Rossini: Amici e Rivali - Spyres és Brownlee

Vissza a címlapra
Rossini: Amici e Rivali - Spyres és Brownlee

Az érdekes és élvezetes albumon a két nagyszerű tenor: Michael Spyres és Lawrence Brownlee Rossini tenor szerepeiből válogat áriákat és kettősöket, egyben fejet hajt a szerző korának legendás tenor énekesei: Andrea Nozzari, Giovanni David - és Manuel Garcia előtt: aki pedagógusként és gyermekei (Maria Malibran, Paulibne Viardot és Manuel Patricio Rodríguez García) révén is máig élő hatású énekes iskolát teremtett.

Igen: egy újabb Rossini album - de ebben a kategóriában viszont meglehetősen különleges az Erato/Warner hanglemezkiadó új megjelenése. Mégpedig egyből több szempontból is rendhagyó és különös!

Egy részint már első ránézésre alapból felkeltheti az operarajongók figyelmét a nagyon különleges felállás: hiszen itt egyszerre máris két ismert tenor csillogtatja képességeit Michael Spyres és Lawrence Brownlee személyében. Más részint pedig hát mi tagadás: még a Rossini világában járatosabbak számára is számos ritkán hallható ária hangzik fel itt.

Lévén, hogy ez a lemez Gioachino Rossininek az 1810-es évek második felében, a nápolyi színházak számára írt operáiból szemezget: így aztán az abszolút mindenes slágerdarab: A sevillai borbély mellett duettek, tercettek, jelentek csendülnek fel a mára már ismertebb „A tó asszonya" és az „Angliai Erzsébet" mellett az „Otello" Rossini-féle feldolgozásából - valamint az „Armida" és mellette még a „Riccardo és Zoraide" című operákból is.

Nemcsak a bel canto - de még az opera seria korát is idézi e kor: mely a hisztérikus sztár-énekesek, a nagy rivalizálások, és a mára néha öncélúnak ható közönséghergelések és hangeregetések kora is volt. Volt? Igen, ezt nem a XXI. század aktuális poptrendjeiről írtam le - mert két évszázaddal ezelőtt sem voltak mentesek az akkori nagy énekesek a sztár-allűröktől, na meg a követelőzésektől - a szerzők: így Rossini felé is.

Így születtek meg azok a nyakatekert, hangtörő, vagy épp igényes nagy áriák, melyek révén mondjuk éppen az adott évek nagy tenorjai: az olasz Giovanni David (1790-1864), na és a szinte teljesen megegyező korú és kort élő Andrea Nozzari (1776-1832), és a spanyol Manuel Garcia (1775-1832) egymás mellett a színpadon is bemutathatták kivételes tehetségéküket - de még versenyezhettek is a közönség nagy örömére.

Ez úgy volt lehetséges, hogy az eltérő karakterű - könnyebb és magasabb hangfekvésű és a mélyebb, sötétebb, sőt baritonba hajló mélységekkel rendelkező - tenor énekesek énekeltek kettősöket, sőt jeleneteket: amint ezt most megidézve most Michael Spyres és Lawrence Brownlee is teszi; alkalmanként még Xabier Anduaga tenorral és Tara Erraught mezzoszopránnal is kiegészülve.

A két amerikai tenor közül az 1980-as születésű Michael Spyres hozza itt a könnyedebb, világosabb hangszínt - és a nála nyolc esztendővel idősebb afro-amerikai Lawrence Brownlee a testesebb, mélyebb karakterű tenort. Ők ketten „barátokként és vetélytársakként" nagyon érzékletesen és technikai bravúrokkal, kimagasló színvonalú alakításokkal idézik meg a Corrado Rovaris vezényelte I Virtuosi Italiani kíséretében azokat a bő kétszáz évvel ezelőtti előadásokat, melyek már az új, romantikus opera születését hozták el - a nagy tenor énekes csillagokéval együtt.

Komlós József JR