Öveges lászló mosolyszigetországa a Zamárdi ZAM ART kultúrbuborékban
Kecskemétről és környékéről is elmentek jó néhányan a Múzeumok Éjszakájának estéjén Zamárdiba, hogy láthassák Öveges László, Kecskemét főépítészének, fotóművésznek a MOSOLYORSZÁGa, avagy a tizenharmadik című lélekmentő kiállítását, amelyen a régóta őrzött, különleges portréit tárta elénk, és mely a ZAM ART kultúrbuborék szervezői jóvoltából vált egy különlenleges élménytárlattá.
A portrésorozatban volt olyan, amelyet Öveges lászló már több mint húsz éve készített, igazából nem emlékezett rá pontosan mikor, de nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy elkészült, mert megihlette a portré alanya, talán a mosolya, a huncutsága, a szabadsága, a magabiztossága, a lelke, vagyis a kisugárzása. Amely pozitív és örökérvényűbb üzenetet hordoz, mint a felgyorsult mindennapjaink egymás szavába vágó információi.
A kiállítás koncepciója is erre a bábeli zűrzavar és zajdömping ellenpólusára épült fel. Van egy külső héja, ahol a világunk, társadalmunk foglal helyet, és van egy belső buboréka, amelyben ott tekintenek ránk ezek a szilárd, önmagukból felszabaduló tekintetek. A benső, a személyes buborék, a héj, vagy labirintus utolsó stációja pedig nem más, mint az Önmagunkkal való felelős szembenézés lehetősége.
A kiállítást Illés Adorján, világutazó és motivációs előadó nyitotta meg, aki négy év alatt kerékpározta körbe a Földet és élményeiből megalkotta a Nagy Mosolykönyvet. Mert hisz abban, hogy egy őszinte mosoly vagy egy kedves szó, hidakat épít kultúrák és az emberek között.
Adorján a kiállítás kapcsán szintén a külső és belső hangok, zajok fontosságára, üzenetére és a mosoly, a tisztelet, a lelki béke fontosságára hívta fel a figyelmünket.
Ezt követőn Öveges László mondta el útravalóját a kiállításra belépőknek:
"E kiállítás nem más mint egy történés. Egy következmény, mely egy valószínűleg sokunkban feléledt vágyból fakad.
Mindenekelőtt érdemes egy pillantást vetni a „Mona Lisa 2025" képi torzón megjelenített kortünetre.
Az abban foglalt groteszk utalás külvilági valóságát idéző folytatása jelenik meg előtted, ha körbesétálsz a kiállítás külső gyűrűjén.
Ahol a bárdolatlan, a gonosz, a békétlen, a tiszteletlen, az álszent . . . a semmi sem szent kísért. Emészti lelked.
Ezután és csak ezután lépj be a kiállítás belső világába. De csak akkor, ha ott nincs senki.
Egyedül légy.
Ez egy egyszemélyes kiállítás.
Ez egy személyes kiállítás.
Mégsem leszel egyedül. 12 ember vár rád. Olyan hétköznapi emberek, akikben a lélek még egészséges, tekintetük nyílt, mosolyuk őszinte, legfeljebb ha huncut.
Ülj le középen. Sorban, egymás után nézz a szemükbe. Egészen addig, míg tekintetetek összekapcsolódik. Azután haladj tovább, nézd a következőt, majd a következőt, majd a következőt . . . mind a tizenkettőt.
Végül, ha már mindenkit l á t t á l és befogadón érezhetted az áradó tiszta energiát, indulj el, lépj ki, vissza a valóságba.
Mielőtt azonban kilépnél . . . alkalmad lesz szembenézni önmagaddal.
Alkalmad lesz eldönteni, vajon lehetnél-e Te ? a Tizenharmadik"
A kiállítás 2025. július 4-ig látható Zamárdi parton a ZAM ART kultúrbuborékban
Forrás: hirosveny
