Megszűnhet a tényleges életfogytiglan?

Vissza a címlapra
Megszűnhet a tényleges életfogytiglan?

Felfüggesztette a másodfokú eljárást a bátmonostori hármasgyilkosság ügyében a Szegedi Ítélőtábla, és az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul. A döntés precedens értékű: nem kizárt, hogy megszűnik a magyar ítélkezésben a tényleges életfogytiglan. (A fotón a négy vádlott)

Azt kéri ugyanis a Szegedi Ítélőtábla az Alkotmánybíróságtól, hogy a testület foglaljon állást abban, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ellentétes-e az emberi jogok európai egyezményének embertelen büntetést tiltó rendelkezésével.

Az első fokon eljáró Kecskeméti Törvényszék tavaly októberben P. Attilára, a 2008-ban és 2009-ben történt bátmonostori hármasgyilkossági ügy elsőrendű vádlottjára társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt szabott ki életfogytig tartó fegyházbüntetést, kimondva, hogy nem bocsátható feltételes szabadságra.

A másodfokú eljárásban, azaz Szegeden most a férfi védője, Gellér Balázs (fotónkon) az eljárás felfüggesztését kérte, azzal az indokkal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró rendelkezés nemzetközi szerződésbe, az emberi jogok európai egyezményébe ütközik, amelyet Magyarország is ratifikált.

Az ügyvéd az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) egy nagy-britanniai (Vinter és társai - Egyesült Királyság) ügyben hozott döntésére hivatkozott.

A táblabíróság Mezőlaki Erik vezette tanácsa alaposnak ítélte a zseniális, és Magyarországon Gellér Balázs által eddig elsőként alkalmazott védői indítványt. A bíró az indoklásban kifejtette, hogy az emberi jogok európai egyezményének 3. cikkelye tiltja a kínzás, a megalázó bánásmód és az embertelen büntetés alkalmazását. Az egyezmény kihirdetésével e tilalom a magyar jog részévé vált, az EJEB pedig az egyezményben részes államok mindegyikére kiterjedő hatállyal kimondta, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizáró büntetés az emberi jogok európai egyezményébe ütközik.



Gellér Balázs kezdeményezte védence előzetes letartóztatásának megszüntetését is - mivel álláspontja szerint előre nem határozható meg, hogy az Ab mennyi idő alatt hoz döntést -, ezt az indítványát azonban a táblabíróság elutasította.

A szerkesztő megjegyzése: a bíróság ugyanis egyelőre nem azt kérdőjelezte meg, hogy P. Attila nem követte volna el a hármas gyilkosságot, hanem azt, hogy lehet-e alkalmazni Magyarországon olyan büntetést, amely ténylegesen életfogytig tart. (Kapcsolódó cikkünk: Lázár János szerint szükséges a tényleges életfogytiglan).
 
A P. Attila - és három társa - által elkövetett kegyetlen bűncselekmények az elsőfokú kecskeméti bírói döntés szerint egyébként a következők:

1./ A skizoaffektív zavar mániás típusában szenvedő M. Judit Katalin sértett Baján ismerkedett meg az I. rendű vádlottal. A sértettet betegségéből eredő pszichés állapota hátrányosan befolyásolta abban, hogy a mindennapi élethelyzeteket reálisan lássa, értelmezze.

A sértett betegsége miatt csaknem négy hónapig, egészen 2007. január 19-ig a Bajai Városi Kórház pszichiátriai osztályán állt kezelés alatt. Ekkor az I. rendű vádlottal rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Amikor az idegen nyelveket jól beszélő sértett a kórházból kikerült, az I. rendű vádlott tartós fordítói fogalakoztatással kecsegtette, illetve segítséget ígért a sértettnek lakása felújításában. 2007. február 21-én a betegsége miatt befolyásolható sértett az I. rendű vádlottnak eladta bajai társasházi lakását úgy, hogy az ingatlan 4 millió forintos vételárába beszámításra került 1 millió forint értékben a Magyar Állam tulajdonjogában álló, Hercegszántó külterületén lévő földterület bérleti joga.

Az adásvételi szerződést a sértett - az apja közreműködésével - a Bajai Városi Bíróságon megtámadta, a sértett a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte, mások mellett arra hivatkozva, hogy a 3 millió forintot nem kapta meg az I. rendű vádlottól. Később a sértett - az I. rendű vádlott ráhatásának köszönhetően - a pertől elállt, megszüntette.

A sértett számára szülei Pécsen vásároltak egy ingatlant. Az I. rendű vádlott 2008 elején rávette a sértettet arra, hogy ezt az ingatlant szintén értékesítse. Mivel az ingatlan a sértett és édesapja, dr. M. László András közös tulajdonában volt, a sértett meggyőzte édesapját, hogy tulajdonrészét számára adja el. Ezt követően a sértett 2008. március 27-én a pécsi ingatlant M. J. részére 6,5 millió forint vételáron eladta, a sértett a pénzt megkapta. Az adásvétel létrejöttében aktív szerepet játszott a vádlott, vevőt szerzett az ingatlanra, leutaztatta a sértettet és élettársát, K. Zoltán sértettet Pécsre, és közreműködött a vevő és a sértett közötti megállapodásban is.

A vételár átvételét követően az I. rendű vádlott a pénzt valamilyen indokkal magához vette a sértettől, de azt ígérte, rövid időn belül visszaadja. A pénz visszaadásának ürügyén vendégségbe hívta a sértetteket Bátmonostorra, azonban ekkor már eldöntötte, hogy a pénz megtartása érdekében megöli őket, majd azt a látszatot kelti, hogy hosszabb időre elutaztak.

Tervének végrehajtása érdekében felkérte az akkor még fiatalkorú II. rendű, valamint a III. és a IV. rendű vádlottakat arra, hogy közreműködjenek a sértettek megölésében. Az I. rendű vádlott részletes tervet készített, a szükséges körülményekről gondoskodva lőfegyvert szerzett, a bűncselekmény helyszínének és a holttestek elrejtésének helyszínét gondosan kiválasztotta, majd vádlott-társai tudomásra hozta, kinek milyen szerepet szán az elkövetés során.



2008. március 28-án Bátmonostor mellett, egy fenyveserdőben a négy vádlott egy 2 méter mély gödröt is ásott. Majd március 29-én vagy 30-án (pontosan nem megállapítható időpontban) Bajára utaztak, ahol felvették a sértetteket. Az esti órákban érkeztek Bármonostorra, ahol az I. rendű vádlott családjának tulajdonában lévő, akkor használaton kívül álló házhoz mentek. A házban közösen megvacsoráztak, eközben az I. rendű vádlott a birtokában lévő pisztolyt átadta a II. rendű vádlottnak, hogy azzal ölje meg K. Sándor sértettet. A II. és a IV. rendű vádlott K. Sándor sértettet a vacsora után cigarettázni hívták az udvarra, majd ott a II. rendű vádlott  a IV. rendű vádlottal szemben álló sértett mögé lépett, és fejbe lőtte a férfit, aki azonnal meghalt.

Ezt követően - az előzetes tervek szerint - a IV. rendű vádlott a bejárati ajtó mellé készített, egy méter hosszú fémcsövet magához vette és a szobába belépve M. Judit sértett fejére sújtott, aki összeesett. Az I. rendű vádlott a pisztollyal rálőtt a a földön fekvő sértettre, de a fegyver nem sült el. Ezért az I. rendű vádlott is egy fémcsövet vett magához, és a II. rendű vádlottal együtt folytatták a sértett bántalmazását. A II. rendű vádlott a földről felállni próbáló sértett hátára egy öntöttvas székkel is lesújtott. Majd az I. rendű vádlott műanyag gyorskötöző szalaggal megfojtotta az asszonyt.



Ezt követően a vádlottak a holttesteket szőnyegbe csavarták, minden használati tárgyukat, igazolványukat elvették, a testeket a kiásott gödörhöz vitték és elhantolták. A holttestek elrejtését követően a vádlottak cselekményük nyomait eltüntetve kitakarítottak a házban. Másnap a vádlottak sértettek lakásába mentek, az I. és a II. rendű vádlott a sértettek ruhaneműit összepakolta, azt a látszatot keltve, hogy a sértettek hosszabb időre elutaztak. Eközben a III. és a IV. rendű vádlott a panelház két oldalán figyelt. Később, március 31-én Kecskeméten az I. rendű vádlott a M. Judit sértettől elvett mobiltelefonról szöveges üzenetet küldött a sértett apjának, amelyben a két sértett távozását, illetve elköltözését erősítette meg.

A sértettek holttestét a rendőrség 2010. július 19-én találta meg és hantolta ki. (A fotókon ez látható).

2./ A külföldről hazatelepült és vállalkozói tevékenységbe kezdő Gy. János sértett házasságot kötött U. Katalinnal, akivel jó anyagi körülmények között éltek, házasságukból három gyerek született. A házasság idővel megromlott, a bíróság azt felbontotta, a házastársi közös vagyon megosztásáról külön per indult. A volt házastársak között a viszony anyagi okok és a gyermekekkel való kapcsolattartás problémái miatt elmérgesedett.

U. Katalin és az I. rendű vádlott között 2008 végén érzelmi kapcsolat alakult ki. A sértett és volt felesége közötti problémák miatt az I. rendű vádlottban felmerült a sértett megölése, ezt a szándékát többször hangoztatta is, sőt a II. rendű vádlottat felkérte a sértett megölésére.



2009 tavaszán az I. rendű vádlott felvette a kapcsolatot a sértettel. Azzal az indokkal, hogy pénzért a vagyonmegosztási perben felhasználható információkat szolgáltat ki U. Katalinról, a sértettet találkozóra hívta Bátmonostorra, abba a házba, ahol korábban már két embert megöltek. A találkozó előtt az I. rendű vádlott átadott egy lőfegyvert a II. rendű vádlottnak, akit felkért arra, hogy a találkozó ideje alatt a ház konyhájában rejtőzzön el, majd az általa adott jelre lépjen elő és lője le a sértettet.

A sértett a megbeszélésre el is utazott, és a ház nappalijában beszélgetni kezdett az I. rendű vádlottal. Amikor az I. rendű vádlott a jelet megadta, a II. rendű vádlott - mivel az emberölés végrehajtása nem állt szándékába - előugrott, a sértett irányába, annak életét, illetve testi épségét közvetlenül veszélyeztetve - a falba lőtt, majd a helyszínről elszaladt. A sértett ekkor a birtokában lévő fegyvert az I. rendű vádlottra emelte, számon kérve a történteket, majd engedve az I. rendű vádlott könyörgésének, felhagyott a fenyegetéssel, és ő is elhagyta a helyszínt.

2009. július 18-án az éjszakai órákban Baján, a Petőfi szigeten a sértett az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján vett részt, majd hazahajtott autóján. Az I. rendű vádlott, mivel a sértett megölésének szándékával nem hagyott fel - a sértett után osont a nyitva hagyott garázsajtón keresztül. A garázsban az I. rendű vádlott egy ismeretlen típusú lőfegyverrel két lövést adott le a kocsiban ülő sértett fejére, aki ennek következtében meghalt. Ezt követően az I. rendű vádlott a bűncselekmény végrehajtásáról előre nem tudó III. rendű vádlott lakására ment, és arra kérte, hogy segítsen a holttest elrejtésében. Ez meg is történt, a holttestet Bátmonostor külterületén egy akácerdőben eltemették.

(MTI /keol.hu)