Farkas István és Kégel Tamás is a legendák közé kerültek a Mercedes Akadémia előtt

A Sport Akadémia előtti bevezető út mentén, annak két oldalán a kosárlabda sportágban kiváló eredményeket elért, a sportág fejlődéséért sokat tevékenykedő személyek teljesítménye és munkája elismeréseképpen emléktáblák elhelyezését valósították meg. Ezzel az volt a cél, hogy a fiatal sportolók elé példaképeket állítsanak, a múlt sikereit, hagyományait tiszteljük és emléküket megőrizzük.

Az eddigi legendák: Farkas Anna Eb bronzérmes nemzeti válogatott kosárlabdázó, Túri Éva nemzeti válogatott kosárlabdázó, Adamik Ferenc kosárlabda mesteredző, testnevelő, Guóth Iván kosárlabda edző, néptanító, Király József kosárlabda játékos, edző, sportvezető, Id. Tóth Viktor sportvezető, aranykoszorús MKOSZ elnökségi tag, Magyar Márta nemzeti válogatott kosárlabdázó, Kovács Tamás nemzeti válogatott kosárlabdázó.

2024. január 26-án, pénteken pedig újabb két legendával bővült a Liget: Kégel Tamással, testnevelő-edzővel, szakágvezetővel, valamint Farkas Istvánnal, nemzeti válogatott kosárlabdázóval.

KÉGEL TAMÁS 1938. augusztus 3-án született Budapesten. Esztergomban járt középiskolába. Az igazán sportos iskolai évek során fertőződött kosárlabda szeretetével. Játékos-pályafutása a Fáklya nevű egyesületben indult, ahol tanáraival egy csapatban játszott megyei szinten. 1956-ban - azzal a céllal, hogy elsőosztályú kosaras legyen bekerült a Testnevelési Főiskolára, Ahol Magyarország legjobb edzője, Páder János kezei alatt pallérozódott. A megszerzett tudást kamatoztatta gyakorló testnevelőként Siófokon és itt beleszeretett a tanításba. Később visszahívták szülővárosába, Esztergomba, ahol 1972-ben aratta egyik legkedvesebb edzői sikerét: országos középiskolai bajnok lett a csapatával.

Következő állomásként 1975-ben került Kecskemétre, ahol testnevelőként, később a Kecskeméti Főiskola Testnevelési és Sport Intézetének igazgatójaként tevékenykedett nyugdíjazásáig.

1975 és 1981 között a kecskeméti élvonalbeli felnőtt csapat vezetőedzőjeként öregbítette a város jó hírét. Szigorú, következetes pedagógusként és kosárlabda szakemberként kivívta a tiszteletet diákjai, sportolói és kollégái körében is. Sokat tett Kecskemét és az egyetem sportéletének fellendítéséért, tevékenységét számos kitüntetéssel díjazták. 1995-2002 között a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség elnökségi tagjaként is szolgálta a sportszövetség küldetését.

Hosszú karrierje során megszerzett sportszakmai tudása, tapasztalata, vezetői képessége az utánpótlás nevelésben kamatozik. A Mercedes-Benz Gyár Nemzeti Kosárlabda Akadémia megalakulásakor lett a fiú szakág vezetője. Egész életére jellemző, hogy a hivatása a hobbija, így minden Kecskeméter megrendezett mérkőzésen ott van, segíti a kollégák munkáját, a fiatalok képzését.

Családja is erős szálakkal kötődik a sporthoz, a kosárlabdához. Fia, Tamás válogatott kosárlabdázó volt, később edzőként vált az Akadémia tagjává. Unokája, Tamás szintén akadémista és korosztályos válogatott sportoló.

FARKAS ISTVÁN (1946-2023) Lajosmizsén született és itt járt általános iskolába. Tanulmányait a kecskeméti Katona József Gimnáziumban folytatta, később kertészmérnöki diplomát szerzett a Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai Karán.

Fiatalon atlétizált, majd gyorsasága és magassága miatt, 15 éves korában, a legendás Adamik Ferenc tanár úr kinézte a kosárlabda számára. A gimnáziumból indult kosárlabda pályafutása is.

Kecskeméten hamar tagja lett a város felnőtt csapatának, másfél évtizedig folyamatosan szórta a pontokat az NB I-ben. A Kecskeméti Petőfi, majd pedig a Kecskeméti SC kosárlabda csapatának 15-ös mezében korosztálya legjobbjaihoz, az ország legeredményesebb játékosaihoz, a fordulók legjobbjaihoz tartozott. Nem véletlen, hogy az akkori magyar klub, a Bp. Honvéd szerette volna leigazolni, de ő szerette Kecskemétet, ragaszkodott a városhoz, a szurkolókhoz, így maradt a városban. Miután munka mellett sportolt, munkahelyi elfoglaltságai miatt csak tizenkét alkalommal szerepelt Magyarország legjobbjai között a magyar válogatottban.

Id. Kégel Tamás vezetőedző egy naplóba irt bejegyzésében így jellemezte a szurkolók által szeretett „Bébit": "Farkas Pista a védekezés minden fortélyát ismeri, nagy területről dob, de a baloldal az igazi helye, rendkívül gólerős, ez az igazi erénye."

Higgadt, megfontolt ember, sportoló és vezető volt. Élsporttól való búcsúzása után több évig vezette a szakosztályt: közben többször hívták vissza a pályára, hogy erősítse, segítse a fiatalabb játékosokból álló kosárlabda csapatot.

Munkájában is a maximumot teljesítette, nem véletlenül ismerték el teljesítményét a Munka Érdemrend bronz fokozata elismeréssel. 1980-ban a Körzeti Földhivatal Kecskemét hivatalvezetője lett, majd 1996-tól 2000-ig a Bács-Kiskun Megyei Földhivatal vezetője volt. 2000-2003 között a magánszektorban helyezkedett el, de pótolhatatlan szaktudása miatt a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet területi iroda vezetésére kérték fel. 2003-2007 között a Bács-Kiskun megyei terület tartozott hozzá, majd 2008-tól 2013-ig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. területi irodáját vezette Bács-Kiskun és Szolnok megyében. 2013-ban nyugdijba vonult.

A család rendkívül fontos volt számára, feleségével, Erzsébettel 45 évig éltek együtt, három gyermeket neveltek. Krisztián ifjúsági bajnok, Vanda korosztályos válogatott, diákolimpiai országos bajnok kosárlabdázó lett. Egyik unokája, Sophie korosztályos válogatott, Noel jelenleg is az Akadémia játékosa.