„Nem egyedül indulunk” – Megkezdődött az új tanév a Kecskeméti Református Általános Iskolában

Zászlóval vonultak be a tanulók az ünnepi istentiszteletre. Petró Emőke intézményi lelkész apostoli köszöntését követően a gyülekezet a 192. dicséret kijelölt verseit énekelte. Mikesiné Ertl Katalin igazgatóhelyettes fohásszal és imádsággal szolgált, majd Józsa Anikó igazgatóhelyettes jelentette be a textust, Jeremiás próféta könyvének 29. fejezetéből.

Az igeszakasz alapján Petró Emőke intézményi lelkész hirdetett igét. Az igehirdetést imádság, majd a Miatyánk követte. Az ünnepi istentisztelet részeként a gyülekezet a 222. dicséret kijelölt verseit is elénekelte.

Ezt követően Tóth Attila, a Kecskeméti Református Általános Iskola igazgatója mondott tanévnyitó beszédet. Köszöntötte a vezetőket és pedagógustársait, a szülőket, valamint az iskola és a Pálmácska Óvoda gyermekeit.

Az igazgató beszéde elején a nyári szünet végét idézte fel, amely – mint fogalmazott – júniusban még végtelenül hosszúnak tűnik, augusztus közepén azonban különös módon felgyorsul az idő. A tanévkezdés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy valami jó véget ér, hogy valami rossz kezdődjön, hanem megváltozik az élet ritmusa.

A nyári szabadságot felváltja a közös munka, a pihenést a felfedezés, a kötetlen napokat pedig az a rend, amelyben új tudásra, élményekre és barátságokra találhatnak a diákok. Tóth Attila szerint az iskola olyan közösség, ahol nemcsak a tudás gyarapodik, hanem a hit, a személyiség, a felelősség és az egymáshoz való viszony is formálódik.

„Nem egyedül indulunk”

Az igazgató az idei tanév vezérigéjét az 1Királyok 8,57–58 igéjéből választotta: „Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseinkkel volt! Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Fordítsa magához szívünket, hogy mindenben az ő útjain járjunk.”

Tóth Attila szerint különösen fontos ez az üzenet egy olyan iskola számára, amelynek múltja, jelene és jövője elválaszthatatlan a református gyülekezettől, valamint az előttük járók hitétől és szolgálatától.

Az ige egyszerre tekint hátra, fölfelé és előre – fogalmazott. Hátra, amikor az előttünk járó őseinkre emlékeztet; fölfelé, amikor Isten megtartó jelenlétét kéri; és előre, amikor arra szólít, hogy az örökséget továbbvigyük, és megtöltsük élettel.

„Nem egyedül indulunk” – hangsúlyozta az igazgató. Az új tanévet úgy kezdik meg, hogy magukkal viszik mindazt, amit elődeiktől kaptak, számíthatnak közösségük erejére, és mindenekelőtt kérhetik Isten jelenlétét.

A pedagógusok munkája túlmutat az órákon

Tóth Attila a pedagógusokhoz szólva kiemelte: egy új tanév kezdetén ismét számos terv, cél és feladat áll előttük, az órarendek elkészültek, megtelnek a tantermek, és újra megszólal a csengő. Mindez azonban csak a látható kerete annak a munkának, amelyet pedagógusként végeznek.

Mint mondta, a hivatás értékét nem lehet pusztán a megtartott órák, a kijavított dolgozatok, a tanulmányi átlagok vagy a versenyeredmények számával mérni. A pedagógusok a tudás átadása mellett gyermekeket nevelnek és személyiségeket formálnak.

Az igazgató szerint sokszor éppen azok a legfontosabb pedagógiai eredmények, amelyekről nem készül statisztika: amikor egy bizonytalan gyermek mer jelentkezni, amikor egy diák újra megpróbál egy korábban sikertelen feladatot, amikor két egymással konfliktusban álló tanuló képes kibékülni, vagy amikor a pedagógus észreveszi azt, aki csendben segítségre vár.

Ehhez a szakmai tudás mellett türelemre, következetességre, bölcsességre, humorra és szeretetre is szükség van. Tóth Attila arra kérte kollégáit, hogy az új tanévben ne csak a teljesítményt lássák, hanem mögötte magát a gyermeket is.

A szülőkkel való együttműködés is fontos

A szülőkhöz fordulva az igazgató arról beszélt, hogy a tanévkezdés számukra is újra a korábbi ritmust hozza vissza: korábbi reggeleket, házi feladatokat, különórákat és az iskolai hétköznapok jól ismert helyzeteit.

Hangsúlyozta, hogy a gyermekek nevelése és tanítása közös felelősség, amelynek alapja az egymás iránti bizalom, a folyamatos párbeszéd és az együttműködés. Az iskola és a család ugyanazért a gyermekért dolgozik, ezért akkor is fontos egymás partnerként való kezelése, amikor valamely kérdésben eltérően látják a helyzetet.

„Még nem tudom”

A diákokhoz szólva Tóth Attila úgy fogalmazott: a tanév során lesznek sikerek, de olyan feladatok is, amelyek első pillantásra lehetetlennek tűnnek. Arra kérte őket, hogy ilyenkor ne azt mondják: „Én ezt nem tudom!”, hanem tegyék hozzá: „Még.”

Az igazgató szerint a tanulás éppen arról szól, hogy ami tegnap még nem ment, az holnap már sikerülhet. Ehhez pedig a diákoknak nem kell egyedül megküzdeniük a nehézségekkel: ott vannak mellettük a tanáraik, szüleik, osztálytársaik és barátaik.

Külön köszöntötte az első osztályosokat is, akik számára most valóban egy új világ kezdődött. Azt kívánta nekik, hogy találjanak barátokra, örüljenek az új felfedezéseknek, és az iskola olyan hely legyen számukra, ahová kíváncsian érkeznek, és ahonnan sok szép élménnyel térnek haza.

A felsőbb évfolyamok tanulóit pedig arra biztatta, hogy egyre nagyobb felelősséget vállaljanak saját közösségükért, és példát mutassanak a kisebbeknek.

Külön szólt a nyolcadikosokhoz is, akik utolsó általános iskolai tanévüket kezdték meg. Mint mondta, számukra ez az év egyszerre lesz a megérkezés és az elindulás időszaka, hiszen a továbbtanulásról is fontos döntéseket kell majd meghozniuk. Arra kérte őket, hogy ne csak azt keressék, hová szeretnének eljutni, hanem azt is, milyen emberré szeretnének válni az úton.

„Van örökségünk, van küldetésünk és van reménységünk”

Tóth Attila beszéde végén hangsúlyozta: egy új tanév soha nem jelenti azt, hogy mindent elölről kell kezdeni. A közösség magával viszi korábbi tudását, tapasztalatait, sikereit, hibáinak tanulságait, hagyományait és terveit.

„Református iskolaként pedig különösen fontos számunkra, hogy tudjuk: van örökségünk, van küldetésünk és van reménységünk” – fogalmazott.

Az igazgató szerint az örökség nem csupán arra kötelez, hogy változatlanul megőrizzünk mindent, hanem arra is, hogy felismerjük, mi az érték, és legyen bátorságunk megújítani azt, amin változtatni kell.

A tanévkezdés kapcsán azt emelte ki: nem az a legfontosabb kérdés, hogy könnyű vagy nehéz tanév áll-e előttük, hanem az, hogyan járják végig együtt. Tudnak-e egymásra figyelni, közösségként erősek maradni, örülni a másik sikerének, felemelni azt, aki elfáradt, és újrakezdeni, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan tervezték.

Az ünnepi alkalom a közös imádságot követően Varga Nándor, az Igazgatótanács elnökének zárszavával folytatódott. Ezután elhangzott a Himnusz, majd Petró Emőke intézményi lelkész áldása zárta az istentiszteletet.

A tanévnyitó végén a közösség a 281. dicséret kijelölt verseit énekelte, majd a diákok zászlóval vonultak ki a templomból, harangszó kíséretében.