Helvéciai református házaspár: Dórát már „atyanőnek” is hívták, Attilát pedig lelkésznek nézték
Ha lenne a templomban papnék padja, akkor sem ülnék oda - mondja nevetve Helvécián Faragó Attila, a gazdasági szakember. Felesége a lelkész, mégis előfordult, hogy őt nézték lelkipásztornak, aki életében egyetlenegyszer tartott áhítatot. A parokia.hu Faragóné Bencsik Dóráról, Helvécia református lelkésznőjéről és férjéről, Faragó Attiláról közölt cikket. (Fotó: Kapás Csilla)
Faragó Attila presbiter nem szeretne lenni felesége gyülekezetében, de sok más úton-módon segíti a Helvécia-Bugac-Ballószögi Református Egyházközséget. Parókiára költöznie furcsa volt, de ma már természetesnek veszi, hogy ott él. Miért ment könnyen az újratervezés és a templomépítés? Mit érez és hogyan segít a lelkész férje? Mivel egyre több női lelkész van, egyre több a lelkészférj is, ők pedig egyre gyakrabban civilek.
Faragó Attila lelkészférjjel arról beszélgettünk, milyen ez az évtizedekkel ezelőtt a közvélemény számára még elképzelhetetlennek tűnő szerep.
Ha visszagondol lelkész felesége mellett töltött pályafutására, Attila legnagyobb feladata kétségkívül az épp tíz éve felszentelt helvéciai református templom építése volt. Kezdetektől részt vett a munkában, nemcsak gazdasági szakemberként, hanem árut szerzett és fuvart is szervezett - meséli a templomban.
Az volt a filozófiájuk, hogy ha volt pénzük, azt nem bankszámlán tartották, hanem építőanyagot vettek belőle, mondván, úgyis szükség lesz rá a templom felépítéséhez. Volt, hogy tetőcserepet, faanyagot, téglát vettek, már a beruházás elején megvásárolta Attila a rézlemezeket, amelyek a torony fedéséhez kellenek majd.
Ekkor még nemhogy a torony nem állt, de a templom is csak a tervezőasztalon létezett. Attila a harmadik vasudvart hívta, mire talált hetven darab lemezt. Kérdezték, hogy mihez kell ekkora mennyiség, és amikor kiderült, hogy templomhoz kell, örültek, hogy aznap telefonált, mert másnap emelték volna az árát. Sőt, végül a szállításban is segített ez a cég.
