férfiak jártak, azt mondta az egyik mérnök apuka, hogy azért is szeret ide járni, mert 2000 Ft-ot fizet alkalmanként, és olyan jól érzi magát utána, mintha elment volna pszichológushoz, 10-szer ennyiért...

- Mióta foglalkozol fafaragással?

- A történetem valamikor 2016 őszén kezdődött. Akkor lett elsős Waldorf-diák a kisfiam. Régi szokás, hogy a gyermek első hangszerét a szülők faragják meg fából... zárójelben megjegyzem: gyönyörű mintázatú cseresznyefából. A faragást egy barátságos, jó humorú idősebb úr vezette, akin látszott, hogy minden szeretete a hangszer létrehozása irányába mutat. Sokan voltunk: édesanyák, édesapák, testvérek. Az asztalra ki voltak téve a megmunkálásra váró, akkor még úgy gondoltam: fadarabok... Az idő múlásával ma már úgy tekintem, hogy ez a fa újjászületése, amikor új értelmet kap a léte: hangszer lesz belőle, valakinek a társa. Előkerültek a vésők, a varázslatos kézzel kialakított fabunkók (fakalapácsok) csiszolópapírok és apró kiegészítők. Szabályosan éreztem az általam kiszemelt fán, hogy őt nekem hozta ide József. Megsimogattam, megnéztem minden vonalát, éreztem a fa csodálatos, semmihez sem fogható illatát. Először azt gondoltam, nem leszek képes két nap alatt elkészíteni a lírát. Hiszen soha életemben nem dolgoztam fával. Végül én lettem az egyetlen, aki egy nap alatt készen volt vele. Amikor a lírákat elvittem hangoltatni, a mester egyenként kézbevette a hangszereket, végigsimította. Amikor az enyém került sorra, hirtelen megállt, és megkérdezte: 'Ki készítette ezt a lírát?' Azt válaszoltam, hogy én. '5 éve keresem azt az embert, aki az utódom lehetne. Megtaláltam.' - mondta. Akkor eldőlt minden. Pályát változtattam, és azóta csak fával dolgozom. 2018-ban megalapítottam a Pinter Woods kézműves fajátékok és hangszerek vállalkozást. Ezzel a lépéssel új vizekre is eveztem: fajátékokkal és fejlesztő játékokkal bővült a hangszerek széles kínálata. Munkáimat rendszeresen zsűriztetem, aminek köszönhetően hamarosan átvehetem a Népi Tárgyalkotó Iparművész címet.

- Milyen anyaggal dolgozol?

- 8-10 féle fával. Legjobban a natúr fákat szeretem. Főleg a gyümölcsfákat. Az a legszebb, amikor a fa adja a mintát. Egy pilisi erdészetből szoktam hozni szárított fát. Amit legutóbb vettem, 12 éve szárad egy műhelyben. De a múlt héten vettem friss vágásból diófát. Az 5 centis lapokkal 5 év múlva tudok dolgozni. Mert ahány centi, annyi évig kell szárítani, hogy ne vetemedjen, ne csavarodjon... és ismét a türelemnél, a kitartásánál tartunk, amiről az első kérdés kapcsán beszéltünk, és amire megtanít a fa és a fafaragás. Hogy képesek legyünk kivárni, míg valaminek eljön az ideje.

Bán Judit