Rachmaninov: II. zongoraverseny – Lim, Argerich, Vedernikov

Vissza a címlapra
Rachmaninov: II. zongoraverseny – Lim, Argerich, Vedernikov

Szergej Rachmaninov közkedvelt II. zongoraversenye a nála kevésbé favorizált, de a kétzongorás szerzői átiratában még kevésbé ismert Szimfonikus táncokkal együtt került lemezre a Warner izgalmas új megjelenésén.

Rachmaninov már életében is ismert szerző volt, de zongoraművészként akkoriban sokkal nagyobb sikereket aratott. A XX. század második felében megkezdődött újrafelfedezése azonban napjainkra az egyik legkedveltebb komolyzenei szerzővé tette. Ebben nem kis szerepet játszott az is, hogy nagy ívű romantikus témáit előszeretettel használták fel filmekhez zenének - ide értve a négy közül legnépszerűbb II., c-moll zongoraversenyt is.

De Rachmaninov nagy sikerének kulcsa a mában leginkább nyilván az a későromantikus hang - a fülbemászó dallamokkal és a gyengéd, emlékeket idéző, számolatlanul torlódó harmóniákkal - mely az orosz szerző egész életművét áthatja. Rachmaninov személyében és műveiben is maga volt az egyik nagy arisztokratikus kivétel a korszak kilátástalan, öncélú zenei próbálkozásai között. Zenéje merőben más, mint a XX. század első felének sokszor hallgathatatlan, vad próbálkozásai - és amúgy a kortársak beszámolói szerint épp az ellentettje szerzője egyéniségének: kellemes tónusú, barátkozón gyengéd és behízelgő.

Pillanatra sem kérdéses, hogy Rachmaninov napjaink egyik nagy kedvencéve lett, lemezen is egymás után jelentetik meg sikerdarabjait - melyek közül is kiemelkedő népszerűséggel bír a II. zongoraverseny. Noha a szerző maga bevallottan az első versenyét kedvelte a legjobban, később mégis a második lett a közönség körében a legnépszerűbb a négy zongoraverseny közül. Ott van benne az a felszabadult boldog szépség, melyet 1899-ben a londoni megbízás és az ottani nagy sikerek, és az unokatestvére - és későbbi felesége - iránt érzett új szerelem hozott a korábban a sikertelenség és a szerelmi csalódások között hánykolódó depressziós fiatalember életébe.

A Warner új felvételén a klasszikus erejű darab a dél-koreai zongoraművész: Dong Hyek Lim szólójával hangzik el, az Alexander Vedernikov vezényelte BBC Szimfonikus Zenekar kíséretében. Az idén még csak harmincötödik évét betöltő Lim tízesztendősen ment Oroszországba tanulni; majd Hannoverben, aztán pedig a Julliardon is végzett. Közben számos versenydíjat nyert - többek között többször Chopin, valamint Csajkovszkij játékáért is. 2001-ben pedig Lim volt az EMI hanglemezkiadó történetében a legfiatalabb komolyzenei művész, akit valaha leszerződtettek.

Ma pedig már Dong Hyek Limet generációja legnagyobb tehetségeként emlegetik - tehát kész és érett művészként halljuk Warner albumán, aki már nem csak szólistaként - de valóban számos kiváló zenekar és karmester oldalán aratott sikert a világ különböző híres koncerthelyszínein: így Budapesten is.

Két éve méltattuk Ji Young Limmel készített Mozart-Beethoven szonátalemezüket; de a mostani helyzet még izgalmasabb, mivel Dong Hyek Limet gyakran úgy is emlegetik, hogy kimondottan az orosz szerzőkre specializálódott. Mindenestre ez a lemez ezt erősíti: Rachmaninov játéka nagyon hatásos. Gyönyörű, minden szempontból extra előadást hallunk egy kiváló brit nagyzenekarral: a BBC Szimfonikusokkal, és egy nagyszerű orosz karmesterrel: Vedernikovval - aki valóban mesterien szép tónusokat felrakva tartja kézben az előadást. Az ötvenöt éves Alexander Vedernikov a híres basszista fia - Nikolájev, Ermler és Fedosszejev tanítványaként a klasszikus orosz művek elhivatott tolmácsolója.

Pedig az extrázás még ezután következik - Rachmaninov utolsó befejezett művét: a Szimfonikus táncokat maga a szerző írta át két zongorára, és ezt a virtuóz, hatásos változatot halljuk Lim és mentora: Martha Argerich közös előadásában. Ők ketten már 2001 óta, az EMI évek óta ismerik egymást és dolgoznak együtt. Barátokként ültek le a két zongora mögé, és rendeztek valóságos tűzijátékot - melynek tónusát inkább már a legendás Argerich erőteljesebb stílusa határozza meg.

Komlós József JR