Még a japán császár is rajongott a kecskeméti Vízipókért

Vissza a címlapra
Még a japán császár is rajongott a kecskeméti Vízipókért

Április 18-tól újra a mozikban látható az 1983-ban bemutatott Vízipók-csodapók egészestés rajzfilm felújított változata. A filmről és az alapjául szolgáló rajzfilmsorozatról Mikulás Ferenccel, a Kecskemétfilm Kft. ügyvezető igazgatójával, a film producerével beszélgetett a librarius.hu

- A Vízipók-Csodapók sorozat alapjául szolgáló mesét a Magyar Televízió dramaturgja, Bálint Ágnes kezdeményezésére Kertész György, az ELTE docense írta a hetvenes években. Emlékszik arra, hogy mikor találkozott először a sorozat ötletével?

- Miután Budapesten elkészült az első epizód, megmutatták egy német forgalmazónak, aki viszont azt mondta, hogy nem szabad ezt a filmsorozatot megvalósítani, mert csúnyák a figurák és nem lehet majd eladni. A stúdió igazgatója, Dr. Matolcsy György megkérdezte tőlem, hogy akarok-e ennek ellenére foglalkozni a Vízipókkal, én pedig igennel válaszoltam.

- Miért gondolta úgy, hogy van fantázia a Vízipókban?

- A témafelvetést önmagában érdekesnek tartottam és a forgatókönyvet megismerve az is tetszett, hogy a belső tulajdonságok révén válnak szimpatikussá a figurák. Abban az időben ez nem volt jellemző a televízióban, a csúnyaság és a belső szépség harmóniája tulajdonképpen a Vízipókon keresztül került a magyar nézők elé. Másrészt többről volt itt szó, mint a víz alatti élővilág bemutatásáról: abban az időszakban nem volt közbeszéd tárgya a tolerancia. Keresztespók és a Vízipók minden epizódban találkoznak egy új szereplővel, akiket először még ellenségnek tekintenek, majd jobban megismerve őket barátokká lesznek. A szórakoztató ismeretterjesztéssel együtt a pozitív gondolatok sugárzásáról is szólt a Vízipók-sorozat.

- A sorozat pedig valóban nagy siker lett.

- Az idő minket igazolt. Az első sorozat népszerűsége után elkészült a második és harmadik széria is a Vízipókból, ráadásul nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szerették, úgy ültek a televízió előtt, mintha egy akváriumban néznék, hogy mi történik a víz alatt. A sorozatot 28 országban vásárolták meg: érdekes módon a Távol-Keleten is igen népszerű volt a Vízipók, állítólag a korábbi japán császárnak is nagy kedvence volt, aki szabadidejében szívesen foglalkozott akvarisztikával. Még egy érdekesség: két héttel ezelőtt egy teheráni filmfesztiválon voltam zsűritag és a zsűriből az egyik iráni hölgy fényképeket is mutatott, hogy mennyire rajongtak a gyermekei Vízipókért.

- Mi kellett ahhoz, hogy ilyen jól sikerüljenek Vízipók kalandjai?

- Több dolog is nagyon szerencsésen összejött ennél a sorozatnál. Volt egy-két fülbemászó hangzás: elég csak Pethő Zsolt kitűnő zenéjére gondolni, de a két színész, Pathó István és Harkányi Endre is nagyon odatette magát. Az ő hangjukat a rendező, Szabó Szabolcs kérésére a hangmérnök felgyorsította és így egészen különleges hangzásuk lett: természetesen felismerhető maradt a szöveg, de a valóságtól kicsit elrugaszkodott a színészek hangjának tónusa. Az alkotócsapat tehát egészen kiváló volt: gondolok itt Bálint Ágira, aki a televízió ifjúsági szerkesztőségénél volt dramaturg és olyan mesékből ismerhették a nézők, mint a Mazsola és Tádé, a Kukori és Kotkoda, vagy épp a Frakk, a macskák réme. Fontos még megemlíteni Haui József animációs rendező munkáját, aki kiválóan kitalálta a különböző színészi játékokat. A mi szakmánkban az animátoroknak óriási a szerepük: nemcsak biztos rajzkészséggel kell rendelkezzenek, hanem kiváló ritmusérzékkel, fantáziával és színészi képességgel egyaránt.

Az interjú folytatását IDE kattintva tekinthetik meg!