A fákkal visszahódított Alföld – A homokhátsági erdők különös származástörténete
Magyarország egyik leggyengébb termőhelyi adottságú vidéke, az Alföld közepén húzódó Homokhátság ma már sokak számára erdőkkel, mozaikos tájjal és gazdag élővilággal azonosul - de ez nem mindig volt így. A KEFAG Zrt. arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy ezek az erdők nem maguktól születtek: a Duna-Tisza közi homokhátság valaha sivár, futóhomokos, sivatagosodásra hajlamos táj volt, amelyet ember és természet közös küzdelme formált újjá. Erdőit egészségügyi válság, ökológiai katasztrófa és stratégiai szükség hozta létre - így vált az Alföldnek ez a része mára Magyarország egyik fontos biológiai klímavédelmi övezetévé.
Az ős-Duna öröksége - 10 000 négyzetkilométernyi kihívás
A Duna-Tisza közén elterülő Homokhátság közel 10 000 km² nagyságú, tehát hazánk több mint tizedét fedi le. Geológiai szempontból az ős-Duna által lerakott hatalmas hordalékkúpon alakult ki, de arculatát nemcsak a természet, hanem az emberi beavatkozás is formálta. A különböző homoktalajok gyenge humusztartalommal és vízmegtartó képességgel rendelkeznek, könnyen mozdulnak, szél és víz által pusztíthatók. Ennek következtében jöttek létre a homokbuckák és buckavonulatok, amelyek a térség domináns tájelemeivé váltak, akár több tíz méterrel is kiemelkedve a Duna és Tisza szintje fölé.
Amikor a homok ellepett falvakat - és a tudósok sivatagról írtak
A táj eredetileg mocsarakkal, ligetekkel, erdőkkel volt tagolt, ám a tatárjárás után, különösen a török uralom idején és azt követően bekövetkező erdőírtások, vízrendezés nélküli mocsárlecsapolások, valamint a kontrollálatlan legeltetés a táj fokozatos elsivatagosodásához vezettek. A futóhomok terjedése valódi katasztrófákat okozott: a 18. század végén a Csepeli-Duna-ág hajózhatósága néhány hét alatt megszűnt, míg a Homokhátság településein egyes tanyák és utcák homok alá kerültek. A kor írói szerint a táj képe már-már arab sivatagokat idézett.
Nem erdészek, hanem orvosok - a fásítás első indítványozói
A homokfásítás gondolata nem az erdészet vagy mezőgazdaság oldaláról indult - hanem az orvostudományéból. A szálló por, a kiszáradt táj és az egészségtelen mikroklíma súlyos egészségügyi következményekkel járt: tömeges tüdőbetegségek jelentkeztek, köztük a TBC, amelyet „Morbus Hungaricus" néven is emlegettek. Az első telepítések célja tehát nemcsak a homok megkötése, hanem az életfeltételek javítása volt - a fák szó szerint gyógyító szerepet kaptak a tájban.
Az ország fában szűkölködött - és ez hozta el a fordulatot
Az áttörés azonban nem a környezetvédelem, hanem a stratégiai erdőgazdálkodás igénye miatt következett be. A trianoni békeszerződés után Magyarország jelentős erdőterületeket veszített, így fahiánnyal küzdött. 1923-ban megszületett az Alföldfásítási törvény, amely Kaán Károly nevéhez köthető, és létrejött a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium Alföldi Erdőtelepítési Kirendeltsége is Kecskeméten. Bár a gazdasági világválság és a második világháború ismét hátráltatta a folyamatot, az államosítást követően végre elindulhatott egy technológiailag is megalapozott, szisztematikus homokfásítási program.
A kopárból kultúrtáj - ahol ma újra élet van
A korábbi kísérleti eredményekre, helyi viszonyokra szabott fafajokra és modern technológiákra építve az 1950-es évektől kezdve olyan élőhelymozaikokat sikerült létrehozni, ahol a korábban terméketlen, sívó homok életképes ökoszisztémává alakult át. Erdők, rétek, mezők és vizes élőhelyek váltják egymást - olyan tájszerkezet jött létre, amely természetes úton aligha keletkezhetett volna újra. A KEFAG Zrt. által kezelt erdők klímaszabályozó szerepe lehetővé tette, hogy a térség újra élhető legyen - nemcsak a természet, hanem az ember számára is.
A klímaváltozás visszaveszi, amit egyszer már legyőztünk?
Napjainkban a klímaváltozás hatásai éppen itt, a Homokhátságon érzékelhetők legélesebben. A szárazodás, a növekvő hőség és az időjárási szélsőségek ismét veszélybe sodorják a térség ökoszisztémáit. Ezért is különösen fontos felismerni: az erdők nem csupán a múlt hibáira adott válaszok voltak, hanem a jövő esélyei is. Komplex szerkezetüknél fogva az erdők jelentik az egyik legerősebb eszközt a klímaváltozás hatásainak mérséklésére. A Homokhátság története éppen arra tanít, hogy az erdő megszűnése egyben az utolsó védelmi vonal felszámolását is jelenti.
A KEFAG folytatja - felelősen, előre tekintve
A KEFAG Zrt. az elmúlt évtizedekben a homokfásítási örökséget tudományos háttérmunkával megalapozott szakmai munkával gondozza tovább. A következő hetekben újabb sajtóközleményben számolunk be arról, hogyan alkalmazkodunk a klímaváltozás kihívásaihoz, és milyen módszerekkel dolgozunk az erdők megőrzéséért. Hiszünk benne, hogy a homokhátsági erdők a 21. században is kulcsszerepet játszanak Magyarország 2 millió hektárnyi biológiai klímavédelmi infrastruktúrájának részeként - és jövőnk egyik legfontosabb zálogai.
