Hogyan zajlik egy csoportterápiás foglalkozás?

Vissza a címlapra
Hogyan zajlik egy csoportterápiás foglalkozás?

Csoportterápiás foglalkozásokat ha máshol nem, a filmekben már biztosan mindenki látott. Tipikus jelenet, amikor a résztvevők körben ülnek, és egy terapeuta vezetésével mindenki elmeséli a többieknek a saját történetét, és hogy miért jött el a csoportba.

A valóságban viszont a kép sokkal árnyaltabb, egy ilyen beszélgetés során a páciensek számos eddig nem ismert dologra döbbenhetnek rá saját magukkal és az életükkel kapcsolatban, ez pedig kulcsfontosságú ahhoz, hogy kezdetét vehesse a gyógyulás.

Támogató közösség

A csoportterápia számos betegség és függőség gyógyításában játszik fontos szerepet, például a Swan Lake Központ depressziót kezelő programjában is kiemelt szerepet kapott. De nézzük meg, hogy is működik egy ilyen csoport?

Ami nagyon fontos, hogy a résztvevők nem beszélik ki egymást, nem ítélkeznek, bíráskodnak, és nem bántják meg a másikat. Ez viszont korántsem egyenlő azzal, hogy ne fogalmaznának meg kritikát, ha szükséges.

A terápia célja, hogy a páciensek képesek legyenek beszélni a bennük zajló érzelmekről, hogy kimondják azokat a gondolataikat, amiket eddig elhallgattak, ezért belülről őrölték őket. Itt viszont nincsenek tabutémák: bárki elmondhatja, ha például zavarja, amiért az egyik pácienstársa folyton elkésik a foglalkozásokról, vagy pedig egy korábban felmerült téma még mindig foglalkoztatja.

Ezeknek az érzelmeknek, gondolatoknak az alapos vizsgálata pedig segít kideríteni, hogy honnan erednek az egyes helyzetekre adott automatikus reakcióink.

Az ismétlődő viselkedésminták

A csoportterápia rávilágít arra, hogy egy-egy helyzetre többféleképpen is lehet reagálni, a többség viszont mégis mindig automatikusan ugyanúgy viszonyul az eseményekhez, hisz megvannak a jól begyakorolt sémái.

Például vegyük azt az esetet, hogy megbeszélünk egy találkozót egy barátunkkal, de ő elkésik. Mi az első reakciónk? Dühösek leszünk, mert tiszteletlenségnek vesszük? Vagy higgadtan letudjuk a helyzetet annyival, hogy "nem szándékosan késik, biztosan csak dugóba került, vagy elhúzódtak az egyéb elintéznivalói"?

Láthatjuk, hogy a szituáció maga ugyanaz, de a rá adott reakció mégis merőben más. Ha rendre az előbbi, tehát a düh lesz az automatikus válasz, az eredhet például abból, hogy valaha, valakitől nem kaptunk tiszteletet, ezzel pedig mélyen megbántott minket.

A csoportterápiás foglalkozásokon azonban a társaink tükröt tartanak elénk, így rájöhetünk, melyek azok az berögzült szokásaink, melyek károsan hatnak ránk, és változtatnunk kell rajtuk. Megérthetjük, hogy honnan ered a szorongás, a düh, a depresszió.

Hibázni szabad!

A csoport támogató ereje abban rejlik, hogy itt nem nézünk ferde szemmel arra, aki hibázik. Nincs kitaszítás, kiközösítés, bosszúállás, ami a mindennapi életre sajnos sokszor jellemző. A közösség rávilágít, ha a viselkedésünk nem volt megfelelő, ugyanakkor ettől még ugyanúgy a csoportba tartozunk.

A társaink megértenek, elfogadnak, meghallgatnak, akkor is, ha hibázunk. Ez a biztonságot nyújtó közeg pedig segít a felépülésben.