Dr. Kelemen Edit: Ez a díj kötelezi az embert arra, hogy még jobban csináld, ne legyen lehetetlen előtted

Vissza a címlapra
Dr. Kelemen Edit: Ez a díj kötelezi az embert arra, hogy még jobban csináld, ne legyen lehetetlen előtted

10 éve adták át az első Aranyanyu díjat. A következőkben a 2012-ben díjazottal, dr Kelemen Edittel készített interjút olvashatják.

Dr. Kelemen Edit neonatológus, gyermekgyógyász önmagában is egy intézmény Kecskeméten: a “sietős doktor néni”, így nevezik betegei, aki mindig rohan, mégis van ideje, energiája mindenkire: a lehető legkisebbekre, a pár száz grammos, koraszülött pácienseire és édesanyjukra, édesapjukra is. Dr. Kelemen Edit úgy érezte, az Oscar- díjat kapta, mikor átvette 2012-ben az Aranyanyu- díjat. Saját bevallása szerint egyben szárnyakat is kapott. Világszínvonalú koraszülött osztályt fejlesztett csapatával együtt a Bács-Kiskun megyei kórházban, ahol a legmodernebb technikai és emberi, módszertani tudás szolgálja a legfontosabb célt: azt, hogy a koraszülött babák és családjaik erős, egészséges felnőttekké cseperedjenek, akik ép családban, teljes életet élhetnek. Edit doktornő számos elismerést kapott munkájáért az Aranyanyu díj óta is, az Astellas díjat, az év orvosaként, legutóbb pedig a Kecskeméti Városért Egészségügyi Díjat vette át. Az általa létrehozott Hírös Koraszülöttekért Alapítvány segítségével pedig még intenzívebben tudja támogatni a koraszülöttek fejlődését, családjaik épségének megóvását. Egykori páciensei életútját figyelemmel követi, kapcsolatuk akár egy életen át megmarad. Rejtély, hogy ebbe a karcsú, kistermetű nőbe hol fér el ennyi elszántság és energia, bár ő maga azt mondja, a PIC a szenvedélye, sőt, kábítószere. Született gyógyító.

Változott e munkád, munkahelyed a díj óta?

Nem, a kecskeméti  Kórház Koraszülött Intenzív Osztály vezetője voltam 2012-ben, s azóta is, bár egy ideje már az újszülött osztálynak is irányítója vagyok. Annyi változás azonban mégis van, hogy nagyon sok tehetséges, elkötelezett, fiatal kollégával dolgozhatom, szerencsésnek érzem magam. Azt hiszem ez ennek a csodálatos szakmának és annak a miliőnek köszönhető, amit sikerült kialakítanunk az osztályon.

Hogyan emlékszel a díjátadóra?

Elkövettem azt a hibát, hogy nem vittem fel a gyerekeimet a díjkiosztó gálára. Ezt a mai napig nagyon sajnálom, próbáltam későbbi gálákon pótolni a mulasztásomat valamennyire.  Azt gondolom, ez egy olyan díj, ami nagyon mély érzéseket váltott ki belőlem. A díjátadón egy máshoz nem hasonlítható atmoszféra vett körül bennünket. Igazi katarzis volt: azt kívánom, hogy mindenkinek egyszer legyen hasonlóban része. Örömömben nagyon sokan osztoztak: a családom, a családok, akiknek a díjat köszönhetem, az osztályon dolgozó csapat tagjai, kollégák, nővérek, a korház dolgozói, és természetesen voltak olyanok is, akiknek ez semmit nem jelentett.  A  betegek nagyon örültek, közöttük mai napig is van aki Aranyanyunak hív, és erre büszke vagyok.

Van olyan szakmai, egyéb változás ami úgy gondolod, hogy  a díjhoz köthető?

Ez a díj visszaigazolása annak, hogy jó úton jársz, és kötelezi az embert arra, hogy még jobb legyen, ne legyenek lehetetlenek. Az elismerés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön a Hírös Koraszülöttekért Alapítvány, ami közhasznú szervezet. A szülők, hozzátartozók, vállalkozások az alapítványon keresztül tudják támogatni a koraszülött ellátást. Az azóta eltelt időben támogatóink több mint 40 millió Ft-tal segítették a korszerű betegellátást. Ez csodálatos dolog. Az alapítvány működésének köszönhetően számos nagyértékű eszközt -lélegeztető gépeket, újraélesztő asztalt, agyműködést, vér oxigénszintjét meghatározó készüléket és még sok más betegellátást segítő eszközt - sikerült beszereznünk. 

Szerencsések vagyunk abból a szempontból is, hogy a közelmúltban egy teljesen új és a kor szellemében megvalósult épületbe költözhettünk, amit teljesen egyedivé és otthonossá varázsolhattunk. A rideg falak és a nagyon kórházi miliő hívta életre a „Csemetedoki” projektet, ami a kórház és az alapítvány beruházásaként valósulhatott meg. Az ötletgazdák az alapítványunk örökös támogatói, Boros Anikó és Zsoldos Csaba grafikus művészek voltak. Az ő segítségükkel és a Kecskeméti Rajzfilmstúdió hozzájárulásának köszönhetően a „Magyar népmesék” figuráinak felhasználásával egyedi alkotások kerülhettek a falakra. Egy különlegesen szép, szívet melengető, barátságos környezetet képzeljenek el! Nagyon büszkék vagyunk rá! Célunk az volt, hogy kézzel fogható legyen a nyugalom és a gyermekközpontú szemlélet. Fontos volt, hogy érezzék a szülők, itt minden a családért, a gyermekért van, érezzék, hogy jó helyen vannak. Úgy érzem a környezet is hozzájárul ahhoz, hogy hamarabb tudják elfogadni a koraszülöttség tényét. Az eredményes gyógyítás érdekében nemcsak a gyerekkel, a szülőkkel is foglalkozunk kell, őket is próbáljuk egyben tartani. Pácienseinket napi 24 órában látogathatja a család, apukák, testvérek is gyakran vendégeink. Mindenkit segítünk abban, hogy fel tudja dolgozni a történteket, és a rémültséget áttörve pozitívan lássák a jövőt.

Hogyan működik a hétköznapokban ez az osztály?

Aki koraszülöttként vagy újszülöttként problémával születik, hozzánk kerül. Az volna az ideális, ha már a szülés előtt el tudjuk mondani a szülőnek, hogy mit fogunk tenni a korábban érkezett gyermek gyógyítása érdekében. Törekszünk arra, hogy már az első pillanattól kezdve együtt legyen a család. Ha a gyermek állapota engedi születés után rögtön az anya mellkasára tesszük, ez egy nagyon fontos lépése az anyává válás folyamatának. Az édesapákat is bevonjuk a gyógyulás folyamatába, kenguru programunk aktív résztvevői ők is. Van egy olyan szobánk, amire nagyon büszke vagyok: „Csendelő” a neve. Itt mentálhigiénikus segítségével fejnek az anyák a lehető leghamarabbi anyatejes táplálás érdekében. A helység elsődleges funkciója ez, de valójában a hasonló élethelyzetbe került anyák közösségi tere, egész életre szóló barátságok kezdetének helyszíne. Egy szentély, ahol áttörhetnek az érzelmek, néha azt gondolom, több könny folyik, mint anyatej. De ez a feloldódás, a megkönnyebbülés szobája is.

Gyakran láthatjuk különböző felületeken,hogy  mennyien támogatnak benneteket. Csak egy példát emelek ki a sok közül. 2020-ra a helyi kosárlabda csapat olyan naptárt készített, ami egyszerre megható, s egyszerűségében felemelő. S mindezt jótékony céllal. 

Igen, mindig vannak jó emberek, értékes közösségek,  akik szeretnek és tudnak segíteni. A kosarasok régóta támogatóink, naptárat készítünk, ahol a játékosok a „mi babáinkkal” fotózkodva szimbolizálják az egészséges felnőtté válás folyamatát. Az ebből befolyó  bevételt kiegészítve juttatják el az alapítvány számára. Fotózásokon a szülők is nagy örömmel vannak jelen. Nagyon megható  az „óriásokat” elérzékenyülve látni egy egykilós gyermekkel a kezükben, mellkasukon.

A koraszülöttség esetében nagyon gyakran felmerül egy sztereotípia,hogy vajon mennyire lesznek egészségesek később. Van erre statisztikája az osztályodnak , hogy hogyan alakul a koraszülöttjeid jövője?

Mi nagyon kevés babát veszítünk el ,ezt fontos hangsúlyoznom. A picik visszajárnak hozzánk, ismerjük őket, döntő többségük maradványtünet nélkül fog nagyra nőni. Ehhez azonban szeretet, utógondozás, türelem, szorgalom szükséges. A foglalkozás, a szeretet, az odafigyelés hozzájárul a koraszülöttséggel járó problémák megoldásához. Az a tapasztalatom, hogyha a szülők elvégzik a rájuk rót felelősségteljes feladatot, és minden lehetőséget kihasználva foglalkoznak a gyermek fejlesztésével, akkor a felzárkózás garantált.

A te hivatásodnak mi a jelentősége, mi az a tulajdonság ami kell hozzá,  mit adnál át az utódodnak? 

A legfontosabb az alázat és a tanulási vágy. Ha valaki azt gondolja, hogy mindent tud, akkor fel kell állni és abba kell hagyni. Nagyon fontos a gyermekek és a szülők tisztelete. Sosem szabad elfelejteni, hogy azért vagyunk: segítsünk, mindig, minden körülmények között, és akkor is amikor szinte a lehetetlennel kell megbirkóznunk. A tragikus helyzeteket is meg kell oldanunk, ami nem könnyű feladat. Eszembe jut például egy olyan tudathasadásos állapot, amikor az ikerterhességből született gyermekek közül elveszítünk valakit. Nagyon fontos, hogy a szülők el tudjanak búcsúzni az elvesztett babától, és tudjanak örülni az élőnek. Ez egy nagyon nehéz pszichés állapot, megoldása nem könnyű feladat számunkra sem.

Az utódomnak azt mondanám, tanuljon sokat, szeresse a gyerekeket. Nekem kiváló kollégáim és csapatom van. Az dolgozik velem, aki hasonló értékrenddel és gyermekközpontú szemlélettel rendelkezik. El tudja fogadni az embereket, meg tudja találni az utat valahogyan minden szülőhöz, még ha ez nem is mindig könnyű. 

Mi jelentené ennek a munkának a méltó elismerését?

Az alapítványunk minden évben nagy népszerűségnek örvendő találkozót szokott rendezni a Koraszülöttek Világnapja alkalmából, ahol meglepjük az osztályon korábban ápolt gyermekeket és családjaikat. Sajnos a járványhelyzet miatt a rendezvény az elmúlt évben elmaradt. A meglepetés viszont nem! Megkaptam életem legnagyobb elismerését: két albumot, a címe „Csodák márpedig léteznek 1-2.” Az albumok az elmúlt 25 sikereinek egy részét tartalmazzák. Azért 25, mert az albumban szereplő legidősebb koraszülött éppen 25 éves. Ő gyógypedagógusként segíti a gyermekek fejlődését. A könyv 80 család 100 gyerekéről szól, sok iker van köztük. Van benne olyan család, ahol mindhárom gyerek az osztályunkról repült ki a családi fészekbe. Több mint fél évig szervezték az anyukák, komoly, igényes munka történetekkel, érzésekkel, rengeteg fotóval. Nekem ez az elismerés! Csodálatos ajándék. Nem tudom, másnak van-e hasonló? Gondoltak rám, hogy örüljek, ha már a pandémia miatt másképpen kellett ünnepelnünk. 

Ha már pandémia, az osztály életét hogyan változtatta meg a vírushelyzet ?

Mi azon kevesek közé tartozunk, akik a járvány alatt a járványügyi intézkedések betartása mellett az édesapák számára biztosítunk látogatási lehetőséget. Az első hullám idején ennél szigorúbb intézkedések voltak, az édesanyák a gyermekeik mellett voltak, a család többi tagja otthon. Volt olyan anyuka, aki 3 hónapig volt az osztályunkon gyermekével a családja nélkül. Nem jöhetett látogató, egyedül kellett végigcsinálnia. Most - betartva mindent szabályt - ennél egy kicsivel jobb a helyzet. 

Visszakanyarodva az Aranyanyu- díjra. Szoktál gondolni erre az elismerésre? 

Igen. Én közönségdíjat kaptam a szülők szavazatai alapján, erre nagyon büszke vagyok! Sajnálom, hogy a Richter Gedeon Gyógyszergyár más díjazási lehetőségeket tartott fontosabbnak, és az Aranyanyu-díjat mások már nem kaphatják meg. A díjazottak jelentős többsége hasonló gondolkodású és rokon lelkű ember, közöttük igazi barátságok szövődtek. Nekem nagyon hiányoznak az „Aranyanyus” találkozók. Ezeken az alkalmakon mindig feltöltődtem, igazi szellemi műhely volt. Rengeteget kaptunk ettől a díjtól, amit soha sem feledünk. Mindenkinek pluszt adott, nagyon sajnálom, hogy vége lett. 

Szerinted mi a közös az Aranyukban?

Mindannyian érdek nélkül tudunk adni. Tudunk úgy adni, hogy nem várunk érte semmit.

Kaptál e ajándékba valakit  az Aranyanyuk közül?

Az igazság az, hogy mindenkit nagyon szeretek. Természetesen van aki közelebb áll hozzám, de ez maradjon titok! 

Tudom,hogy mindig újabb és újabb terveket szövögetsz. Van e most is olyan, amit már meg lehet osztani velünk?

Igen. Egy nyertes pályázat segítségével egy olyan könyv előkészítése zajlik, ami egy koraszülött történetét dolgozza fel, de erről többet nem árulhatok el!

Dr. Kelemen Edit 2012-es kisfilmje itt látható:

(Forrás: aranyanyu.hu)