Házasság Heti interjú Pál Benjámin kecskeméti szüleivel
Az egész ország ismeri már. Az Eurovíziós Dalfesztiválra készült, bejutott az elődöntőkbe is. Bár nem lett döntős, de üdítő volt hallani azt a néhány mondatot, melyben a család fontosságáról beszélt. A Házasság Hete alkalmából hívő házaspárt keresett a korsocska.blogspot.hu, amikor meglátta a kecskeméti Pál Benjáminnal készült interjút a Parókia Portálon. Így jutott el Kecskeméten élő szüleihez, Pál Ferenc református lelkészhez és feleségéhez, a Kecskeméti Református Egyházközség által fenntartott internátus igazgatónőjéhez, Pálné Lencsés Szilviához.
- Hogyan indult a házasságuk? Milyen értékek határozzák meg a mindennapjaikat?
- Néhány hónapja ünnepeltük 25 éves házassági évfordulónkat. Egy gyülekezeti ifjúsági táborban találkoztunk még főiskolás-egyetemista éveinkben és két év múlva házasságot kötöttünk. Az értékrendünk ugyanabból a biztos forrásból táplálkozik, a Szentírásból (Biblia). Hamar felismertük ezt a „közös pontot" és ez meghatározta közös utunkat.
- Mennyi időt töltenek együtt?
- Már a jegyesség alatt együtt szolgáltunk fiatalok között, amit folytattunk a házasságkötés után is. Nagyon mozgalmas életet éltünk, élünk. Sok - sok tábor, kirándulás és egy iskolaindítás van mögöttünk. És persze közben jöttek a gyerekek: először kétévenként Eszter, Debóra, Benjámin, majd bónusz ajándékként nyolc év elteltével Dani.
- Mennyire egységesek a gyereknevelésben?
- A gyermeknevelés terén teljes összhangban voltunk a tinédzser korig. Ott időnként elbizonytalanodtunk, mi is a helyes szülői magatartás.
- Vannak kialakult, családi szokásaik?
- A gyerekek teljesen természetes módon részt vettek mindenben, ami feladatunk, szolgálatunk volt. Jöttek a táborokba, kirándulásokra és a gyülekezeti alkalmakra. Az utóbbi tíz évben minden nyarunk meghatározó programja a kenu túra, amit csakis a Túron és a Felső-Tiszán tudunk elképzelni. Mostanában már minősített időként éljük meg, ha együtt vagyunk teljes létszámban, hiszen a nagyok már felnőttek, de ha hosszabb időt sikerül együtt töltenünk, mindig előkerül a Honfoglaló társasjáték.
Szilvia elmondta, hogy ő főz, és szinte minden nap együtt ebédelnek.
- Igen! A református kollégium vezetője vagyok, így késő délután, este végzek. Akkor telefonálok, és találkozunk a CBA-ban. Onnan hazasétálunk, beszélgetünk, megosztjuk örömeinket, nehézségeinket. Kocogni, biciklizni is szoktunk együtt. Elmondhatom, hogy egymás bizalmasai vagyunk. Ez nem volt tudatos döntés, észrevétlenül alakult így, de akkor vagyunk a legnyugodtabbak, ha egy táborban együtt vagyunk, szolgálunk a fiatalok felé.
- Van-e valamilyen kedves családi recept?
- Igen, szeretünk főzni, különleges ételeket kipróbálni, nyáron bográcsozni. Egyik kedvencünk a gyömbéres csirkemell, amit kenu túrán bográcsos változatban is elkészítünk. Ilyenkor a férjem főz.
- Hogy alapozták meg a gyerekek értékrendjét?
- Talán az segített, hogy mindig törekedtünk arra, hogy minél több dolgot végezzünk közösen a gyerekekkel is. Az örömök, kudarcok, az együtt végzett feladatok összetartóvá tették a családot és mérlegre tették az általunk képviselt értékrendet. Istenünknek adunk hálát a mögöttünk lévő évekért, bízunk benne, hogy nevelésünk hiányait kipótolja és gyermekeinket az Ő gondviselő keze terelgeti tovább.
