Az iskola nem a tanárokról vagy a szülőkről szól, hanem a gyerekekről

Az oktatási rendszerről folyó vita ehhez hasonló tartalmi kérdések sorát vetette fel. A szülők számára is óriási dilemma, hogy lehet-e/érdemes-e másként tanulni/tanítani? - többek között erről beszélgettünk Harczi Sándorral, a kecskeméti Csillagbölcső Waldorf Általános Iskola képviselőjével.

- Önöknél milyen gyakran van nulladik órája például a 7-8. osztályosoknak?

- Még nem éreztük szükségét nulladik óra megtartásának... Aligha lehet összeegyeztetni egy 12-14 éves kamasz bioritmusával, hogy reggel 7-kor teljes koncentráltsággal üljön be a padba.

- Így is teljesíteni tudják a tananyagot?

- Waldorf-iskolaként, bár mi is a Nemzeti Alaptantervnek (NAT) megfelelően tanítunk, lassabb ütemben haladunk, mint az állami iskolák, és a tananyag felosztása, részben tartalma is más.

- Milyen szempontok mentén alakulnak ki a különbségek?

- Alapításkor, mielőtt a Waldorf-iskola minősítést megkaptuk, gyermekközpontú intézmény, pontosabban Csillagbölcső Gyermekközpontú Iskola volt az intézményünk neve. Amiben azt a meggyőződésünket fogalmaztuk meg, hogy az iskola nem a tanárokról vagy a szülőkről szól, hanem a gyerekekről. A Waldorf-pedagógia a gyerekek megismeréséből indul ki. A bennük lakozó képességek felismerését és kibontakoztatását tartja elsődlegesnek, szemben a tananyag átadására és számonkérésére épülő, hagyományos pedagógiai módszerekkel. Ezért az a meggyőződés szervezi az iskolai mindennapokat, hogy minden gyermekben lakozik olyan adottság, tudás, képesség, amellyel újat hoz a világba. A tanulás célja, hogy ezekre építve felnőttként megvalósíthassa, amire hivatott. Legyen hozzá önbizalma, bátorsága és megalapozott, rendszerbe foglalt tudása. Az általánosan elfogadott nézet szerint az iskola feladata, célja, hogy a társadalom által felhalmozott tudással megismertesse az új generációt. Minél magasabb színvonalon és minél nagyobb mennyiségben kerül átadásra a tudás, annál eredményesebb az iskola munkája. Mi azt gondoljuk, hogy ez a folyamat egy idő után szinte szükségszerűen visszaüt. A folyamatos számonkérés, minősítés, azonos mércével méricskélés, és a gyereknek ezekhez való hozzáigazítása éppen a lényeget akadályozza: a gyermekben lakozó kincs kibontakozását. Ezért a pedagógiai módszerekben és a tananyag összeállításában is megfordítjuk a folyamatot: abból indulunk ki, hogy mire van szüksége a gyereknek.

- Játszani, telefonozni, vicces videókat nézni... - ha őket kérdeznénk, a matek és a helyesírás nem lenne a lista elején. Ön szerint hogyan lehet megtalálni az egészséges egyensúlyt? A túl nagy szabadság is visszaüthet.

- Kérdés, hogy mit értünk szabadság alatt. Az egyik Waldorf-pedagógus úgy fogalmazott, hogy a Waldorf-iskolák a legkevésbé szabad intézmények. A szabadság legnagyobbrészt abban jelenik meg, hogy az oktatás célja, hogy az itt tanuló gyerekek mindent megkapjanak, ami ahhoz kell, hogy felnőttként képesek legyenek szabadon gazdálkodni/rendelkezni saját erőikkel. Az út, amelyen eljutunk idáig, viszont nem arról szól, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Sőt! A gyerekeket egyensúlyban tartja a megszokott napi ritmus. Ha ezeket mint szabályokat szépen vezetjük be az iskolai, óvodai mindennapokba, és együtt építjük fel, akkor olyan határokat tudunk kialakítani, amelyek között jól érzik magukat. És ebbe a telefonozás, internetes játékok és általában a korlátlan médiafogyasztás nálunk pont nem fér bele. Általában azt gondoljuk, hogy a gyerekeknek az tesz jót, ha kevés valóságos, nem pedig mértéktelen virtuális impulzus éri őket. A rengeteg inger egy idő után túlterheli az idegrendszert. Ha valaki próbálta kivenni a telefont a gyerek kezéből, vagy lecsukni a laptop tetejét, amelyen játszik, mert mondjuk sokadik kérésre sem hagyta abba, akkor az a heves reakció, amelyet valószínűleg kiváltott, a túlterheltségből való kiszakítás következménye volt.

- A mai gyerekek ebben a technikai környezetben szocializálódnak. Ha késleltetjük ezt a folyamatot, nem kerülnek lemaradásba?

- Ha egy óvodás gyerek ügyesen bánik a telefonnal, például játszik rajta, azt gondolhatjuk, 'Lám, milyen gyorsan tanul'. De vajon milyen szinten vannak a korának megfelelő egyéb képességei? Sajnos azt tapasztaljuk, hogy minél korábban ismerkednek meg a gyerekek a korszerű technikával, és minél több időt töltenek vele, annál nagyobb lemaradásba kerülnek például a kreatív képességek, vagy a manuális tevékenységek terén. Ez olyan, mintha úgy építkeznénk, hogy az alapból és a földszintből csak pár téglát-deszkát rakunk le, aztán nekiállunk ráhúzni az emeletet. Előbb-utóbb gond lesz belőle. Ezt mutatja a rendkívül neurotizált felnőtt társadalom képe.

- Hogyan lehet ellenpontozni ezeket az ingereket?

- Először is azzal, hogy hetedik-nyolcadik évfolyam előtt nem lesz felhasználó egy gyerek. Higgyék el, ha egyéb területen biztos alapokat kap, például megtanul hosszú, elmélyült folyamatokban benne maradni, akár művészeti tevékenységekben, akár manuális tevékenységekben, és így cseperedik, akkor később a technikai ismereteket pillanatok alatt elsajátítja. Míg vica versa ez nem működik. Gondoljunk a telefon-függő gyerekek exponenciálisan emelkedő számára. Fantasztikus látni, hogy a harmadikosaink milyen lelkesen készítik el a saját horgolt sapkájukat. A fiúk is! Hosszan, elmélyülten dolgoznak heteken, hónapokon át, és saját erejükből létrehoznak valamit, egy használati tárgyat, amit utána büszkén viselnek. Terveznek, számolnak, színeket választanak, és megvalósítják. Ennek a megélését nehezen lehetne egy lapon említeni a sehonnan sehova nem tartó internetes játékokkal. És még egy dolgot hadd említsek: nem csak a technika bevezetése túl korai, hanem a felelősségé, amit a gyerekekre teszünk - pusztán jó szándékból. 'Döntsd el, hova menjünk nyaralni!' 'Döntsd el, melyik iskolába szeretnél járni!' Ezek szülői döntések. A gyerekeket agyonnyomja az ilyen léptékű a felelősség, ami alól dühkitörésekkel, pánik reakciókkal próbálnak menekülni.

- Milyen módszertan szerint oktatják az alaptantárgyakat?

- Alap tantárgyak rendkívül fontosak: írás, olvasás, számolás, az információ befogadásának elsajátítása. Ezek szükségesek ahhoz, hogy a felső tagozatban magasabb szinten, a képességeiket kibontakoztatva folytathassák a tanulást a gyerekek. A Waldorf-pedagógia tevékenykedtető pedagógia. Az elsősöknél a nagy mozgásból közeledünk a finom mozdulatok felé: kintről-befelé. Így alakul ki az írás, és így jelennek meg a betűk, amelyek vonalát először kisétálják, homokba rajzolják, testükkel megmutatják. Felépített metódus szerint tanulnak a gyerekek, amelynek célja az elmélyült tudás.

- Míg a bevett pedagógiai gyakorlat számonkérés központú, addig itt nincsenek dolgozatok. Hogy mérik a gyerekek tudását?

- Bár nincsenek dolgozatok, a tanító valójában minden pillanatban „mér", hiszen figyel a gyerekekre, és visszajelzést ad a munkájukról szóban, dicsérettel. Az a visszajelzés, hogy 'Ezzel a feladattal még foglalkoznod kell!', egészen más, mint az ellenőrzőbe írt 3-as. A jegy minősít és összehasonlít, ami sok gyereket megbénít.

- De az 5-ös szárnyakat ad.

- A dicséret is! Ami ugyanakkor mentesíti a gyerekeket a folyamatos összehasonlítás alól. Ezt nagyon fontosnak tartom, ugyanis rengeteg gyereket láttam 2-3 évig valamiféle szunnyadó állapotban. Úgy fejlődnek, mint a bambusz, amely látszólag sokáig nem változik, majd hirtelen hatalmasat nő. Pedig a fejlődése folyamatos volt, csak egy ideig a felszín alatt történt. Ha egy kívülről kevésbé aktívnak tűnő, belül viszont nagyon is mozgásban lévő gyereket 2-sekkel, 3-sokkal értékelünk, akkor mire képessé válna arra, hogy megmutassa magát, addigra esélyes, hogy ő maga is el fogja hinni, hogy 2-est ér - és nem csak a matek dolgozata, hanem ő maga. Vagyis elveszítjük...

- Honnan tudja a tanár, hogy szunnyadó gyerekről van szó, vagy egyszerűen elvesztette a fonalat?

- A pedagógus ismeri az osztályát. Elsőtől nyolcadikig, Waldorf Gimnáziumban 13. évfolyamig kísér egy gyerekcsapatot. Gondoljunk csak bele. Minden nap együtt vannak 6 éves kortól a felnőtté válásig. Micsoda erő ez! Figyelemmel van minden gyerek felé. Együtt dolgoznak, gondolkodnak, mesélnek egymásnak. Tudom, hogy nehéz a mai, százalékokkal leírt és határidők közé szorított sablon gondolkodásba beilleszteni az olyan fogalmakat, mint a bizalom, empátia, együttműködés, egymás iránti figyelem. Attól, hogy egy gyerek ebben a szunnyadó állapotban van, a tanító figyel rá, biztatja, hívja. Előbb-utóbb jönni fog. Amire sokkal kevesebb az esély, ha 2-sekkel, 3-asokkal elvesszük a kedvét.

- Ebben az iskolában minden osztályteremben van legalább egy karosszék, fotel, kanapé. A zongorához oda lehet ülni szabadidőben. Meglepő, de nagyon sokat tesz a terem hangulatához.

- A tanítók alsó tagozatban, de még felsőben is sokat mesélnek. Ehhez jó, ha van egy kényelmes fotel, szőnyeg, amire oda lehet kuporodni. Szerintem minden kolléga örülne, ha lenne egy ilyen ülőalkalmatosság a termében. A falak pedig miért lennének fehérek? A gyerekek jobban érzik magukat színek között. A zene nagyon fontos, ahogy az egyéb művészeti tevékenységek is: szerves részét képezik az iskolai időnek. Tehát nem plusz szakkörként jelenik meg a tanulásban a festés vagy a kézimunka, hanem a mindennapok része.

- Minden iskola számára fontos visszajelzés a továbbtanulás. Három éve vannak végzőseik. Milyen eredménnyel indultak tovább?

- Minden diákunkat felvették oda, ahova jelentkezett. Volt köztük elit gimnázium és szakközépiskola, szakmunkásképző is. A képesség-tudás-szorgalom-ambíció bűvös mátrixának megfelelően. Így van a legnagyobb esély, hogy a választott területen megtalálja a helyét, és kiváló legyen a szakmájában - akár orvosként, akár cukrászként vagy asztalosként, és elégedett felnőttá válhasson, hiszen ez a lényeg. Itt is meglepő volt, hogy mennyire magabiztosan választották ki a továbbtanulásuk útját a végzőseink, a megcélzott középfokú intézményt.

- Mennyire volt zökkenőmentes az állami iskolába való átállás?

- Az eddigi tapasztalat szerint bárhova mentek a gyerekeink, szerették őket, ugyanis magukkal vittek valami különleges színt. Nevezhetjük kreativitásnak, vagy egy másfajta látásmódnak, amivel hozzájárultak, színesebbé tették a közösséget.

Bán Judit