Árus portrék a piacról: Gyenes Ferenc

Vissza a címlapra
Árus portrék a piacról: Gyenes  Ferenc

„A szakmám egyben a hobbim is" - mondja Gyenes Ferenc, akinek családi mestersége hosszú múltra tekint vissza, ő maga pedig 42 éve színesíti gyönyörű virágcsokraival és dekorációival a belvárosi piaccsarnokot.

Kecskeméten 1964-ben végeztem a kertészeti technikumot. Ezt követően dolgoztam még néhány helyen, hogy szert tegyek tapasztalatokra, majd a rövid kitérőkből visszatérve édesapám mellett töltöttem tizenhárom évet. Így a valós gyakorlati részét a szakmának tulajdonképpen nála sajátítottam el.

- Családunkban a kertészet iránti elhivatottság a szülőkig vezethető vissza. A nagyszüleim ugyan cukrászok voltak, édesapám azonban már a kertészhívatás mellett döntött. Öten vagyunk testvérek, hárman választottuk apánk mesterségét. De a családon belül többen is ennek a szakmának a szerelmesei lettek. Gyermekeim, fiam és lányom ugyan nem léptek a nyomdokainkba, de a virágok iránti szeretet az ő életüket is elkíséri.

Családunk már a piac megnyitásakor képviselte magát a kertészetünk virágaival. Ezt megelőzően a nyitott piacon kínáltuk ezeket még a Magyar-Szovjet TSZ idejében. Édesanyám elsősorban a kereskedelmi forgalmazásban vállalt szerepet. Majd őt követve itt a csarnokban én folytattam tovább a tevékenységüket. Számomra nagyon fontos a szüleimtől kapott örökség, ezért is ápolom minden lehetséges módon. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ami a szakmám az egyben hobbim is.

- Szívesen emlékszem vissza a régi időkre, bár nem voltak egyszerűek. Édesapám munkássága a mai napig példaértékű előttem. Saját üzlete az államosításig a Szabadság téren volt. Később ugyan visszakapta a kertészetét, de akkor már nem élt vele. A Magyar-Szovjet TSZ nyitott egy üzletet a Rákóczi utcában, ahol elvállalta az üzletvezetőséget. Közben Városföldön épített egy kertészetet üvegházakkal, amit sajnos kifosztottak; még a földet is elvitték. Mi öten, a testvérek fogtunk össze, hogy segítsünk neki a helyreállításban. Apám akkoriban csokros ibolyát termesztett. Kazánnal fűtöttünk, melybe éjszaka két óránként valakinek raknia kellett a tüzelő anyagot. Emlékszem arra is amikor még a melegágyat istállótrágyával igyekeztünk felmelegíteni. Egyébként Magyarországon édesapám volt az egyedüli, aki gyöngyvirágot hajtatott nőnapra. Ezt a „hagyományt" a mai napig hűen őrizzük, bátyám lett édesapám követője.

- Szeretek itt a piacon lenni. Szívvel-lélekkel teszem mindezt, nekem nem mindegy mit, hogyan „tálalok" a standomon, mert a „Gyenes név" kötelez. Mostanra már igyekszem én is lépést tartani a modern kor technológiájával. Automatikával felszerelt üvegházban nevelem a virágaimat. Mindent automatika vezérel: az energia-ernyőt, mely télen a fűtés szempontjából sokat jelent, a szellőző berendezést és a tetőnyitást is. Az üvegház oldalai öt milliméteres üvegből állnak, így szerencsére a tavalyi komoly jégverés sem okozott benne nagyobb károkat. Az ültetés persze kézi munkával történik. Régen, mikor még megérte, hajtattam liliomot, tulipánt és más virágokat is, de egy ideje már csak igazi míves muskátlikkal foglalkozom, melyeket kizárólag tavasszal ültetek.

Azzal, hogy elkezdték behozni külföldről a növényeket ellehetetlenítették a kertészeteket. Sajnos én is kénytelen voltam a korábbi szemléletemmel szöges ellentétben cselekedni. Szerintem a magyar kertészek is tudnak olyan ügyesen dolgozni és minőségi virágokat nevelni a piacnak, mint a hollandok.

Puskás Tünde