Anyák napi istentisztelet a Pálmácska Óvodával
Az idén 10 éves fennállását ünneplő Pálmácska Óvoda már évek óta a tavasz egyik legszebb ünnepén szolgál a Református Templomban. Május 6-án a középső csoportos Napocskák vállalták büszkén a szolgálatot, az első templomi szolgálatukat.
Az óvodapedagógusok már év elején hirdették az általuk vállalt „nagy feladatot" a családok számára, hiszen a Napocskás szülőknek is helye, szerepe volt az óvodai szolgálat során. Kiemelten fontosnak tartották, hogy a lehető legtöbb család számára szolgálati lehetőséget tudjanak adni, és mivel az édesanyákat köszöntik, így - mint szinte minden évben - az apukák vállalják a szolgálatot. Örömmel tapasztaljuk, hogy bátran mondanak igent a felkérésekre, sőt már jelzik is előre, hogy ők szívesen vállalnak szolgálatot.
Egy ilyen mindenkit megmozgató alkalom előtt lázas a készülődés. Az óvodai csendes percek során nagy hangsúlyt fektetünk a szolgálat kifejezés megértésére, az édesanyák iránti szeretet kibontakoztatására, az Úrnak való hála központi helyen áll.
Amíg délután a gyermekek alszanak, addig a két óvodapedagógus megkezdi a szervezési munkálatokat, mely során sok apró részletet kell egy egésszé összegyúrni.
„Elsőként az egyházközséggel vettük fel a kapcsolatot, ami igen könnyű és gördülékeny volt, hiszen évek óta egy kölcsönösségen alapuló, testvéries jó kapcsolatot ápolunk - mondta Baráz Anna, a Napocska csoport óvodapedagógusa. - Amikor telefonálunk vagy személyesen bemegyünk a Lelkészi Hivatalba már csak annyit kérdeznek tőlünk: a díszterem vagy a templom? Az elmúlt nevelési években mindig törekedtünk arra, hogy időben lefoglaljuk a próbák időpontjait, legyen szó Búcsúzóról, vagy Adventi/Anyák napi szolgálatról. A szolgálatra beosztott lelkészekkel is jól tudunk összedolgozni, nem csak a templomi próbákon vannak velünk, de ezt megelőzően látogatást tesznek az óvodában, és egyeztetnek igazgatóasszonnyal, és a két óvónővel. Majd következnek a személyre szabott versek megtanítása, a mikrofon-próba, a padok közötti be/kivonulás gyakorlása, és aztán a szolgálat.
Úgy gondolom óvónőként megélni ilyen szolgálatot valóban áldás, nem csak a gyerekek, de mi is ugyanúgy izgulunk kolléganőmmel. Már egy-egy pillantásból tudjuk ki, mit érez. Együtt dobog szívünk a sok kis izgatott gyermekszívvel. Hatalmas büszkeséggel tölt el minket ilyenkor minden bátor, mosolygós versmondó, éneklő gyerek, és csak hallomásból tudjuk, hogy a padokban törölgetik a szemüket az édesanyák, nagymamák. Ilyenkor semmi másra nem tudunk figyelni csak arra, hogy a gyerekek biztonságban érezzék magukat és, hogy nekik is élmény, öröm legyen szolgálni."
Már hagyományként beszélhetünk akár az adventi, akár az anyák napi szolgálatokról, melyek a délelőtt 11 órakor kezdődő családi istentisztelet részét képezik, idén azonban különös megtiszteltetésben volt része az óvodának. Ugyanis a hónap első vasárnapján már szokás szerint megrendezésre kerülő Gyülekezeti Kávéház házigazdái lehettek májusban. Kis közösségként hálás szívvel köszönték a Pálmácskás szülők odaadó támogatását, a Kávéház megvalósításában való segítséget, a sok-sok finomság elkészítését.
Az istentisztelet után a megújult, kinti friss levegőn megtartott Kávéház vidám gyerek zsivajtól volt teljes, jó hangulatú. A finom kávékról, frissítőkről - mint mindig - most is Mészáros János, a Konviktus igazgatója gondoskodott.
