Ravel és Stravinsky zongoraművek – Rana

Vissza a címlapra
Ravel és Stravinsky zongoraművek – Rana

A fiatal - de már magas szinten jegyzett - olasz zongoraművésznő: Beatrice Rana harmadik Warner-albumára a múlt századelő virtuóz zongorairodalmából választott ki négy jól ismert - de e formájában igazából mégsem ismert művet.

Az ellentmondás abban áll, hogy bár Ravel Miroirs sorozatának egyes darabjai, vagy éppen az itt ugyancsak felcsendülő La Valse minden komolyzene-rajongó előtt jól ismert - de szólózongorás változatukban éppúgy kevesen mozognak otthonosan, mint az erre az albumra ugyancsak feljátszott Stravinsky balett-átiratok: A tűzmadár és a Petruska esetében.

A még mindig csak huszonhetedik évében járó Beatrice Rana előző lemezének kiváló szakmai fogadtatása, valamint az idei Egyesült Államok-béli bemutatkozásai - benne a Carnagie Hallban aratott nagy sikere - után csakis magasra tehette fel a lécet. Ez pedig egy ilyen lemez - ilyen művekkel.

Maurice Ravel: Miroirs - azaz Tükrök - című ötrészes sorozatát, benne: a Molylepkék, a Szomorú madarak, az Egy bárka az óceánon, az Alborada del gracioso (Az udvari bolond reggeli szerenádja) és a Harangok völgye című remekekkel 1904-5 között írta meg, eredetileg zongorára; az ismertebb és hatásosabb hangszerelést nem is ő készítette el. A raveli életműben ugyancsak hangsúlyos La Valase - A keringő - pedig már 1920-ból való a maga fájdalmas, háború utáni nosztalgiájával.

Viszont még a boldog békeidők termése Igor Stravinsky: A tűzmadár című balettje 1910-ból, és a Petruska is 1911-ből. Az itt hallható három-három tételes szvitszerű szólózongorás letét későbbi: a Petruska zenéjét maga Stravinsky, míg A tűzmadár három utolsó tételét a Busoni-tanítvány Guido Agosti írta át 1928-ban.

E lemezéről maga az előadó a következőképpen vélekedett: „A művek zenei esszenciáját kerestem, és próbáltam teremteni valamit a művek saját jogán. Szabadságot adott, hogy én magam voltam e darabok karmestere." Beatrice Rana nagyon magasra tette a lécet - és itt nem csak A tűzmadár-átirat hihetetlen technikai nehézségeire kell gondolni. Gyakorlatilag olyan művek zongorapremierjére vállalkozott, melyek szinte mindenki fülében ott vannak - s neki lecsupaszítva, de mégis egy izgalmas, másik nézőpontból kellett bemutatnia őket.

A vállalás nagyon komoly, és az is megvalósítás is. Mesteri játékot hallunk, erőteljes hangsúlyokkal, szinte férfias erővel Beatrice Ranától. Teljesítménye önmagában is lenyűgöző, de ez a tűzijáték a magas színvonalú művészi kifejező erő szolgálatában ál - az első ütemtől az utolsóig.

Komlós József JR