VASTAPS PRODUKCIÓ - Miért nem marad reggelire?

Vissza a címlapra
VASTAPS PRODUKCIÓ - Miért nem marad reggelire?

A generációk közötti szakadékok aktuális társadalmi problémájára is felhívja a figyelmet a Vastaps Produkció legújabb előadása, amit Sárosi Gábor rendez. A Miért nem marad reggelire? című romantikus vígjáték többlettartalmának érdemi színpadra állítása kihívás volt a rendezőnek és a szereplőknek egyaránt. A darab részleteiről Sárosi Gábort és Bene-Kovács Márta főszereplőt kérdeztük.

Hogyan választottátok ezt a művet?

Gábor: Gergely Tamás, a társulat igazgatója több drámára is javaslatot tett nekem és végül a Miért nem marad reggelire? című darabra esett a választásom. Általában olyan előadásokat keresünk, amiket Magyarországon még viszonylag keveset játszottak a kőszínházak. A szövegkönyv első olvasatra megfogott, ugyanis különös aktualiását érzem a témának - nem csak országosan - hanem helyileg is. Tapasztalható ugyanis egy markáns értékrendbeli és információszerzési generációs szakadék az idősek és a fiatalok között. Ezt a két oldalt szembesíti egymással és a saját hibáival, tévedéseivel, előítéleteivel a darab. Rendezőként fontos volt számomra megfogni ezt az üzenetet és úgy kibontani a játék során, hogy az végül egy érzékenyítési folyamatot, párbeszédet vagy akár érdemi vitát indíthasson el az érintett, ábrázolt felek között.

"Tapasztalható ugyanis egy markáns értékrendbeli és információszerzési generációs szakadék az idősek és a fiatalok között. Ezt a két oldalt szembesíti egymással és a saját hibáival, tévedéseivel, előítéleteivel a darab."

Mi a konkrét történeti szál?

Gábor: Maga a dráma egy idősödő férfi és egy fiatal nő lassan kibontakozó szerelméről szól, és elsősorban fiatal felnőtt kortól adaptálható egészen a nyugdíjasig. Bár az eredeti mű a '70-es évek Angliájában játszódik, amikor a hippi mozgalom még javában tombol, az én koncepcióm szerint a darab kortalan. Meghagytuk az angol neveket és kifejezéseket, de a díszletet, a jelmezeket és a játékmódot is magyarosítottuk egy kicsit. Így a történet játszódhatna akár egy kecskeméti panellakásban is, ahol nyitóképként egy nyugdíjazás előtt álló, idősödő férfi magányos mindennapjaiba pillantunk be. Felette egy fiatal hippikből álló társaság lakik és egy este veszekedés zajai szűrődnek át hozzá, majd nem sokkal később megjelenik a férfinél egy lány. A hivatlan vendég ráadásul egy kilencedik hónapban lévő kismama. Ebben az alapszituációban találkozik a két generáció egymással és kezdetét veszi egy konfliktusokkal teli ismerkedési folyamat. Első körben mindketten inkább szabadulnának a másiktól. A férfi azt szeretné, hogy a lány minél hamarabb elhagyja a lakást, a lány pedig egy kis pénzt kér, amivel az utcán boldogulni tud. A cselekmény kibontakozásával párhuzamosan azonban szépen lassan közeledni kezd egymáshoz a két figura. Elkezd benőni a lány feje lágya, míg az idősödő, merev pasi egyre nyitottabbá, rugalmasabbá válik. A darab fordulópontja, amikor beindul a szülés és világra jön a kisbaba. A valódi apukával nincs kapcsolata a lánynak, a férfinek pedig nem született gyereke a korábbi házasságából és ez már-már sorsszerűen magában rejti, hogy összeillenek és kiegészítik egymást.

Mesélj kicsit a szereplőktől...

A darab karakterei alapján lett kiválasztva a főszerepre Bene-Kovács Márti és Gergely Tamás, illetve harmadik félként egy végzős színjátszóm, Csontos Tamás jelenik meg még a színpadon. Harmadik rendezésem ez már a Vastaps Produkciónál és igazán jóleső érzés látni azt a nagyfokú, folyamatos fejlődést, amit a tanoda és az igazi előadások hatására az amatőr felnőtt színészek elértek. Működik a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert, hiszen minél többet játszik egy színész a színpadon és minél többet instruálják, annál tudatosabban fog dolgozni. A próbák, a hosszú koncentráció, a szövegtanulás - ezek mind olyan tanulási folyamatok, amik egyre szebbé és tisztábbá teszik a színészi játékot. Rendezőként pedig izgalmas kihívás számomra, hogy színházi eszközökkel fogalmazhatunk meg nagyon is létező társadalmi problémákat és reméljük, hogy minél több olyan helyre eljut az üzenet, ahol ez a típusú érzékenyítés fontos lehet.

Hogyan fogadtad a felkérést Louise szerepére?

Bene-Kovács Márti: Ez a negyedik és egyben a legnagyobb szerep, amit a Vastap Produkció keretein belül megformálhatok. Már első olvasatra megtetszett a darab humora, ráadásul akkor még friss kismamaként nagyon tudtam azonosulni Louise karakterével, ugyanis pár héttel az után, hogy elvállaltam a felkérést, kiderült, hogy én is várandós vagyok. Személyes élményemmé vált tehát az érzés, hogy anyaként is szeretnék helytállni, de a korábbi életem és önmagam sem szeretném teljesen feladni. Ugyanakkor teljesen ellentétes életutunk és személyiségjegyeink vannak. Bár én is szókimondó vagyok, de nem ennyire szertelen és szabadszájú és szerencsére velem sokkal kegyesebb volt a sors.

Mi volt számodra a legnagyobb kihívás?

Bene-Kovács Márti: A legnehezebb az volt, hogy rettenetes szélsőségeket kell megjeleníteni Louise karakterében. Ő nagyon vidám, rettenetesen szomorú, elképesztő dühös, vagy éppen sértődött, így a darab során sokféle érzelmi szélsőséget kell a lehető legőszintébben megmutatnom. Louise egy várandós fiatal lány, aki annak ellenére, hogy napokon belül anya lesz, még keresi a világban a helyét, nem igazán tudja, hogy merre tart és mit akar. Aztán szép lassan, a darab cselekménye mentén kirajzolódik, hogy mint minden embernek, neki is szeretetre és törődésre van a legnagyobb szüksége. A férfi karakterrel való közeledés hatására átmegy egy pozitív jellemfejlődésen és kiderül, hogy bár nagyon ellentétes figurák, mégis szükségük van egymásra ahhoz, hogy meghaladják önmagukat.

"Louise egy várandós fiatal lány, aki nem igazán tudja, hogy merre tart és mit akar. Aztán szép lassan, a darab cselekménye mentén kirajzolódik, hogy mint minden embernek neki is szeretetre és törődésre van a legnagyobb szüksége."

Milyen érzés főszereplőként színpadra állni?

A próbafolyamat során kicsit furcsa volt, hogy a legtöbbször csak ketten vagyunk a színpadon. Tamással az életben is jól kijövünk, így nyilvánvaló volt, hogy a színpadon is jól megértjük majd egymást. Gábor, a rendező pedig jó érzékkel látta meg, hogy melyek azok a pontok, ahol esetleg több instrukcióra szorulunk. Izgulós típus vagyok, de az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ez jót tesz a koncentrációmnak. Bízom benne, hogy az első pár perc belerázódás után feloldódom és visz a játék magával.

Bemutató

Időpont: 2019. november 23 (szombat) 15 óra és 19 óra

Helyszín: Kecskemét, CIRÓKA BÁBSZÍNHÁZ

Jegyek: Hírös Agóra Kulturális Központ

További előadások: 2019 dec.1 (V) 15 és 19 órakor a KELEMEN LÁSZLÓ KAMARASZÍNHÁZBAN ( jegyek: a Katona József Színház és a Kamaraszínház jegypénztáraiban )

www.vastapsprodukcio.hu

Galéria (9 kép)

Összes kép letöltése