KÖZÖS ANYAGNYELV című kiállítás a Kápolna Galériában

Vissza a címlapra
KÖZÖS ANYAGNYELV című kiállítás a Kápolna Galériában

A Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány KÖZÖS ANYAGNYELV című kiállítását rendezi meg a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek - Nemzetközi Kerámia Stúdió a Kápolna Galériában.

Megnyitó: 2026. május 14., csütörtök 17 óra

Köszöntőt mond Barta Dóra, a Kecskeméti Hírös Agóra és a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek ügyvezetője.

A kiállítást Fusz György keramikusművész, a Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány elnöke nyitja meg.

A kiállítás megtekinthető 2026. június 6-ig, keddtől szombatig, 14-18 óra között.

A Kápolna Galéria KÖZÖS ANYAGNYELV című kiállítása a Kortárs Kerámiaművészetért Alapítvány gyűjteményéből nyújt válogatást, ezúttal egy kevésbé közismert, ám annál jelentőségteljesebb fogalom, a szilikátok köré szervezve a bemutatott anyagot.

A szilikátok azon ásványok gyűjtőfogalma, amelyek szilícium és oxigén vegyületeire épülnek, gyakran más elemekkel - például alumíniummal, magnéziummal, vassal vagy kalciummal - kiegészülve. E sokszínű anyagcsoport a Föld egyik legelterjedtebb ásványi rendszere, amelyhez olyan, a mindennapjainkat és kultúránkat egyaránt meghatározó anyagok tartoznak, mint az agyag, a porcelán, az üveg vagy a beton.

Használatuk az emberi civilizáció kezdetéig nyúlik vissza. Az agyag az egyik legősibb formálható anyagunk, míg a porcelán és az üveg több mint ezer éve alakítja a kultúrtörténetet. A beton - bár kortárs anyagnak tűnhet - szintén ősi gyökerekkel bír: betonszerű szerkezeteket már kilencezer évvel ezelőtt is alkalmaztak, a római beton pedig máig ható örökséget képvisel. A modern, cementalapú beton több mint két évszázada vált az épített környezet meghatározó elemévé.

A kiállításon szereplő művek a Szilikátművészeti Triennálék anyagából származnak, mely rendezvényeket a Nemzetközi Kerámia Stúdió alapítója, Probstner János hívott életre. E nemzetközi seregszemlék kezdettől fogva a szilikátalapú művészet kiemelkedő fórumai: olyan találkozási pontok, ahol különböző kulturális és művészeti megközelítések lépnek párbeszédbe egymással. Probstner János már 2005-ben, az első triennálé katalógusának előszavában rámutatott arra az ellentmondásra, amely a szilikátok jelenkori helyzetét jellemzi: miközben egyes felhasználási területeken háttérbe szorulnak a gazdaságosabban előállítható anyagokkal szemben, kivételes fizikai és esztétikai tulajdonságaik révén továbbra is nélkülözhetetlenek maradnak. Sőt, az új technológiák fejlődésével új kontextusokban jelennek meg, többek között a high-tech iparban. Ezzel párhuzamosan a mindennapi használatból részben kiszoruló anyagok a művészeti és kreatív gyakorlatokban nyernek új jelentést és teret.

Napjainkban egyre többen fordulnak az agyag és a porcelán felé, mint személyes, alkotói médium felé, miközben a képzőművészet és a design területén is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak ezek az anyagok. A szilikátok így nem csupán fizikai hordozók, hanem kulturális és konceptuális jelentéstartalmak közvetítői is.

A jelen válogatás a 2005 és 2017 között megrendezett nemzetközi triennálék archív anyagára épül. Nem kizárólag a díjazott művekre koncentrál, hanem arra törekszik, hogy érzékeny metszetét adja annak a sokféleségnek, amely a kortárs szilikátművészetet jellemzi.

A kiállítótérben üveg-, beton-, kerámia- és porcelánalapú, illetve ezek kombinációjából alkotott művek sorakoznak. Az egyes műtárgyak önálló világokat nyitnak meg és hívják párbeszédre az érdeklődőket.