Szúnyoghelyzet Kecskeméten (is): ez már invázió

Vissza a címlapra
Szúnyoghelyzet Kecskeméten (is): ez már invázió

Országszerte sokkal több a csípőszúnyog, mint ahogy az elmúlt években tapasztalhattuk, és az irtás is hatástalannak tűnik.

Nyári estékhez hozzátartozik egy kevés szúnyogcsapkodás, pár csípés is belefér, de mindennek van határa. Amikor az embert már fényes nappal is tucatnyi támadás éri amint árnyékba lép, napnyugta után pedig nem lehet megmaradni a szúnyogoktól, ott már csúnya káromkodások szöknek az égnek.

A 24.hu cikke szerint a probléma nem lokális, a Balatontól Gyuláig, a Szentendrei-szigettől a fővárosi kerületekig - tegyük hozzá, hogy Kecskeméten is - mindenhol sok a panasz. Ez már tényleg invázió...

Valóban szúnyoginvázióról beszélhetünk abban az értelemben, hogy sokkal több a csípőszúnyog, mint az előző évek hasonló időszakában volt - erősíti meg a szakember és hozzáteszi, ártéri és oldalfoltos szúnyogokról van szó, iszonyú tömegük oka pedig az elmúlt időszak időjárásában, illetve a klímaváltozás évek óta érzékelhető hatásában keresendő.

Ez a két faj ugyanis speciális érzékszervei segítségével felkutatja azokat a területeket, amelyeket nagy esőzések, áradás során elönt majd a víz, és oda rakja le petéit, egyelőre a szárazra.

A szúnyogtojások akár tíz évet is kibírnak anélkül, hogy fejlődésnek induljanak, az elmúlt évek aszályos, száraz időszakaiban nagyon sok pete halmozódott fel gyakorlatilag az ország minden pontján a potenciális szúnyogbölcsőkben. Ezeket a helyeket nevezzük tojásbanknak.

A rendkívül csapadékos május, a Dunán levonuló ritka, kétcsúcsú árhullám most aztán mindent elöntött, évek óta halmozódó tojások milliói és milliói indultak fejlődésnek, folyamatosan ontják a vérszívókat. Így ér össze a klímaváltozás és az aktuális időjárás, bár nyilván utóbbi szélsőségessége is az éghajlatváltozás következménye.

Kaotikus a helyzet. Sőt, Kemenesi Gábor szerint tudományos értelemben a szúnyoghelyzet kaotikus. A természetnek megvan a maga rendje, a szokásos tavaszi áradások indítják a szúnyogok fejlődését, majd az év során egyre más és más fajok jelennek meg nagyobb tömegben.

Ez a rend most felborult, az ártéri és oldalfoltos szúnyogok hirtelen nagy tömegű megjelenése egyáltalán nem szokványos június közepén. Az egyszeri embernek persze édesmindegy, 53 hazai csípőszúnyogfajunkból éppen melyiknek az egyedei kínozzák, térjünk is át az irtásra.
Az irtás most nem sokat ér

A hazánkban elterjedt, mondhatni egyeduralkodó kémiai gyérítés nemcsak káros, mert a szúnyogokkal együtt megöli a repülő rovarok nagyjából 90 százalékát is, hanem pusztán tüneti kezelés.

Az irtás idején kifejlett szúnyogokat a méreg elpusztítja, de a tojásokra, lárvákra hatástalan, néhány nap múlva ugyanolyan tömegben jelennek meg az újabb és újabb generációk - emeli ki Kemenesi Gábor.

Normál esetben irtás után valóban sokat javul a helyzet, ám idén annyira bőséges az utánpótlás, hogy az ember csak rövid időre lélegezhet fel, az úgynevezett „szúnyogérzet" sem csökken jelentősen.

Mit lehet tenni? Kemenesi Gábor régóta a biológiai gyérítés országossá tételét szorgalmazza: a tenyészhelyekre kiszórt anyag a petéket és a lárvákat pusztítja, magyarán hatékonyabb, emellett más élőlényekre ártalmatlan.

Az áttérés persze nem abból áll, hogy holnaptól más anyagot teszünk ugyanabba a gépbe, mert célzottan kell alkalmazni. Először fel kell kutatni a csípőszúnyogok tenyészhelyeit, majd a megfelelő időpontban a vízbe juttatni a granulátumot.

Jelen helyzetben marad a csapkodás, a szúnyogriasztók, keressük az égen a permetező gépeket és bízzunk a természetben: a szárazság, a kánikula komoly rendet vág majd a vérszívók soraiban.