Az élet esszenciája – villáminterjú Bognár Gyöngyvérrel

Vissza a címlapra
Az élet esszenciája – villáminterjú Bognár Gyöngyvérrel

Harmadik Csehov-bemutatóján vett részt Bognár Gyöngyvér a kecskeméti Katona József Színházban. A színésznővel az Apátlanul személyességről, titokzatosságról és egy különleges ajándékról beszélgettünk. (Fotók: Walter Péter)

- Az Apátlanul a Sirály és a Három nővér után a harmadik Csehov darabod. Mit jelent számodra Csehov-műben játszani?

- Csehov minden szerepe rendkívül vallomásos. Az embernek annyi minden jut eszébe... ami már megtörtét, vagy szeretted volna, hogy megtörténjen, vagy fáj látni, hogy így történik, mert veled, is így történt. Annyira személyes és annyira igaz - az élet esszenciája.

- Az Apátlanul Csehov első műve, amelyet alig 20 évesen írt. Meglátszik rajta a fiatalsága?

- Fogalmam sincs, hogy tudott 20 évesen ilyen drámát írni. Elképesztően jó darab. Azok a figurák, amelyek ebben a darabban megjelennek, sorra visszatérnek a későbbi darabjaiban. Az első művében benne van mind az, amiért Csehovot szeretjük.

- Milyen kapcsolat köti össze Anna Petrovnát Platonovval?

- Anna Petrovna odavan Platonovért. Intellektuális partner számára, azonban ő ennél többet szeretne: a férfit. Mindent odadobna, hogy ezt a magasabb rendű viszonyt leránthassa a földre.

- Mi Platonov titka? Miért tud egészen különböző nőket egyformán erősen vonzani?

- Titokzatos és megközelíthetetlen. Senki sem tudja birtokolni a szívét és az intellektusát. Nem befogható, nem megszelidíthető.

- Nagyon különleges térben játszotok, és a nézők is különleges helyet kapnak benne. Hogyan alakult ki a tér?

- János nem akarta, hogy a nézőtér és a színpad élesen elhatárolódjon. Sokkal személyesebb létezést szeretett volna. Azáltal, hogy a nézők közelebb kerültek hozzánk, szinte mellettünk ülnek, és előadás közben a változó térrel „költöznek" velünk, lehetőségünk nyílt arra, hogy még a stúdió színházakban megszokottnál is személyesebben fogalmazhassunk, ami hihetetlenül nagy kihívás számunkra. A díszletet és a jelmezeket Gyarmati Dóri szedte össze többnyire a raktárból. A gondolat, hogy azok közül a kellékek közül, amelyek játszottak János korábbi darabjaiban, jelenjenek meg itt is, Kertész Kata ajándéka volt: az Orosz lekvárból a lekvár, ami a szekrény tetején áll, a búgócsiga a Három nővérből, a Csehov-szék, a Boldogtalanok ládái, amelyekben a borok voltak - ezek megmelegítik az ember szívét. Nagyon jó csapat jött össze, jó volt együtt dolgozni.

(kecskemetikatona.hu / Rákász Judit)

Galéria (13 kép)

Összes kép letöltése