Messa per Rossini - Chailly

Vissza a címlapra
Messa per Rossini - Chailly

A karácsony előtti hanglemezpiac kiemelkedő eseménye - sőt talán igazi szenzációja - a Decca új megjelenése, mely a Verdi kezdeményezésére, Rossini emlékére tizenhárom akkori olasz zeneszerző által megírt gyászmisét tartalmazza teljes eredeti formájában.

Éppen egy hónapja: november 13-án volt 150 éve annak, hogy elhunyt az olasz opera egyik legnagyobb személyisége: Gioachino Rossini. Ismeretes, hogy a gyászhírre Giuseppe Verde felhívást tett közzé korának zeneszerzőihez címezve, hogy írjanak közösen egy emlékező gyászmisét Rossini emlékére, melyet halálának első évfordulóján szándékoztak bemutatni - és maga Verdi a Libera me tételt gyorsan meg is komponálta.

Csak hogy most jön a csavar, mert a közvélekedés úgy tudja, hogy Verdi 1868. november 17-én közzétett felhívását nem követte érdemi siker, és tulajdonképpen ennek a fiaskónak köszönhetően született meg hat évvel később Verdi híres Messa da Requiemje Manzoni emlékére. Csak hogy ez nem fedi a valóságot - mert volt ugyan zavar az emlékmise körül a szervezés tekintetében, de az végül mégis megvalósult. A kikötés fő szempontja volt, hogy méltó darab szülessen: vagyis hogy valóban a kor kiemelkedő zeneszerzőinek közreműködésével készüljön el, ezért az amatőröket kizárták a kiírásból. További probléma volt az ifjú olasz zeneszerző generáció - Boitóék - ellenszenve az idősebbek -Verdiék - iránt; aztán hogy akadt olyan, akit felkértek, de nem tudta - vagy nem akarta - vállalni, mások meg késlekedtek éppen készülő produkcióik miatt.

A hiúság és közömbösség generálta megoldatlan viták és a késlekedés ellenére - és a közhiedelem máig fennálló vélekedésétől eltérően - az 1860-as évek legvégének tizenhárom legjelentősebbnek tartott olasz komponistája mégis elkészült a Rossini emlékére komponált gyászmisével, mégpedig a következő tematika szerint:

Antonio Buzzolla (1815-1871): Requiem, Kyrie - Antonio Bazzini (1818-1897): Dies irae - Carlo Pedrotti (1817-1893): Tuba mirum - Antonio Cagnoni (1828-1896): Quid sum miser - Federico Ricci (1809-1877): Recordare - Alessandro Nini (1805-1880): Ingemisco - Raimondo Boucheron (1800-1876): Confutatis - Carlo Coccia (1782-1873): Lacrimosa, Amen - Gaetano Gaspari (1808-1881): Domine Jesu, Hostias - Pietro Platania (1828-1907): Sanctus, Hosanna, Benedictus, Hosanna - Lauro Rossi (1810-1885): Agnus Dei - Teodulo Mabellini (1817-1897): Lux aeterna - Giuseppe Verdi (1813-1901): Libera me, Dies irae, Requiem, Libera me.

Amint azt látni lehet, a felhívásban főképpen a Verdi nemzedékéhez tartozó: ötvenes-hatvanas években járó olasz komponisták vettek részt. Lényegében az akkori olasz zenei élet krémjét látjuk viszont: tizenhármójuk közül tizenketten operaszerzők, sokan egyben elismert teoretikusok vagy szakírók, neves előadóművészek, konzervatóriumi tanárok vagy egyenesen igazgatók is egyben. A Rossini emlékére komponált közös művük az akkori itáliai zene és ízlés remek tükre, sőt emlékműve egyben.

A tizenhárom olasz zeneszerző által, Rossini emlékére írt közös gyászmise teljes kéziratát száz évvel később - 1970-ben találta meg az amerikai zenetörténész és kutató: Charles Rosen, majd 1988-ban együttesével Helmut Rilling be is mutatta azt. Ezt követően az Egyesült Államokban, majd Európa több országában is megtartották a korábban elveszettnek hitt Messa per Rossini premierjét, felvételek is készültek - de az igazi világpremierre Rossini halála után 150 évvel, talán mégis csak most kerül sor a Decca világcég két CD-s albumának köszönhetően.

A kisstílű személyes viták miatt zátonyra futott kezdeményezésből megszületett, később pedig elfeledett mű: a Messa per Rossini ugyanis most hanglemezeken újra megszólalt, mégpedig Rossini és Verdi - és általában az olasz operai hagyomány legelhivatottabb letéteményese: a Milanói Scala Zenekarának előadásában. A Riccardo Chailly által vezényelt világhírű együtteshez a monumentális produkcióban a Carlo Felice Színház Énekkara mellett az uruguayi szoprán: María José Siri mellett négy olasz: a mezzo Veronica Simeoni, a tenor Giorgio Berrugi, a bariton Simone Piazzola, és a basszus Riccardo Zanellato csatlakozott.

Maestro Chailly mindig is nyitott volt a zenei felfedezések irányában - és ezúttal is egy igazi nagy felfedezéssel ajándékozta meg a zeneszerető közönséget. A százpercnyi Messa per Rossini valójában kvázi operai nagyjelentek egész sorából fűződik fel, hiszen nyilván mind a tizenhárom komponista a legjobb oldalát igyekezett bemutatni. Ezért nekünk, az utókornak különösen érdekes szembesülni az olasz romantika akkori hangjaival, és végre végighallgatni egy zenetörténeti legendát. Ráadásul elsőrangú előadásban!

Komlós József JR