Mozart: Zongoraversenyek 20 & 25 – Denk

Vissza a címlapra
Mozart: Zongoraversenyek 20 & 25 – Denk

A Nonesuch /Warner Classics legújabb megjelenésén Jeremy Denk a Saint Paul Chamber Orchestra élén játssza Wolfgang Amadeus Mozart két közkedvelt zongoraversenyét: a K. 503 No. 25 C-dúrt, és a K. 466 No. 20 d-mollt - valamint szóló kísérődarabként a K.511 a-moll rondót.

Általánosságban még a komolyzene iránt rendesen érdeklődők sem tudnak túl sokat az Európán kívüli zenei életről - és gondolom ez visszafelé is így lehet. Egy-két világsztárt ugyan ismerünk, és hallunk vagy olvasunk az emelkedő csillagokról; de az még az Egyesült Államok tekintetében sem találkozunk oly gyakran az ottani művészek és zenekarok produkcióival. Európa legszélén meg végképpen.

Ezért is különösen lehet figyelemre méltó, hogy most egy vezető amerikai zongorista és egy kimagasló amerikai kamarazenekar együttes produkciójának felvétele jutott el hozzánk a világterjesztés révén.

Az ötvenöt esztendős Észak-Karolinai Jeremy Denk számos díjjal elismert zongorista: a MacArthur "Genius" Fellowship, az Avery Fisher Prize és a Musical America's Instrumentalist of the Year kitüntetettje és az American Academy of Arts and Sciences tagja. Sokoldalú művész, aki klasszikus és kortárs művekből sok lemezt készít, és sokat is koncertezik a legnevesebb együttesekkel és karmesterekkel; ennek révén Európa kiemelt kulturális helyszínein is rendszeresen megfordult már.

Csakúgy, mint az 1959-es alapítású Saint Paul Chamber Orchestra, mely a világ vezető művészeivel dolgozott és dolgozik együtt az évi körülbelül százharminc fellépésén. Ezen a koncertfelvételen maga a szólista: Jeremy Denk vezényli a Saint Paul Chamber Orchestra-t Mozart két kései zongoraversenyében.

Az intelligens szólista és a kiváló zenekar hallhatóan remekül megérti egymást: együttműködésük a korhű praxist időző jó tempójú, dinamikus, egészen kiváló felvételt eredményezett. Jeremy Denk zenekarvezetése a zongora mögül is biztos és markáns; a Saint Paul Chamber Orchestra lendületes, plasztikus és élesen kontrasztos játéka mindvégig színes és rugalmasan illeszkedik a szólista elképzeléseihez.

Jeremy Denk szólói pedig könnyed kezű virtuozitással kényeztetik és kápráztatják el a hallgatót. Díszítései és kadenciái szellemesek, játéka mindvégig ötlettel teli, érzékeny és világos; megfejtései természetességgel illeszkednek a két zongoraversenyhez. Csak árad belőle a zene, és tele van kifejezőerővel; nagyon élvezetes előadásokat produkál mind a zenekarral a versenyekben - mind pedig szólóban, a rondóban.

A CD, mint az amerikai felvételek általában, egészen pazar akusztikai élményt nyújt: ha nem hagyják rajta a végét záró tapsot, azt sem tudnánk, hogy ez egy koncertfelvétel - szerencsére annyira nincsenek közönségzajok se más zavaró tényező; bár a közel mikrofonozás miatt olyan billentyűzajok is hallatszanak, melyekkel lemezen nem szoktunk találkozni. De az biztos, hogy ezt az emlékezetes lemezt hallgatva valóban úgy érezhetjük, mintha ott ülnénk az első sorban a koncerten.

Komlós József JR