Árusportrék a piacról: Kanizsai Károlyné

- Sok-sok éve kíséri figyelemmel a Kecskeméti Piac életét. Persze mindenki a saját szemszögéből lát. Ön hogyan emlékszik vissza rá?

- A kapcsolatom a piaccal több mint negyven éve, virágárusítással kezdődött. A férjem kertész volt, én pedig a kereskedelemben dolgoztam. Otthagytam az akkori munkahelyem és szépen fokozatosan felépítettük a saját kertbirodalmunkat, majd az üzletünket itt a piacon. Akkor még többnyire csak tulipánt, kardvirágot, violát termesztettünk.

Amikor a virágaimmal először megjelentem a piacon, csak nagy nehézségek árán tudtam talpalatnyi helyhez jutni. Akkoriban rengetegen kínálták a portékáikat és állandóan folyt a versengés a területekért. Annak érdekében, hogy nekem is legyen szabad helyem, előfordult sokszor, hogy már éjfélkor ki kellett jönnöm a piacra. Persze akkor még nem voltak nagy áruházak, csak a piac és elszórtan néhány kisebb bolt, üzlet működött.
Idővel bővíteni kényszerültem a kínálatot zöldséggel, gyümölccsel. Egyre nehezebb lett csak kertészkedésből megélni, mert azoknak a kereskedőknek és vásárlóknak a száma radikálisan megcsappant, akik nagy tételben vásárolták fel tőlem a virágokat. És mivel nem a szomszédból, hanem Kunszállásról jártam be a piacra, a kertészkedés mellett termelni is kezdtem.

- Ha jól tudom, még most is Kunszállásról jár be a piacra árulni. Pontosan mekkora területet művelnek meg?

- Kunszászálláson, ahol lakunk, van egy kertünk, amit művelünk. Valamint megművelünk Fülöpszálláson is egy egyhektáros földterület, ahol termesztünk. Ezen a tanyán van a gyümölcsös is. Amit tudok kihozok a piacra eladásra, a többit pedig saját fogyasztásra termeljük.
A férjemmel többnyire ugyan együtt kertészkedünk, de mivel a párom már idősebb, a munka jelentősebb része az enyém marad. A gyermekeim is besegítenek, amikor tudnak hétvégeken. Vagy, amikor tudják, hogy nagyobb munka következik, hazajönnek. Rájuk azért lehet számítani.

- Negyven év hosszú idő. Biztosan sokan megismerték, megszerették a terményeit és visszajáró vásárlók lettek.

- Igen! A piacon eltöltött idő alatt nekem is kialakult a visszajáró vevőköröm. Nyilván ez annak is köszönhető, hogy igyekszem a kívánságokat figyelembe venni és azoknak maximálisan eleget tenni. A forgalom szempontjából számít az árérték, az udvariasság, a kedvesség és az apró kedvezmények is. Próbálom a termékkínálatot is folyamatosan bővíteni, színesíteni. A kardvirág, tulipán és szezonális gyümölcsök, zöldségek mellett a lányom vállalkozásának köszönhetően cserepesvirágokkal, kézműves grillázs édességekkel, koszorúkkal, kreatív szezonális díszekkel és egyéb különlegességekkel törekszem arra, hogy az üzletet fellendítsem. Nem egyszerű feladat, mert minden változik, így a piac és a szokások is. Sajnos az a tapasztalom, hogy a háziasszonyok főleg a hétvégére összpontosítanak és hétközben már egyre kevesebben főznek.

- Hogyan tudná jellemezni a piaccal való kapcsolatát?

- A kecskeméti piacnak van egy varázsa. Amióta itt vagyok fontos szerepet tölt be az életemben. Nagyon szeretem a munkám, bár már nem úgy bírom, mint régen. A gyermekeimtől hallgatom is eleget, hogy adjak le valamiből, mert sok ez már nekem. De ez szerintem nehéz. Nagyon nehéz abbahagyni egy életformát, még ha a tűz egy idő után már nem is lángol úgy az emberben...

Puskás Tünde