Árus portrék a piacról: Dobos Attiláné Györgyi

- Az iskola elvégzése után, bátyám javaslatára nyitottunk egy kis virágboltot a Ceglédi úton. Később, ahol ma is lakunk, 1200 négyzetméternyi területen kezdtünk bele saját virágtermesztésbe. Előtte a bátyám foglalkozott ezen a földterületen fóliás gerbera termesztésével. Mivel azonban a fóliasátrak fűtése tetemes összegbe került, hátat fordított a szakmának; azóta sem foglalkozik virágokkal. Példájából okulva, nyilván előttünk sem volt kérdéses, hogy olyan fajtákat fogunk termeszteni, melyek nem igényelnek télen fűtést. Ezért mi a mai napig csak rózsával, tulipánnal, kardvirággal, jácinttal, achilleával foglalkozunk. A rózsa tőről van ültetve, át is telel. A hagymásokat pedig csak részben szedjük fel a földből. Az apró méretűeket hagyjuk lent, hogy erősödjenek, ezek általában egy évig sem hoznak virágot.

- Ma már csak itt a piacon árulunk, az otthoni üzletünket megszüntettük. Ültetett virágaink tavasztól nyár végéig bőven adnak elfoglaltságot. A kertünkben hárman tevékenykedünk, a férjemmel és a lányommal együtt. Agrármérnök lányom más irányú tevékenységi körben helyezkedett el, így csak hétvégeken tud nekünk segíteni. Vagy délutánonként, amikor nincs más elfoglaltsága. Külön praktikánk a virágtermesztéssel kapcsolatosan nincs. Csak úgy gondozzuk őket, mint sokan mások. Amit mégis kiemelnék: ha szeretjük őket, meghálálják és szépek lesznek, a lelküket kell elsősorban táplálni.

- Nekem személy szerint a kedvenc virágom a rózsa. Számomra a szeretetet jelképezi. De kedves a tavasz hírnöke, a tulipán és a jácint is. Igyekszünk színesíteni a standunkat: nem csak szebbnél szebb virágokkal, hanem idényjellegű dekorációkkal is.

- Hogy miért választottam ezt a szakmát? Mióta az eszemet tudom, kötődök a virágokhoz. Lelket melengető követni a fejlődésüket, ahogy miután elültettem őket, mint a gyermekek felcseperednek. Vagy mikor összeállítok egy kedves kis csokrot egy kedves vevőnek, aki elégedetten, mosolyogva veszi át a virágokat. A páromat is megérintette a virágok varázsa, mert annak ellenére, hogy nem ez a szakterülete, szívvel-lélekkel gondoskodik róluk. Mostanra ez a hivatás lett az életünk...

Puskás Tünde