Bach: Szonáták és partiták – Rohmann, Fassang

Vissza a címlapra
Bach: Szonáták és partiták – Rohmann, Fassang

Rohamann Ditta öt éve már, hogy felvette Johann Sebastian Bach szóló gordonkára írt szvitjeit - most pedig újra Bach-albummal jelentkezik. Ezúttal újra szólóban - valamint férje: Fassang László orgonaművész társaságában rögzített Bach-átiratokat.

Rohmann Ditta nevét a Lipcsei Bach verseny győzteseként ismerhettük meg Hungaroton lemezről öt éve, s mind lemezről, mind pedig koncerten nagyon jó benyomást tett Bach-játékával. Már akkor használta a hatodik szvitben a barokk gyakorlat szerint megépített öthúros csellót - most pedig kizárólagosan ezzel a fényes hangzású hangszerrel adja elő műsorát. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a hangszerválasztás abszolút adekvát - Bach korában jól ismert, gyakran használt instrumentumnak számított a violoncello piccoló, vagy más néven az öthúros cselló.

A korhű hangzást a ceglédi evangélikus templom türingiai stílusú orgonája teljesíti ki. A nem nagy méretű templomi orgona 2014-ben készült - és eleve Bach-orgonának épült. A tervezés és az építés folyamán ugyanis azokat a fennmaradt közép-német barokk hangszereket vették mintául, melyeket egykoron Bach maga is használt, vagy éppen tevékenyen részt vett azok vizsgáztatásában. Gyönyörű, finom, artikulált hangzása és lágy tónusa sok orgonaművészt megnyert már magának, és bizonnyal lemezeken is sokat halljuk még. Abszolút jó választás a szóló cselló mellé: a két hangszer együtt játéka lenyűgözően intim miliőt teremt.

Johann Sebastian Bach életművének talán a fele is elveszett a halála utáni évszázadokban, így hogy még teljesebb képet kapjunk róla, a kutatás és az előadó művészet egyformán jól megindokolható és jól alátámasztható átiratokkal kísérletezik. Bach maga is számos átiratot készített - mint ahogyan a korban ez minden zenész számára természetes napi gyakorlat volt. Mindezek szellemében a mester E-dúr hegedűre és A-moll szólófuvolára komponált partitáját Rohmann Ditta írta át öthúros csellóra és adja elő szólóban; az E-dúr és az A-dúr hegedű hegedű-csembalószonátát pedig Rohmann Ditta és Fassang László átiratában és előadásában halljuk öthúros cselló és orgona duettjében.

Két kimagasló tehetségű, sokoldalú művészt hallunk jól kiforrott, minden apró részletében átgondolt előadásokban. Előadásuk nem pusztán a hangszerválasztás miatt autentikus: átérzik, átélik a kor szellemiségét; és azt sikerrel közvetítik a hallgató felé. Rohmann Ditta pedig ismét kompromisszumok nélküli, virtuóz megoldásokkal nyűgöz le.

Az album készítői a hangszeresektől a hangmérnökön át nagyszerű munkát végeztek. A választott hangszereknek köszönhetően a Hungaroton lemezen hallott produkciók hangolása kicsit magasabb a ma használt normál a hangnál, a korhű hangzás pedig egy kisebb térben hangzik fel. A művészi teljesítmény és az akusztikai élmény is elsőrangú.

Rohmann Ditta a saját szavaival így vallott a lemez megszületéséről:

"Férjemmel, Fassang Lászlóval folyamatosan bővítjük a cselló-orgona repertoárt, akár olyan művek átírásával, amelyek szokatlannak tűnhetnek ebben a felállásban. A ceglédi historikus orgona kiváló alkalmat adott arra, hogy a szonáták új arcát egy teljesen új hangzás által mutassuk meg. Reményeim szerint úttörő munkának számít lemezünk és bátorítani tudjuk zenésztársainkat, hogy ne csak a hagyományos hangzást próbáljuk imitálni és reprodukálni, hanem merjük újragondolni az általunk értékesnek és nagyra tartott zenéket."

(Komlós József JR)