70 éves lett Sirkó László

Vissza a címlapra
70 éves lett Sirkó László

1950. szeptember 18-án született Cegléden Sirkó László, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagja. A népszerű színművész 2020. október 18-án "Pompa-Dúr" című gálaesttel köszönti majd a közönséget.

70 éves lettem, ami önmagában nem egy nagy esemény, hír, de ez a kerek szám, valahogy kényszeríti az embert valamiféle elszámolásra.

„Még itt vagyok, még képes vagyok teljesíteni, az alkalomnak tudok örülni, izgalommal készülni, a lehető legjobbat mutatni."

Miután Cseke Péter direktor úr és a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház biztosított támogatásáról, már csak ti, Önök kellenek hozzá. Az előadást Szüleim és a Rendező emlékére hoztam létre.

Minden közreműködőnek köszönöm az áldozatos munkáját.

Mint tudjuk, az ember születésnapja, a szülőanyja ünnepe. Amíg megteheti az ember, a jeles napon kora reggel, álljon az édesanyja elé egy csokor virággal és csókoljon kezet.

Miután ezt már nem tehetem, így ezt a formát választottam, hogy Önökkel, Veletek emlékezzek.

Sírunk vagy nevetünk, az már mindegy. Ne maradjak egyedül. Ez a lényeg!

Tehát: Sirkó 70' Gála

Pompa-Dúr- címmel

2020. október 18-án 17 órakor

A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház nagyszínpadán.

- Van olyan idézet, gondolat, ami vissza-visszatér az életében és motiválja?

- Inkább azt mondanám, ebben a korban már nem olyan nagy csoda, ha saját gondolata van az embernek, ami érvényes marad a jövőben is. Sőt, mostanság már kimondottan várják tőlem a mottókat, napi üzeneteket. Kezdő színészként óriási megtiszteltetés volt olyan nevekkel játszani egy színpadon, mint például Perényi László. Aztán teltek az évek, és egyszer csak elkezdtek nekem "csókolom, Laci bácsit" köszönni. Mikor lettem én Laci bácsi?

- Ezek szerint elreppent az a hét évtized. Milyen érzés visszatekinteni erre a komoly életútra?

- Sokszor eszembe jut Jevgenyij Lvovics Svarc orosz író. Annak idején, amikor fiatal színész voltam Pesten, játszottam darabját. Igazi mintadarabok, tele jelképpel, még a gyerekeknek szólók is. A svarci gondolatok afelé visznek, hogy már gyerekkortól élményeket kell gyűjteni, mert ezek gyökereket eresztenek bennünk. Lesznek, amelyek talajig érnek, mások elsatnyadnak. Mindenesetre, ezekből áll össze és látszik majd a felnőtt. Engem is rengeteg inger ért, a szakma elismert kiválóságaitól tanulhattam az egyetemen és azt követően is. Hálás vagyok ezekért. Hiszen szépsége nincs az öregedésnek, erénye viszont igen: a sok tapasztalat. Az igazán nagy dolog pedig az, ha az életben szerzett okosságok, ügyességek, szépségek elraktározódása egyszer csak átfordul az adni akarás gyönyörűségévé.

- És Ön ad is, rendszeresen. Egyből vissza is töltődik ilyenkor?

- Több évtizede szervezek jótékonysági eseményeket. Körülnézve a világban, látom, tapasztalom, hogy romlik az emberek kedve, lelki állapota, rengetegen magányosak, boldogtalanok, szenvednek és nélkülöznek. Talán ez az igazi születésnapi ajándék a Jóistentől, hogy még mindig képes vagyok segíteni. Hiszen aki nem tud adni, az semmit nem tud. Ha adhatok, és annak örülnek, akkor bennem is megrezdül a húr...

- Mire a legbüszkébb az életében?

- 22 éves koromig az utat kerestem. Kitanultam alapfokon a villanyszerelést, majd elektroműszerész lettem. Ha valamihez nincs közöm, az pont ez a két szakma. Szerencsére nagyon rövid időt töltöttem elektroműszerészként, hiszen egy baráti megjegyzés - miszerint remek a hangom és énekelni kellene tanulnom - gyorsan a színészet felé terelt. Egy évig tanultam intenzíven énekelni, és a vizsgát követően a kecskeméti társulat tagjává váltam. Ezzel rögvest magam mögött hagytam az előző képesítésem. Abból az időszakból kétségkívül ez a legnagyobb élményem. Aztán volt egy rendkívül sűrű korszakom, amikor egymást követték a darabok és folyamatosan dolgoztam. Egy kollégámat váratlanul nélkülöznünk kellett 3 héttel a Szomorú vasárnap bemutatója előtt, és a rendező engem jelölt ki a helyére. Dalokkal együtt 120 oldal szöveget kellett gyorsan megtanulnom. Éjjel-nappal erre készültem, a súgók és a korrepetítorok cserélődtek mellettem. Néhány ősz hajszálra szert tettem azokban a hetekben. Szakmai szempontból ez volt a legnagyobb sokk, ami ért, de helytálltam.

A Sárdi Barbara által készített interjút teljes terjedelmében IDE kattintva olvashatják el!