Csombor Teréz és Orth Péter: a színésznő édesanyáról és színész fiáról írt a kultura.hu
Anya és fia, akiket a hivatásuk, a színészet is összeköt. Csombor Teréz és Orth Péter ráadásul tizenöt éve ugyanannak a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színháznak a tagjai. Hol máshol, mint ott: a második otthonukban találkoztunk velük. (Várkonyi Éva cikke a kultura.hu-ban)
Ha visszarepülnék az időben, és belesnék az Orth Mihály-Csombor Teréz színész házaspár egykori győri otthonába, milyen hangulat fogadna? Milyen emlékek élnek bennetek azokból az időkből?
Csombor Teréz: Nagyon klassz családi életünk volt, annak ellenére, hogy gyakran kellett anyukámra hagynom Pétert, mert esténként gyakran voltunk mindketten a színházban. Mindig lelkiismeret-furdalásom van, ha arra gondolok, hogy nem tudtam vele annyit foglalkozni, mint szerettem volna, de a színész anyák sorsa már csak ilyen. Arra is emlékszem, hogy Pétert kicsi korától fogva darabokból idézett dalokkal ringattam és altattam, amit nagyon szeretett, bár - mint később mesélte - sokszor nem tudta, hogy egyes szavak mit jelentenek.
Orth Péter: Az emlékeim kettéválnak. Egyrészt él bennem a varázslatos, mesebeli, meghitt, melegséggel teli otthoni hangulat. Még ma is élénken emlékszem az autós tányérainkra, egy vázára és benne a gallyakra a sarokban, a rácsos ágyacskámra és a fölötte lógó, színes papírból hajtogatott hőlégballonra. Másrészt ott volt a színház, ahol ugyan sok időt töltöttem, de inkább kényszerű másodlagos tartózkodási helyként emlékszem vissza rá, attól függetlenül, hogy a zegzugaival izgalmas játszótér egy gyerek számára. A színház varázsa csak jóval később ért el hozzám: amikor már magam is a színpadon álltam, az arcomba tűztek a fények, és a díszletekből valami fura illat áradt.
A cikk folytatását IDE kattintva olvashatják el!
