Kecskeméti kritika - Goldoni: Nyaralás

Vissza a címlapra

Rusznyák Gábor szerint utoljára a hatvanas évek prüdériája tudta úgy elrontani az emberek szerelmi életét, mint a XVIII. század beteges társasági normái és illemszabályai. Éljen hát a szexuális forradalom! Puskás Panni kritikája a Revizor kritikai portálon.

A ruhák alapján egy jachton vagyunk Olaszországban a hatvanas években, de ahogy azt egy insider információból megtudtam: konkrétan 1968-ban. Sok eseménnyel terhelt dátum ez, először le sem esik, hogy pontosan mi köze Goldoni Nyaralásához, de szép lassan azért összeáll a kép, miközben a hatvanas évek andalítóan szirupos slágereit hallgatom, amelyeket bágyadtan, szenvedélyesen vagy éppen feszengve és idegesen énekelnek a szereplők. Itt ugyanis, amit a szerelemben el lehet rontani, azt szépen el is rontja mindenki, a tiszta érzések egy hazug világ áldozatául esnek.

Goldoni drámatrilógiájának második részét láthatjuk a kecskeméti Katona József Színházban, erősen átírva (fordító: Török Tamara, dramaturg: Fabacsovics Lili). A szöveg ugyanakkor nyomokban tartalmazza a harmadik részt is, a Nyaralás utánt, amelyben lezárulnak a második fejezetben nyitva hagyott kérdések a szerelmes vagy kevésbé szerelmes párokkal kapcsolatban. A szövegkönyv és a rendezés pedig még sötétebbre és keserűbbre hangolja a szerző egyébként is reménytelennek ábrázolt világát, amelyben mindenki boldogtalanságra ítéltetett.

A nyaralás ténye, a rengeteg humor és a vidám környezet, a könnyelmű, nagykártyás Filippo úr (Sirkó László) jachtja (az eredeti műben vidéki nyaralója) az utolsó pillanatig élteti a közönségben a reményt, hogy minden jóra fordulhat, ezért különösen meglepő és tragikus, hogy nem így történik. Filippo lánya, Giacinta (Dobó Enikő) Leonardónak (Zayzon Zsolt) ígérte kezét, majd beleszeretett Guglielmóba (Koltai-Nagy Balázs), s hogy becsületén ne essen folt, minden erejével igyekszik legyőzni ezt a szerelmet. Guglielmót eközben Leonardo húga, Vittoria (Märcz Fruzsina) akarja magának megszerezni. A kissé hebehurgya Tognino (Lakatos Máté) apja tudtán kívül összeházasodik Rosinával (Decsi Edit), Ferdinando (Szemenyei János) pedig a nála jóval idősebb matrónának, Sabinának (Csombor Teréz) udvarol, természetesen a pénzéért. Van tehát baj nem is kevés, és arról még szót sem ejtettünk, hogy a szereplők nagy része hitelből szórja a pénzt a nyaraláson, biztos egzisztenciája szinte senkinek nincsen, de mindenki meg akar felelni az elit társaság íratlan szabályainak - a szereplők irigyen és fürkészve bámulják egymás öltözködését, és megjegyzéseket tesznek a feltálalt lakomákra, legjobb szórakozásuk a pletykálkodás.

Goldoni figurái elég egysíkúak, pár jelzővel körülírhatóak, talán emiatt van az, hogy a színészi alakítások sem túl emlékezetesek ebben az előadásban. Egy-két komikus szerepkör ad csak esélyt inkább a hangoskodásra, mint a figura mélységeinek megmutatására, ilyen például Szemenyei János Ferdinandója és Csombor Teréz Sabinája, akik erősen túl is tolják a biciklit a célvonalon. És ott vannak a nyüzsgő, pletykás szolgák, akik mint társadalmi kontraszt jelennek meg Goldoninál. Inasok és cselédek, akik itt a luxusjacht dolgozói, és akik kissé idegenül hatnak ebben a rabszolgaszerepben a XX. század második felének díszletei között. Sokan közülük funkciótlanul jönnek-mennek a térben, új, a drámában nem létező szerelmi szálak szövődnek, ilyen például Zanetto (Farkas Ádám), Tita (Szabó Dorottya) és a táncdalénekes Adriano (Ferencz Bálint) kibontatlan, sehova sem vezető szerelmi háromszöge. Az előadás vége felé lesz csak világos, hogy Zanettónak és Adrianónak is lényegében egy poénos dramaturgiai funkciója volt (utóbbi tényleg nagyon pofátlan, de eszméletlenül vicces). Ez a színészekkel szemben nem tűnik túl fairnek, főleg, hogy az elődásban minden fontos pillanat simán megtörténhetne nélkülük is.

Sokkal érdekesebb az erkölcsös élet deus ex machina szerepeltetése a romlott erkölcsű, képmutató gazdagok világában. A trilógia első és utolsó részében jelenik meg Fulgenzio, Filippo barátja, aki jószándékú erkölcsrendészként osztogat tanácsokat túlköltekező, eltévelyedett szereplőinknek, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Valószínűleg ennek a figurának a továbbgondolása Rusznyáknál Tognino apja, Dr. Beltram, akit Goldoninál csak emlegetnek a szereplők. Körtvélyessy Zsolt Dr. Beltramként beront a színre, tönkreteszi fia házasságát, megveszi a hajót, és mellesleg közli Paolóval, a pincérrel (Hegedűs Zoltán), hogy halálos beteg. Ez a gesztus különben szép magyarázatot arra a Goldoninál megoldatlan kérdésre, miért is nem ér rá soha Paolo Brigidát, a szobalányt feleségül kérni, amikor minden jel szerint szerelmes belé.

„Maga a téma bűvöl el, ahogy Goldoni reális és szimbolikus, konkrét és elvont mivoltukban egészen hétköznapi eseményeket helyez történelmi megvilágításba (a nyaralás, emberek, akik élnek, szenvednek, szórakoznak, szeretnek, miközben a háttérben tévedéseivel, erényeivel és hibáival, értetlenségével kirajzolódik egy humanista társadalom modellje a francia forradalom küszöbén, útban a történelmi katasztrófa felé)" - írja Giorgio Strehler a Nyaralás-trilógiáról.

Rusznyák Gábor rendezése ugyanígy egy történelmi fordulópontra helyezi előadását: Goldoni is, ő is azt állítja, hogy az a világ, amely addig és úgy működött, ettől a ponttól tarthatatlanná vált, és megérett az idő a pusztulására. Ám míg Goldoni befejezése keserű sóhaj, addig Rusznyáknál bekövetkezik az apokalipszis, amely ebből a szemszögből nézve érthető hepiendnek is.

(Fotók: Walter Péter)