Emléktábla-avatás Helvécián: Zaborotzky Ferencre, Kecskemét Építészeti Aranykorának vezéralakjára emlékeznek
Zaborotzky Ferenc (1857-1935) építész, szőlőbirtokos és Kecskemét építészeti aranykorának kiemelkedő vezéralakja tiszteletére rendez ünnepélyes emléktábla-avatást Helvécia Nagyközség Önkormányzata. A nagyközség lakóit és a történelmi építészet iránt érdeklődőket szeretettel várják erre a méltóságteljes eseményre, mely Zaborotzky gazdag örökségének állít emléket. (A Zaboretzky Ferencet ábrázoló olajfestményt unokája, G. Zaboretzky Gabriella adományozta a Kecskeméti Katona József Múzeumnak)
Az Ünnepély Időpontja és Helyszíne
Az emléktábla-avatásra 2025. december 2-án, 11 órai kezdettel kerül sor a Helvécia Egészségügyi Központ (Óvoda utca 1/b) épületénél.
Program és Előadók
Az ünnepség központi elemeként átfogó méltatást hallhatunk Zaborotzky Ferenc munkásságáról, melyet Dr. Somogyi Botond nyugalmazott egyetemi adjunktus, főépítész tart.
A köszöntő beszédet Bán János, (Fidesz-KDNP) Kecskemét Megyei Jogú Város alpolgármestere mondja el.
Zaborotzky Öröksége
Zaborotzky Ferenc életműve elválaszthatatlan Kecskemét városképének formálásától a 19. század végén és a 20. század elején. Szőlőbirtokosként a helyi agrárkultúrában is jelentős szerepet vállalt, de elsősorban mint építész, a historizmus és szecesszió jegyében alkotott, gazdagítva a régió építészeti örökségét.
Az emléktábla felavatása Helvécián fontos lépés a helyi közösség és a szakma számára, hogy méltóképpen tisztelegjenek Kecskemét építészeti aranykorának ezen kiemelkedő alakja előtt.
Zaboretzky Ferenc 1857-ben született Budapesten, régi építész-famíliából. Műszaki tanulmányainak elvégzése után Steindl építész, műegyetemi tanár vette maga mellé a kiváló tehetségű, nagy felkészültségű fiatalembert és rendkívül fontos szerepet bízott rá korszakalkotó munkájában. Az építészet német szakkifejezéseit ebben az időben ültették át magyar nyelvre és Zaboretzky Ferenc igen jelentős munkarészt kapott a magyar építészeti szakszótár megalkotásában. Kevéssel később Lechner és Pártos műépítészeti cégének vezetője lett s ebben a minőségben ő irányította a szegedi városháza, a nagybecskereki kormányzópalota és a kecskeméti városháza építését. A kecskeméti városháza alapkövébe be is vésték a nevét, mint az építés vezetőjéét.
Ebben az időben, 1894-ben telepedett meg végleg Kecskeméten és egyre-másra alkotta meg a város ma is legimpozánsabb épületeit. A konzervgyár, vasgyár, gyufagyár, villanytelep, árvaház, a Gazdasági Egyesület és a Kaszinó palotája, a Katolikus Egyház bérpalotája, az Újkollégium, az új Reáliskola mind Zaboretzky Ferenc nevével fémjelezve eresztette tégla- és cementgyökereit a kecskeméti földbe. A kecskeméti építészet klasszikus korának kimagasló vezéralakjává nőtt meg rokonszenves alakja s alkotásaival együtt járt a megtiszteltetések egész sora: az Egyháztanács tagjává, a Népbank igazgatósági tagjává, a gyufagyár alelnökévé, a Szőlősgazdák Szövetkezete igazgatósági tagjává, számos részvénytársaság és szövetkezet igazgatósági tagjává, a Budapesti Polgári Daloskör dísztagjává választotta meg.
A század elején az ország több részében működtek építészeti vállalatai. 1906-ban a vasszerkezetek előállítására életre hívta Kecskeméten a Vasszerkezeti Műhelyt, ahol berlini mérnökök vezetése alatt több, mint száz munkás dolgozott állandóan.
A múlt század végén a svájci Weber Edével együtt nem kisebb munkához fogott hozzá, mint ahhoz, hogy a ballószögi homokon megalapítja a későbbi híres szőlőkultúrát. Óriási munkával lehordatták a nagy homokdombokat s azok helyén ma él és virul a város határának egyik tündöklő büszkesége: Helvécia.
Zaboretzky Ferenc itt 30 holdat telepített be, később pedig Köncsögön 160 holdas szőlőt vásárolt.
Egészen 1927-ig tevékeny részt vett Kecskemét gazdasági és társadalmi életében. 1935. július 2-án, 78 éves korában hunyt el.
(Forrás: Város-Építészet)
