Karikó Katalin a kecskeméti egyetemen: „Csak még valamit szeretnék kérdezni!”

Megelőzően Karikó Katalin egy különteremben interjút adott, ahol a hallgatóság soraiban ott volt többek között az egyetem vezetése, Engert Jakabné (Fidesz-KDNP) Kecskemét alpolgármestere, és Tóth Imre, a Kecskeméti Református Gimnázium igazgatója is,

Karikó Katalinnal a nagyelőadóban Árvay Zoltán, a Neumann János Egyetemért Alapítvány kommunikációs vezetője beszélgetett. Ebben a Nobel-díjas magyar biokémikus életútjának meghatározó állomásait elevenítették fel. Elmondta többek között, hogy a kisújszállási szülői házban 10 éves koráig egy szobában lakott a család: a szülei, a nővére és ő. Az iskolában - hiszen Karikó Katalin is „Ratkó gyerek", ötvenen voltak az osztályban.

Édesapja hentes, édesanyja könyvelő volt, és a szülei elmondása szerint gyerekkorában mindig arra volt kíváncsi disznóvágáskor, hogy mi van a disznóban. Milyen a szíve, tüdeje, mája? A nővérével pedig szétszedték a rádiót, hogy megkeressék benne az embereket.

Amikor bejelentette érettségi után az édesapjának, hogy kutató szeretne lenni, azt a választ kapta: „Fiam, Te egyelőre csak az én zsebemben kutatsz!" Majd a diploma átvételekor, amikor kiderült, hogy segédmunkatárs lesz a laboratóriumban, segédmunkásnak mondta ezt az édesapja. A „zsírcsoportban" kezdett, ahol a zsírokat elemezték: „Apukám hentes volt és tudtam, hogy a zsír az fontos!" - mondta nevetve.

A Szegedi Tudományegyetem elvégzése után a Szegedi Biológiai Központban dolgozott, ahonnan létszámcsökkentés miatt a születésnapján bocsátották el 1985-ben. Végül Philadelphiában, a Temple Egyetemen kapott állást, ahol huszonnégy éven át dolgozott, és ahol számos kiváló szakemberrel került kapcsolatba.

Mint felidézte, 1997-től dolgozott együtt Drew Weissman immunológussal, akivel közösen fektették le az mRNS-alapú vakcinák fejlesztésének alapjait.

Tíz évvel ezelőtt kényszerből nyugdíjba vonult, majd férje biztatására új lehetőséget keresett, és végül a németországi BioNTechnél folytatta munkáját. Mint mondta, 58 évesen kezdte újra kutatásait Németországban - és ekkor indult el az az út, amely végül a tudományos világhírhez vezetett.

Azt is kiemelte, milyen csodálatos érzés olyan felfedezéseket tenni, amelyek az embereket szolgálják. A kutató volt a tizenötödik magyar - és az első magyar nő -, akit a világ legjelentősebb tudományos elismerésével jutalmaztak. A díjat Drew Weissmannal megosztva kapta az mRNS-technológia kifejlesztéséért, amely kulcsfontosságúnak bizonyult a Covid-19 elleni hatékony mRNS-vakcinák létrehozásában.

Előadásában hangsúlyozta, hogy a kudarcokból mindig tanult. A negatív kritikákból is építkezett. Soha nem a bírálókban kereste a hibát, hanem önmagában, és megtanulta, hogyan kell a kudarcokat előnnyé formálni.

Ma is büszkén vállalja magyarságát, és amikor csak teheti, hazatér tanítani, példát mutatni. Szeret főzni, kertészkedni, szereti a pacalt, és szereti nézni a Columbo sorozatot. Tulajdonképpen a hadnagytól (Peter Falk) vette át tudományos kutatási módszerében ezt a mondatot: „Csak még valamit szeretnék kérdezni!"

Lánya, Francia Zsuzsanna magyar származású, kétszeres olimpiai bajnok amerikai evezős. Karikó Katalin szerint a kutató pont olyan, mint egy evezős: "Háttal megy a cél felé, ezért nem is látja pontosan a célt, de ennek ellenére teljes erőbedobással, kitartóan halad a célja felé."

Először adták át a Karikó Katalin alapította JATE-díjakat

Először adták át a Karikó Katalin alapította JATE-díjakat, a Szegedi Tudományegyetemen szombaton este rendezett gálaesten, Ilia Mihály irodalomtörténész, Tóth Ágota vegyészprofesszor és Czikkely Márton Simon orvos, doktoranduszhallgató kapták meg az elismerést.

Karikó Katalin az SZTE jogelődje, a József Attila Tudományegyetem (JATE) egykori hallgatója 2023. október 12-én jelentette be, hogy alma materének adományozza fiziológiai és orvosi Nobel-díjának replikáját, valamint a kitüntetéssel járó több mint 500 ezer dollár pénzjutalmat. Az adományra alapozva a kutató és az SZTE létrehozta a JATE-díjat az egykori József Attila Tudományegyetem emlékére, a JATE hírnevének megerősítésére, a kiválóság és a szegedi tudományosság elismerésére.

Karikó Katalin az ünnepségen úgy fogalmazott, mindig büszke volt arra, hogy a JATE-n tanult. Azoknak akik az 1960-as és az 1990-es évek között itt tanultak nemcsak az egyetem volt közös, hanem a sorsuk és az is, ahogy éltek.