A színház színe és visszája – Szilveszteri (elő)bemutató Szente Vajk rendezésében

- Ha azt hallod, hogy színház elölről és hátulról, milyen saját élmények jutnak eszedbe?

- Viharos előadásról van szó, s az első, ami az eszembe jut, hogy az elmúlt években volt alkalmam több olyan színdarabot rendezni, amelyek jóval az „átlagsebesség" fölött pörögtek. Első rendezésem, az 1×3 néha 4 avagy egyszerháromnéhanégy előadásának a közelmúltban tartottuk 100. előadását a Madách Színházban, ahol kisorsoltunk nézőket, akik „hátulról" nézhették végig a 100. előadást. Érdekes volt látni, ahogy rácsodálkoztak a kulisszák mögötti világra, főként, mert tudtam, hogy hamarosan elkezdek próbálni Kecskeméten egy olyan színdarabot, amely éppen arról szól, milyen a színház a kulisszák mögött. Az első felvonásban egy főpróbába csöppenünk, majd a második részben megnézhetjük ugyanezt a produkciót - hátulról. De közben eltelt egy hónap, a színészek közötti viszonyok már annyira összekuszálódtak, hogy a magánéleti zűrök rányomják bélyegüket a munkájukra, s végül eljutunk odáig, hogy összeomlani látszik a rendszer.

- Miért Michale Frayn darabjára esett a választásotok?

- Szilveszteri bemutatóról van szó, tehát olyan darabot kellett választani, amivel vidáman telhet az esztendő utolsó estéje. Ugyanakkor Cseke Péterben és bennem erős szándék volt arra, hogy a műfajon belül izgalmas, a színészek és a rendező számára is kihívást jelentő darabot találjunk. Bohózatot színpadra vinni nagyon nehéz: pontosság kell hozzá, matematika, sőt geometria. Michael Frayn komédiája annyival különlegesebb, hogy egyszerre két helyszínen folynak az események: a színdarabbeli színpadon és a kulisszák mögött. Örülök, hogy szakmailag ilyen magasra tettük a lécet, s bevállaltuk, hogy a műfaj egyik legnívósabb darabját mutassuk be Szilveszter este Kecskeméten.

- Színház a színházban - milyen társulattal ismerkedünk meg?

- Ez a darab azért nagyon jó, mert ügyesen vázol olyan színész karaktereket, akik a színházi világban ma is jelen vannak. Látjuk azokat, akik között a felszínen végtelen nagy a barátság, de ha egy kicsit a felszín mögé nézünk, ott már nem ezt látjuk. Megjelenik a fiatal, ambiciózus színész, aki mindent akar: nagy szerepeket, nőket. Megjelenik a megbízható figura, aki mindig észnél van, aki képes áthidalni a problémákat, amelyek előadás közben adódhatnak. S mivel komédiáról van szó, adódnak is szép számmal.

- Te hol kerültél többször váratlan helyzetbe: a színpadon vagy a kulisszák mögött?

- A mi szakmánk pont arról szól, hogy ne történhessenek váratlan események. Professzionális színházban professzionális színészekkel próbálunk, a lehető legaprólékosabban. A Mary Poppins 300. előadásánál tartunk, és soha nem történt semmi váratlan. A Függöny fel! szereplői is profi társulat tagjai, azonban róluk kiderül, hogy mégsem űzik a szakmájukat professzionális szinten, hiszen az adott helyzetben képtelenek áthidalni a nehézségeket. Amiről persze a szerző maga is gondoskodik, hiszen mindent sűrítve és elrajzolva mutat be. A mai magyar színházi viszonyok között ez nem történhet meg: a színészek esetleges magánéleti válsága nem szűrődhet át az előadásba. A cikk szempontjából nyilván jó lenne, ha sztoriznék, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy előfordulnak ilyenek.

- Színházból a tv-stúdióba rohansz, Pestről Kecskemétre, majd vissza, írsz, fordítasz. Hogyan tudsz ennyi mindenre koncentrálni? Mi a stratégiád?

- A stratégia a sokféleség. A színház tölti ki a legtöbb időmet, de a többit is nagyon fontosnak tartom. A sokféleség motivál, mindenből igyekszem kihozni a maximumot, s ez végtelenül izgalmassá tesz minden feladatot.

Rákász Judit