In Beetween - Sophie Pacini

Vissza a címlapra
In Beetween - Sophie Pacini

A német-olasz zongorista hölgy kiváló képességeire már felfigyelhettünk korábbi Warner lemezén; új, izgalmas albumán pedig - melyet Schumann és Mendelssohn zenéjének szentel - úgy szórakoztat, hogy tovább építi nemzetközi presztízsét.

Sophie Pacini még csak huszonhetedik évében jár - de a 2002 óta begyűjtött kilenc nemzetközi zenei díjjal a háta mögött máris kezdik úgy emlegetni, mint a klasszikus - és még inkább a romantikus repertoár egyik figyelemre méltó új előadóját. 2007 óta felívelő karrierjének kiemelkedő állomása volt, hogy Martha Argerich 2010-ben felfigyelt rá, barátságába fogadta és meghívta Luganóba. Két korábbi CD után aztán a Warner világcéghez szerződött, ahol két éve kiadott bemutatkozását most egy újabb figyelemre méltó lemeze követi.

A Robert Schumann és Felix Mendelssohn személyes kapcsolataira épülő új album érdekes kérdéseket vet fel és szemléltet is egyben: ezek pedig a házastársak, valamint a testvérek kapcsolata - na és persze az érintőleges ismeretség a két nagy romantikus zeneszerző között. Erre utal a lemez címe, és nyilván a Schumann életét ismerve kicsit morbidnak ható borító is - hiszen mint tudott: Schumann egyik öngyilkossági kísérlete során egy hídról leugorva próbálta vízbe fojtani magát. Visszatérve a lényeghez: az izgalmas műsorszövés központi gondolata a kapcsolatokat próbálja bemutatni a két szerző: Schumann es Mendelssohn; Robert Schumann és felesége Clara Wick vagyis Clara Schumann; valamint Felix Mendelssohn és nővére: Fanny Mendelssohn - férjezett nevén: Fanny Hensel között.

Sophie Pacini témaválasztása már önmagában figyelmet érdemel, hiszen Robert Schumann: 8 Fantasiestucke című sorozata és a Toccata mellé felvette Clara Schumann: c-moll scherzóját is; Felix Mendelssohntól pedig a Variations serieuses és a Rondo capriccioso mellé a Dalok szöveg nélkül öt darabja mellé felkerült Fanny Henseltől egy Dal zongorára. Jó ötlet volt a párosítás, bár egy kis bátorsággal akár több kompozíció is felkerülhetett volna a két hölgytől, akik komoly zeneszerzői hagyatékkal rendelkeznek a maguk jogán. A lemez nyitódarabjául pedig ott van Liszt Ferenc Clara-nak ajánlott Schumann- átirata: a Widmung is.

Igazi romantikus vállalkozás tehát ez a lemez, egyedi ízekkel és némi meglepetéssel fűszerezve. A mindent uraló, tomboló, és túlzásokra hajlamos romantika korában járunk: az 1830-40-es években - melynek kétarcúságát itt Schumann mindent megváltoztatni akaró robusztus forradalmi hevülete és vele szemben Mendelssohn klasszikus kifinomultsága jellemzi.

Sophie Pacini mindkét habitust a magáénak érzi - és szépen prezentálja. Technikai felkészültségét kidomborítja a rendkívül nehéz, virtuóz darabokban (a Toccatát pl. Schumann úgy írta, hogy szerette volna a zongorairodalom legnehezebb darabját megkomponálni) - az értelmezés finomságait pedig a visszafogottabb, érzelmes darabokban csillogtatja meg.

Komlós József JR