A zene és az összetartozás ünnepe volt a MEDrigál jótékonysági koncertje

A koncert bevételével a kórus a 2026. október 10-én megrendezendő XVII. Kórustalálkozó megszervezését támogatja, amelynek idén a MEDrigál lesz a házigazdája.

Az est háziasszonya, Nagyné Szigeti Dóra, a kórház kommunikációs vezetője Kodály Zoltán gondolataival köszöntötte a közönséget, majd felidézte a kórustalálkozók történetét. Az eredetileg négy együttessel elindított kezdeményezéshez néhány éve csatlakozott a kórház énekkara, amely azóta a közösség meghatározó szereplőjévé vált.

A koncert során többször is elhangzott: a MEDrigál mára jóval több lett egy munkahelyi kórusnál. Olyan közösséggé formálódott, amelyben a zene egyszerre jelent lelki feltöltődést, kapaszkodót és emberi kapcsolódást.

A hangversenyen jelen volt a kórház vezetése is, köztük Ralovich Csilla ápolási igazgató, valamint Pap-Szekeres Anita ápolási igazgató-helyettes, aki egyben a kórus alapító, oszlopos tagja is. Köszöntőjében Ralovich Csilla arról beszélt, hogy a zene különleges nyelv, amely képes összekötni az embereket, reményt adni a nehéz pillanatokban és enyhíteni a félelmet. Hangsúlyozta: a gyógyítás sokszor nemcsak gyógyszerekből és kezelésekből áll, hanem egy dallam, egy mosoly vagy egy emberi gesztus is erőt adhat azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Az est első felében a MEDrigál kórus a cappella művekkel lépett színpadra. A repertoárban spirituálék, reneszánsz és magyar klasszikus kórusművek egyaránt helyet kaptak. Felcsendültek többek között Antonio Lotti, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Gárdonyi Zoltán és Bárdos Lajos művei is. A templom kivételes akusztikája különösen szépen emelte ki a nőikari hangzás tisztaságát, amely több alkalommal is mély csendet és meghatottságot teremtett a hallgatóság soraiban.

A koncert egyik legszemélyesebb pillanatait azok az idézetek adták, amelyeket a kórustagok vallomásaiból olvastak fel. Az alapító tagok és a később csatlakozók egyaránt arról beszéltek, hogy a kórus számukra közösséget, lelki támaszt és feltöltődést jelent. Többen kiemelték: a közös éneklés segít átvészelni a nehéz időszakokat, oldja a mindennapi stresszt, és olyan elfogadó közeget teremt, ahol mindenki fontosnak érezheti magát.

Külön elismerés övezte Szabó Sándor karnagy, nyugalmazott zenetanár munkáját is. A nyugdíjas zenetanár, klarinét- és tárogatóművész 2014 óta vezeti a MEDrigált. Szakmai tudása, személyisége és közösségformáló ereje meghatározó szerepet játszott abban, hogy a kezdetben néhány lelkes dolgozóból álló énekkar mára országosan is ismert, színvonalas nőikarrá fejlődött. Az est során művészi pályájának fontos állomásait és elismeréseit is felidézték.

A koncert különleges színfoltja volt Pápai Béla fellépése is. A magyar dzsesszélet ismert alakja zongoraszólójával új hangulatot hozott az estbe, majd átvezette a közönséget a zongorakíséretes kórusművek világába.

A második részben többek között Karai József, Gabriel Fauré, Felix Mendelssohn-Bartholdy és Lightfoot művei csendültek fel. A hangverseny zárásaként a „Dona nobis pacem - Adj Uram békét" különösen erős és aktuális üzenettel szólt a közönséghez.

Megható pillanat volt két alapító kórustag, Busi Anikó és Ferenczi Lászlóné búcsúztatása is, akik egészségi okok miatt fejezik be az aktív éneklést. A kórház vezetése emléklappal és a Nappali Kórház foglalkoztatójában készült ajándékkal mondott köszönetet több mint egy évtizedes közösségi és művészeti munkájukért.

A koncert végén jótékonysági árverést tartottak Fábián Péter „Virágzó dallamok" című festményére, amely a Nappali Kórház művészetterápiás műhelyében készült. A licit 20 ezer forintról indult, a festmény végül 85 ezer forintért talált gazdára, a támogató azonban végül 100 ezer forinttal segítette a nemes ügyet.

Az este végére egyértelművé vált: a MEDrigál koncertje jóval több volt egyszerű hangversenynél. Egy olyan közösség mutatta meg magát, amely a gyógyítás világából érkezve a zene segítségével is képes reményt, erőt és emberi kapcsolódást adni. A templomból távozó közönség hosszú tapssal köszönte meg azt az élményt, amely egy estére valóban könnyebbé és szebbé tette a világot.