„Köszönjük, Marika néni!” – Megható ünnepségen búcsúztatták a Református Pálmácska Óvoda legendás igazgatónőjét

Az ünnepségen elsőként Varga Nándor református lelkész, az Igazgatótanács elnöke mondott köszöntőt. Beszéde vezérigéjéül a Zsoltárok könyve 108. fejezetének 14. versét választotta:

„Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez.”

A lelkész felidézte Simon Andrásné közel öt évtizedes pályáját, amely 1976-ban indult Petneházán, és Kecskeméten teljesedett ki. Kiemelte, hogy munkáját mindvégig a hivatástudat, a gyermekek iránti felelősség és a szakmai igényesség jellemezte. Az évek során nemcsak a mindennapi pedagógiai munkában alkotott maradandót, hanem új szakmai irányok kialakításában is szerepet vállalt – többek között a város első tehetséggondozó műhelyének létrehozásában a Hosszú utcai óvodában.

Beszédében felidézte azokat az elismeréseket is, amelyek Simon Andrásné munkásságát övezték: Kecskemét városa több alkalommal választotta az év óvodapedagógusának, 2010-ben megkapta a „Kecskeméti Város Oktatásáért” díjat, 2024-ben pedig Magyar Ezüst Érdemkereszttel ismerték el munkáját.

A lelkész azonban hangsúlyozta: minden hivatalos kitüntetésnél többet ér az a szeretet és megbecsülés, amelyet egykori növendékei és családjaik évtizedek múltán is kifejeznek.

Külön szólt a Református Pálmácska Óvodában eltöltött 13 évről is. Felidézte, hogy 2013-ban hívták át a Kecskeméti Művészeti Óvoda vezetői feladataiból, hogy átvegye a fejlődő református intézmény irányítását. Azóta az óvoda megerősödött, gyökeret eresztett és meghatározó közösséggé vált.

A fenntartó egyházközség az ünnepi alkalmon elismerésben is részesítette: Simon Andrásné a református oktatás megbecsültségét öregbítő, példamutató szolgálatáért átvehette a Kollégiumi Díjat.

Az ünnepség egyik legmeghatóbb pillanata akkor érkezett el, amikor Varga Nándor arra kérte azokat, akik valamilyen módon kötődnek a Pálmácska Óvodához – jelenlegi és egykori gyermekeket, szülőket, nagyszülőket, valamint munkatársakat –, hogy álljanak fel. A templomban sokan emelkedtek talpra, majd közösen, hangosan szólt a köszönet:

– Köszönjük, Marika néni!

A hivatalos köszöntőt követően Simon Andrásné utódja, Eiben Annamária mondott személyes hangvételű búcsúbeszédet.

Beszédét a 90. zsoltár szavaival kezdte: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”

Kiemelte: ezen a napon nem pusztán egy szolgálati idő lezárását ünneplik, hanem hálát adnak egy rendkívül gazdag, áldozatos életpályáért. Felidézte, hogy az óvoda kapuján belépni Marika néni számára nem egyszerű munkahelyet, hanem egy életre szóló isteni elhívás elfogadását jelentette.

Beszédében a bibliai magvető képével jellemezte munkáját: évről évre szeretetet, tiszteletet és hitet vetett a legkisebbek szívébe. Úgy fogalmazott, hogy vezetése alatt a Pálmácska Óvoda nem csupán intézménnyé, hanem valódi lelki otthonná vált – olyan hellyé, ahová a szülők bizalommal vitték gyermekeiket.

Eiben Annamária hangsúlyozta: egyszerre van jelen a búcsúzás szomorúsága és a hála öröme. Köszönetet mondott a hűséges munkáért, a mosolyért, a hitért és azért a szeretetért, amellyel Simon Andrásné gazdagította a református közösséget.

A nyugdíjas évekre jó egészséget, békességet és megélt időt kívánt, idézve a gondolatot:

„Egy életet dolgoztál a munkádon, mostantól dolgozz az életeden!”

Az ünnepség végén áldáskérés és személyes jókívánságok hangzottak el:

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”

A református közösség ezen a vasárnapon nemcsak egy intézményvezetőtől búcsúzott, hanem egy olyan pedagógustól és közösségépítőtől, akinek munkája generációk életében hagyott nyomot.