Egyensúlyozás, függeszkedés, fáramászás – Ahol a mindennapok része a gyerekek fejlődéséhez szükséges mozgás

Az óvodáskorú gyermekek számára a természetben történő szabad, örömteli mozgás olyan alapvető tevékenység, amely nem csupán fizikai, de lelki, szellemi fejlődésükhöz egyaránt szükséges. A természet közelsége gyógyító hatással bír, ápolja a tapintásérzéket. Fáramászás, egyensúlyozás kötélen, billenő pallón, és farönkökön, függeszkedés, séta és futás egyenetlen terepen, kirándulások az erdőben, és a varázslatos euritmia érdekes mozdulatai által a mozgás, a természetben való lét központi szerepet tölt be a Csillagbölcső Waldorf Óvoda gyermekeinek életében.

A gyermekek szoros közelségben élnek a természettel, naponta több órát töltenek az óvoda kertjében, vagy az erdőben. A természet változásai, a hónapok, évszakok jellegzetességei, színei, formái szimbolikusan megjelennek a csoportszobában is, az évszakasztalon, a természet és az emberi munka mozdulatai pedig tartalmi összefüggésben a két-három héten keresztül ismétlődő, mindennapos verses-dalos mozgásos körben. A szabad játék során a gyerekek belső indíttatásból akadálypályákat építenek, másznak, egyensúlyoznak, átbújnak az asztalok alatt. Amikor odakint fúj a szél, peregnek a levelek, esik az eső, akkor odabent versekkel, dalokkal kísérve, egy történetbe ágyazva megjelenik a szél, eső, levelek táncolása, az állatok mozgása. Az óvónő belső átéléséből fakadó szép, harmonikus mozdulatait utánozzák a gyermekek, miközben észrevétlenül végrehajtják azokat a nagymozgásokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az egészséges fejlődésükhöz. A mozgás erőltetés nélküli, cselekvési kedvből fakadó, örömteli tevékenység.

Az euritmia Rudolf Steiner nevéhez fűződő mozgásművészet: látható beszéd, látható zene. A hangzókat, hangokat speciális mozdulatokkal fejezi ki. Míg a mozgásos körben a természetes mozgások jelennek meg, az euritmiában a nyelv hangzói kapnak formát mozgásban, segítve ezzel a beszéd, mint mozgás fejlődését is.

A kirándulások során alkalom nyílik hosszabb erdei sétára. Ilyenkor titkos helyekre bukkannak, bokorba bújnak, fára másznak, leveleket, terméseket gyűjtenek a gyerekek, és az is előfordul, hogy egy „meseerdő" titkos útjára tévednek, ahol próbatételeket állnak ki, Sárkánnyal küzdenek, és felmásznak az „égig érő toronyba", hogy visszaszerezzék a tündérek aranyalmáját. Ilyenkor kúszva, mászva, lépcsőzve külső és belső akadályokat legyőzve saját magukból hívják elő a fejlődést segítő erőket, és nemcsak a mozgásuk fejlődik, de erősödik önbizalmuk, énerejük is.