A gyerekek arra vágynak, hogy a színház elvarázsolja őket

Vissza a címlapra
A gyerekek arra vágynak, hogy a színház elvarázsolja őket

Nagy sikerrel mutatta be az évad második gyerekelőadását a kecskeméti színház társulata. Szergej Prokofjev gyerekeknek írt szimfonikus meséjét, a Péter és a farkast vitték színre 2020. január 15-én, a Nagyszínházban. (A képgaléria fotóit Walter Péter készítette)

Az eredeti művet sokan, sokféleképpen feldolgozták már. Réczei Tamás rendezésében ezúttal zenés mesejáték készült belőle. Drucker Péter, a kecskeméti Katona József Színház karmestere a zenei vonal mellett pedig a színpadon is tevékeny résztvevője a produkciónak.

- A Péter és a farkas egyfelől szórakoztató zenés mese, másrészt megismerteti a gyerekeket a hangszerekkel, miután minden szereplőhöz dedikál egy-egy hangszert. Szergej Prokofjev 1936-ban írta ezt a művét, mely gyorsan népszerű lett - mesélt Drucker Péter. - A mese története egyszerű, mégis megfogta a közönséget, így aztán mérhetetlen mennyiségben készült belőle filmes, színházi, bábszínházi, zenés feldolgozás. Bennünket is megihletett, és a különböző rétegek hozzátételével létrejött belőle egy 45-50 perces mesedarab, miközben az eredeti, narrációval együtt mintegy 20-22 perces. A mi változatunkban most nincs élő hangszeres zene, ugyanakkor a teljes zeneművet felhasználtuk, ami bejátszásról szólal meg a színpadon.

- A mesejáték zenei vonalán fagottozol, valamint vezényelted a zeneművet felvételről előadó zenekart. Ugyanakkor te vagy a mesejáték narrátora, valamint Péter nagypapája. Ennyire kedveled a szakmai kihívásokat?

- Ez is igaz, bár jelen esetben egyik feladat sem állt távol tőlem. A prózai színpadi szereplés ment a legkevésbé rutinból. A pályám során voltam operaénekes, de prózai szerepet játszani, a színpadon viselkedni, az mégis más dolog.

- Tíz éve vagy a színház karmestere, és dirigálod a zenés darabokat kísérő zenekart. Színészként, énekesként láthatott már a kecskeméti közönség?

A színház színpadán nem, de arra már volt példa, hogy a színészkollégákkal más helyszínen énekeltem, jótékonysági koncerten. A színházban voltam már mesélő, illetve animátor a gyereknek szánt zenés előadásokban.

- Egy sereg gyerek a színházban sem tud hosszasan csendben lenni, figyelni. Milyen feladat nekik zenélni?

- A gyerekeket leköti a zene, a hangszeres játék. Örömteli dolog nekik játszani, ezt számtalanszor megtapasztaltuk a különböző színházi gyerekprodukciókban. Az erkélyfolyosón előadott operamesék sorozatban testközelből hallhatták-láthatták a zenészeket, és minden érzékszervükkel minket figyeltek. Ők is tudnak érzékeny, értő közönség lenni, ha megfelelő módon be vannak vonva.

- Milyen élményeket nyújt a színház egy kisgyermek számára?

- Azt gondolná az ember, hogy a mai gyerekeket elrontotta a sok tévézés, számítógépezés. Ezzel szemben, mi azt tapasztaljuk, hogy ugyanúgy vágynak a csodákra, erősen működik a fantáziájuk, tevékeny résztvevői az előadásoknak, például beleszólnak, ha tetszik nekik. A gyerekek ma is vágynak arra, hogy elvarázsolják őket.

- Mit kap a szülő, aki színházba viszi gyermekét?

- A szülő annak örül, ha nem valamilyen lebutított történet zajlik a színpadon, hanem tényleg mesélnek a színészek, és odateszik magukat. Én mindig is azt láttam a kecskeméti színházban, hogy akárki akárkinek játszott, azt mindig halálosan komolyan vette. A lelkesedés, a szeretet, a játékkedv a gyerekeket és a szülőket is megtiszteli és elvarázsolja.

- Visszatekintve a Kecskeméten töltött egy évtizedre, melyek a legkedvesebb emlékeid, élményeid a társulat életéből?

- Rengeteg ilyen van, minden évad új és új feladatokat hozott. Ami a legközelebb áll a szívemhez, a Nyomorultak című musical 2010-es előadása, mint sokunknak, akik részt vettünk benne. Kimondottan nagy megméretés volt úgy a társulatnak, mint nekem, ugyanakkor a legnagyobb élmény is.

- Sokoldalú egyéniség vagy: zenész, magánénekes, karvezető, karmester, zeneszerző, színész. Mi még?

- Apa, nagyapa. A családi feladataim a legcsodálatosabbak a szakmaiak mellett. Az 5,5 éves kislányom minden neki való színházi előadást megnéz. Kecskeméten legutóbb az Aladdint látta, aminek én írtam a zenéjét. De látott már operamesét is, ami kimondottan tetszett neki, és sokáig emlegette.

- Honnan datálódik a zeneszerzőséged?

- Tulajdonképpen egészen fiatal korom óta érdekelt a zenealkotás is. Eleinte a magam örömére foglalkoztam vele. Amióta Kecskeméten dolgozom, többször megtörtént, hogy zeneszerzőként is részt vettem a zenés darabok születésében. Szereztem zenét Réczei Tamás rendező, művészeti vezető, majd Cseke Péter igazgató felkérésére is. Az idei évadban bemutatott Aladdin című mesejátéknak is én írtam a zenéjét.

- Mi szerettél volna lenni gyerekkorodban?

Könnyűbúvár. Ez pont nem lettem, de az életem során sokat merültem alá, és bukkantam újra felszínre.

- Korán elköteleződtél a zenei pálya mellett. Hogy jött az egyik hivatásod a másikból?

- Öt-hat évesen már jártam balettiskolába, tanultam zongorázni, később fagottozni. Az éneklés az iskola mellett, majd később és végigkísérte az életemet. A kórusokkal való foglakozás lett a szakmám, ami önmagában is vezényléssel jár. Aztán többször kaptam feladatul, hogy hangszeres zenét is dirigáljak. Ez az út vezetett Kecskemétre, ahol a színháznak lettem a karmestere.

- Korábban voltál a Nemzeti Énekkar szólamvezetője, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekese, az Operaház karnagya, a Honvéd Férfikar művészeti vezetője. 2010-től a Budapesti Operettszínház karigazgatójaként tevékenykedtél. Ez utóbbit még műveled?

- Nem, 2018-ban elköszöntem az Operettszínháztól. Az év augusztusa óta a kecskeméti Katona József Színház főállású karmestere vagyok. Idéntől pedig, immár a nemzetivé minősített kecskeméti színházé.

Popovics Zsuzsanna

Galéria (8 kép)

Összes kép letöltése