Kecskeméti reformátusok a kárpátaljai Családi Csendesnapon
Kecskemét - Tiszapéterfalva (Kárpátalja): A Kecskeméti Református Egyházközség gyülekezetének tizenkét tagja vendégeskedett Kárpátalján az elmúlt hétvégén. A tiszapéterfalvai református közösség lelkipásztora, Seres János hívta meg a kecskemétieket, mint testvérgyülekezetüket, a községükben megrendezett családi csendesnapra. Tizenketten indultak a hosszú útra a hírös város református közösségéből.
A rendezvényt azzal a céllal hívta életre a Kárpátaljai Református Egyház, hogy a résztvevők az elhangzó bizonyságtételek által megerősítést nyerjenek keresztyén hitükben, és megéljék mindazt a csodát, melyet Isten hozott mindannyiuk személyes életébe: így merítve erőt a mindennapok nehézségeinek leküzdéséhez.
Az eseménysorozatot egy éves szervezőmunka előzte meg, és mint utólag kiderült, a helyiek erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. A regisztráció alapján elmondhatták: több mint ötezren éltek az alkalom nyújtotta hitbéli gazdagodás lehetőségével - miként annak idején Jézus is ötezer embert látott vendégül a Tibériás tó túlsó partján.
A program közös énekléssel kezdődött a tiszapéterfalvai művelődési ház melletti parkban. Kovács Sándor és Kovács Erika adott elő egyházi énekeket a szabadtéri színpadon, az időközben helyszínre érkezők pedig folyamatosan csatlakoztak.
Az eseménysorozat központi gondolata „Egyedül Krisztus a Megtartó" volt. E szerint fogalmazták meg üzenetüket az egyes felszólalók. Áhítatot mondott Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, majd dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lépett a mikrofonhoz.
Dr. Vackó László orvos, a Keresztyén Egészségügyi Központ főigazgatója bizonyságtételében egyebek mellett kiemelte, hogy Isten kívánságának tett eleget, amikor anyagi és más egyéb „emberi" szempontrendszereket figyelmen kívül hagyva elfogadta jelenlegi munkakörét Kárpátalján. Anyagilag ugyan lényegesen kedvezőtlenebb pozíciót jelent számára, mintha Magyarországon vállalna gyógyító munkát, mégsem bánta meg, hogy szülőföldjén maradt. Engedelmességéért Isten bőségesen kárpótolja, lélekben meggazdagítja őt élete minden pillanatában. Naponta megéli azt a csodát, mely csak Istennel egy közösségben, neki szolgálva lehet nyilvánvaló megtapasztalás: legyenek anyagi gondok, essék szó gyarló emberi magatartásról, érjenek bennünket tragédiák: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8,28).
Ezt követően kilenc helyszínen szemináriumokban folytatódott a programsorozat, melynek általános tematikáját: „Egyedül Krisztus" címmel fogalmazták meg.
Délután ifjúsági zenekarok szolgálatát hallhatták az érdeklődők, majd szemináriumi beszélgetéseket folytattak az elhangzottakról. A nap egyik fő „attrakciójaként" több száz résztvevő adott elő dicsőítő énekeket a szabadtéri színpadon. A péterfalvi hittanosok pantomim előadását követően Zán Fábián Sándor evangelizációját hallgathatták meg.
- Kérdezik tőlünk: miből élünk mi itt Kárpátalján? Hitből - mondják a helybeliek. - "Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló." (Zsolt 60,13) - hangzik el néha egy-egy fohász. - Isten válasza: „Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet." (Zsolt 91,14). - Háború dúl az országban és szegénység fojtogat, Isten segítségével mégsem szenvedünk hiányt semmiben - hangoztatják a helybeliek Tiszapéterfalván.
Vasárnap úrvacsorás istentisztelet zárta a kecskemétiek kárpátaljai programját. Itt Mészár István lelkész hirdetett Igét: „Erre megkérdezték: „És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." Jézus pedig így válaszolt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak." Erre ezt mondták neki: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!"... (Jn 6,30-51).
(Kép és szöveg: Tódor Norbert)
