Bach: Hegedű-zongora szonáták – Capucon, Fray

Vissza a címlapra
Bach: Hegedű-zongora szonáták – Capucon, Fray

Két francia sztárzenész: két kiváló szólista állt össze egy projekt erejéig, hogy Bach hegedőre és billentyűsre írott hat szonátája közül feljátsszon négyet - ezt haljuk most az Erato/Warner új megjelenésén.

Johann Sebastian Bach kamarazene hagyatékának kiemelkedő darabjai a hat hegedűre es csembalóra komponált szonáta. Köthenben keletkeztek, a szerző legjobb éveiben. mikor Leopold herceg udvarában megbecsülésben, barátságban és jó életkörülmények között élt családjával.

Bach kötheni évei alatt kevés orgonakompozíciót és kevés vokális művet írt - viszont kiváló zenészek és kiváló zenekar állt a rendelkezésére - hogy kibontakoztassa hangszeres alkotói géniuszát. Talán ezeket a szonátákat is udvari szórakoztatás alkalmából - de az is meglehet, hogy bensőséges kamarazenélés céljából írta; sőt talán azokat az udvari koncertmesterrel, a kiváló hegedűssel: Joseph Spiess-szel maga is játszotta.

Bach korának egyik legnagyobb billentyűse volt, és mellette egészen kiváló hegedűs is: így aztán nem véletlen, hogy a korban megszokottaktól eltérően teljesen egyenrangú a két szólam - sőt Carl Philipp Emmanuel Bach szerint a billentyűs szólam néhol szinte lejátszhatatlanul nehéz.

Ugyancsak Johann Sebastian Bach kiemelkedő képességű fia emlékezett úgy vissza az életrajzíró Forkelnek, hogy apja hat hegedű-csembaló szonátája az alkotó szándéka szerint szerves egységet képez, úgy kell egymásutánban előadni. Ezen a lemezen csak négy került felvételre a hatból - a harmadiktól a hatodikig - valószínűleg abból a megfontolásból, hogy ennyi fért el egy CD-n.

Ezzel együtt joggal kelt kiemelt figyelmet és felfokozott érdeklődést ez az új megjelenés, hiszen két olyan zenészegyéniség rögzítette azt, mint a sztárhegedűs Renaud Capucon és a sztárzongorista David Fray. Hangszerűknek kiemelkedő előadói ők, habár viszonyuk Bachoz eltérő. David Fray-t végigkísérte egész pályáján, bevallottan rajongja és tapasztaltuk, hogy jól is érti Bachot, kiváló Bach-lemezekkel tette le a névjegyét - társa, Renaud Capucon viszont úgy láttam a diszkgráfiájában, hogy most fordult először a türingiai mester felé.

Persze ennek csak azért néztem utána, mert Renaud Capucon játékát bármennyire is kedvelem, eddig kimondottan romantikus vénájú előadóként ismertem meg - és ez a lemez csak tovább erősített ebben a meggyőződésemben. Fray szinte szárnyal, felrepül az egekbe, ahogy játszik; társa viszont közben a földön marad, és inkább csak a lassú részekben bűvöl el érzékenységével. Nehogy azt gondolja persze bárki, hogy ne lenne jó ez a lemez: egészen elsőrangú, magas színvonalú közös játékot hallunk, és a zongorás romantikus stílusú előadói megközelítésbe ez is belefér - de akkor is azt mondom, hogy Renaud Capucon habitusához, előadói stílusához kevésbé érzem közel kedvenc zeneszerzőmet: Johann Sebastian Bachot.

Komlós József JR